Aznap reggel tragikus balesetről számolt be az egyik hírportál, később már máshol is olvasható volt: Bukarestben két fiatal filmes taxibalesetben vesztette életét, csütörtökről péntekre virradóra: Cristian Nemescu rendező és Andrei Toncu hangmérnök. Ugyanaz történt, mint Teo Peter basszusgitárossal.
Cristian Nemescu a Bukaresti Színművészeti és Filmművészeti Egyetemen végzett 2003-ban. Egyetemi évei alatt már filmeket írt és rendezett. Ekkor készült a La bloc oamenii mor după muzică, Mihai şi Cristina és egyben vizsgafilmje, a Poveste la scara C, melyet 2004-ben a European Film Awardson a legjobb rövidfilm kategóriában jelöltek. 2006-ban a kolozsvári TIFF-en megkapta a legjobb román rövidfilmnek járó díjat a Marilena de la P7 című filmjével. Ennek rendezője, forgatókönyvírója és producere is volt egyben, és részt vett vele az idei Cannes-i filmfesztiválon. Jelenleg a California Dreaming című nagyjátékfilmjén dolgozott, amelynek vágását már sosem fejezheti be. Ismerősei nagyon jó vizuális látásmódú, ugyanakkor kamaszosan őszinte embernek tartották. Egy barátja így ír róla az egyik netes fórumon: „Cristi, a barátom, 27 éves kölyök volt, aki nem volt katona, és elpirult, ha megkérdeztem tőle, hogy megcsókolta-e a lányt a randin. Ő volt a kamasz a Mihai şi Cristinaban, a Poveste la scara C-ben és a California Dreamingben. Egyesek bombamerénylők lesznek, mások termopánokat szerelnek be, Cristi a filmkészítést választotta. Azt hiszem, így akarta kifejezni az élet iránti szeretetét. Túl visszafogott volt ahhoz, hogy kiálljon a balkonra, és mindezt szétkiabálja, ezért inkább filmet rendezett.”
A médiában kevés szó esik alkotótársáról Andrei Toncuról. Barátai csak Ottónak nevezték. Ugyanarra az egyetemre járt; filmvágást, hangkészítést és számítógépes grafikát tanult. Honlapján így vall magáról: „Sound-designer vagyok. Kevesen tudják, hogy ez valójában mit jelent, legalábbis Romániában. Hang iránti szenvedélyem több forrásból ered, a gitározástól a rajzfilmek nézéséig. Mindig is próbáltam valami újat belevinni a román film hangzásvilágába. 2000-ben az egyetem elvégzése nem sok segítséget jelentett. A következő két év a hangesztétika legfontosabb aspektusainak az elsajátításával telt. Közben egyre több filmben kezdtem dolgozni. Aztán rájöttem, hogy az egyetemen csak az alapokat tanultam meg, és azok is inkább csak technikai dolgok voltak. Azt gondolom, nemcsak technika kérdése ma a román filmhang esztétikai stagnálása. […] rádöbbentem, hogy sajnos az ún. filmalkotókat nem érdekli a hang potenciálja, hogy az miként tud elmesélni egy történetet. […] Rendező még nem kérdezte meg tőlem: »Hogyan is használjuk a hangot a filmben?«” Büszke volt, hogy tehetséges fiatal alkotókkal dolgozhatott, akik bíztak ösztöneiben és kreatív látásmódjában. Az egyetem utolsó éveiben hangvágóként dolgozott a Bukaresti Abis stúdióban. 2000-től a B1 TV-nél volt zenei szerkesztő és hangvágó, majd sound-designer a Total Professional Recordsnál. 2003-tól szabadúszóként tevékenykedett, aztán Chicagóba költözött. Dolgozott négy Nemescu-filmben, beleszámítva a California Dreaminget is, díjat nyert Dorin Stana Cădere liberă című filmjével. Remek érzéke volt az animációhanghoz. Ezt igazolja a Matei Branea rendezte Planeta Moldova című animációsorozat is. Egy díjnyertes hanginstallációja és munkás-ságának nagyrésze megtekinthető a http://www.sound-design.ro címen.
Talány marad, ki kivel osztotta meg akkor azt a taxit. Nemescu utolsó filmjének a forgatókönyvében van egy rész, amelyben a szereplő, a kamasz Andrei magában elmereng: „Tetszik nekem ez a lány. Vajon mekkora az esélye annak, hogy 3 milliárd férfi közül pont én kelljek neki?” Pontosan akkora, mint annak, hogy ez a fiatal alkotópáros meghaljon egy autóbalesetben, azelőtt, hogy a film elkészülne. Nemescut barátnője várta otthon. A beléjük rohant terepjáró pillanatok alatt mondhatni papírgalacsinná gyűrte a taxit. A taxisofőr még náluk is fiatalabb volt, és teológusnak készült. A kiérkező tűzoltók a roncsok alatt egy kicsi dobozt találtak, benne két arany karikagyűrűvel.
