Filmipar Európában – 4. rész

Koprodukciós filmkészítés, nemzetközi filmkoprodukciós egyezmények

Minden bizonnyal nem árulok el nagy titkot e lap olvasóinak azzal, hogy vannak filmek, amelyeket koprodukcióban készítenek el. Ez köztudott dolog, azonban valószínűleg sokan nem gondolkoztak még el azon, hogy tulajdonképpen mit is jelent a koprodukciós gyártás, és hogy az milyen szerepet tölt be az európai, illetve a világ filmiparában.

Mielőtt neki kezdtem a cikk megírásához, sokáig törtem a fejem, hogyan is fogjak hozzá ennek a sokak által egy mondatban, de kevesebbek által száz oldalon sem lezárható kérdésnek a tárgyalásához. Az Őrangyalom valószínűleg megszánt kilátástalannak tűnő helyzetemben, és intézkedett arról, hogy városom legnagyobb körforgalmában – miközben az autómban élveztem otthonról kitagadott Balázs Fecó-lemezemet – országút melletti piknik helykiválasztásához hasonló tempóban úgy sikerüljön leparkolni öntudatra ébredt járgányomat, hogy közel tízpercig együtt énekelhessük kényszerpihenőjét töltő autóstársaimmal Fecó Szerelem még több kell című dalát.

Egy félóra múlva találkoztam az autószerelőmmel és megragadtam az alkalmat, hogy feltegyem neki a szóban forgó kérdést, azaz hogy számára mit jelent a koprodukciós filmgyártás. Mivel általában a kocsim problémáira egy kávényi idő alatt megtalálja a megoldás kulcsát, joggal bízhattam abban, hogy teljesen kézzelfogható választ kapok tőle. A kérdésemre azonban kérdéssel válaszolt, ami egyszerű és tömör volt: Ha nincs pénzed arra, hogy az autódat megjavíttasd – mondja ő –, nem kérnéd meg a barátaidat, hogy segítsenek? Mindenki beleteszi azt, amije van, és szerencsés esetben már gurulhatsz is tovább. Hát valahogy így nézhet ki egy filmes koprodukció is, nem? Hmmm! Mint mindig, most is rátapintott a lényegre, de valami mégis hiányzik belőle.

A koprodukciók sajátosságai

A filmgyártás magas költségei, a rossz megtérülési lehetőségek és az igényhez képest szűkös támogatási források miatt a produkciós cégek nagyobb eséllyel tudnak elindítani és befejezni egy filmet, ha összefognak, és közösen oldják meg a film költségvetésének finanszírozási gondjait. Egymás közötti kapcsolatukat koprodukciós szerződésben rögzítik, melynek kihagyhatatlan eleme a költségvetéshez való hozzájárulásaik meghatározása, mely szerint minden szerződő félnek biztosítania kell a film költségvetésének valamekkora hányadát (ez történhet teljes egészében külső források bevonásával is). Jogilag azonban nem minősülnek a felek koproducernek, ha készülő filmjük vonatkozásában nem rendelkeznek a szerzőktől (rendező, forgatókönyvíró, stb.) kapott felhasználási jogokkal, pl. a terjesztés jogával. A koprodukciós szerződés ezen a lényeges ponton különbözik a film költségvetésének fedezésére megkötött társfinanszírozási szerződésektől, ahol a finanszírozók általában a film bevételeiből részesednek, de a filmhez köthető jogokkal nem.

A koprodukciós szerződések a fentieken kívül általánosan tartalmazzák még a mű pontos meghatározását, a felelősségi viszonyokat és a mű kereskedelmi és egyéb felhasználásának módjait, valamint a hasznosításból származó bevételek finanszírozók, koproducerek közötti felosztását, illetve a kifizetések sorrendjét. Egy koprodukciós gyártásnak pozitív hatásai vannak a gyártásra, valamint a gyártást követő hasznosításra is: művészeti és pénzügyi szinergiákat hoz létre, a költségek csökkenhetnek és szélesedhetnek a hasznosítás területei.

Egy koprodukció akkor számít teljesen nemzeti koprodukciónak, ha a résztvevő produkciós vállalkozások az adott országban bejegyzett cégek, míg a nemzetközi koprodukciók esetében székhelyük különböző országokban van.

A nemzetközi koprodukciókat az egyes államok között létrejött kétoldalú egyezmények, illetve az európai filmkoprodukciós egyezmény is támogatja, melyek lehetővé teszik, hogy ha egy koprodukció megfelel az ezekben az egyezményekben meghatározott feltételeknek, a résztvevő valamennyi ország állami támogatásaiból is részesülhessen.

Kétoldalú filmkoprodukciós egyezmények

Az első filmkoprodukciós egyezmények a második világháború utáni időkben jöttek létre és kialakulásukban különösen jelentős szerepet játszott a Franciaország és Olaszország között létrejött filmkoprodukciós keretegyezmény, amely egyfajta mintát adott az ilyen megállapodásokhoz. Mára több mint 50 koprodukciós egyezmény létezik az európai országok között, és valamivel több mint 40 az európai és Európán kívüli országok között (ebből 21-et Kanadával kötöttek meg). Magyarország, illetve Románia két európai (FR, IT) és egy Európán kívüli országgal (Kanada) kötött ilyen egyezményt.

Kétoldalú koprodukciós egyezményt, ahogyan az a nevében is benne van, két állam kormánya köti azzal a nem titkolt szándékkal, hogy kölcsönösen segítsék kultúrájuk népszerűsítését és filmiparaik együttműködését, fejlesztését. Egy, az Európai Bizottság által készített tanulmány1 szerint a kétoldalú koprodukciós egyezmények célja kettős: defenzív és offenzív. Abban az esetben, amikor egy ország az adófizetői által befizetett pénzekkel támogatja filmiparát, filmművészetét, természetes módon feltételeket szabhat meg arra az esetre, ha az ezekhez a támogatásokhoz való hozzáférést olyan filmprodukciók esetében is nyitva hagyja, melyekhez országhatárokon kívüli tevékenységek, személyek és vállalkozások is kapcsolhatók. Magyarul csak akkor hajlandó közpénzekkel támogatni egy ilyen produkciót, ha biztos abban, hogy ez a részéről is előnyös, azaz védi országa érdekeit. Ugyanakkor minden koprodukciós egyezmény jogi alapot ad a nemzetközi tevékenységekhez az által, hogy lehetővé teszi a koprodukcióban résztvevő nemzeti produkciós vállalkozás számára a szerződő fél országának pénzalapjaiból való támogatás megszerzését, illetve az adott ország területén való tevékenység végzését. A kétoldalú egyezmények ebben az értelemben offenzívnek tekinthetők. Az előbbiekben felvázolt célok érdekében a kétoldalú egyezmények tulajdonképpen a résztvevő országok támogatási rendszereit teszik átjárhatóvá a koprodukcióban résztvevő felek számára, úgy hogy a koprodukció, bizonyos feltételeknek való megfelelés esetén az adott ország nemzeti filmjeivel megegyező elbírálás alá esik a támogatások odaítélése során.

Ez esetben kérdés lehet, hogy mi számít nemzeti filmnek egy adott országban? Szinte valamennyi filmiparral rendelkező ország meghatározza azokat a feltételeket, melyek alapján egy filmet nemzeti filmmé minősít, lehetővé téve így állami támogatások megszerzését a produkció részére. Általánosan elmondható, hogy egy filmprodukció akkor számít nemzeti filmnek egy adott országban, ha tartalmában és/vagy a gyártási költségek felmerülésének helyében megfelel a kiírt követelményeknek.

Magyarországon, hasonlóan sok más országhoz, egy pontrendszer segítségével kerül eldöntésre egy film ’nemzetiségének’ meghatározása. Az alábbi táblázat a játékfilmekre megállapított magyar pontozásos módszert mutatja be:

Magyar játékfilmekre alkalmazott pontrendszer

Megj.: A pontszámok kiszámításakor a film magyar elemeire adható egyes pontszámokat az egyes elemeken belüli magyar részvétel arányához igazítják, azaz ha egy magyar és egy külföldi rendezője is van a filmnek, akkor erre az elemre 6 pont adható. Filmelőállító cég esetében pedig a film költségvetéséből a magyar filmelőállítóra jutó hozzájáruláshoz, vagy - ha ez a magasabb - a Magyarországon felmerülő közvetlen filmgyártási költségnek a filmalkotás költségvetésén belüli arányához kell igazítani az adható pontokat (2006. évi XLV. tv. alapján).

A fenti magyar példán keresztül is igen jól tetten érhetők az adott film ’nemzetiségét’ meghatározó tartalmi (pl. szerzők) és költési (pl. magyarországi forgatási és utómunka) tényezők. A táblázat alapján magyar filmnek tekinthető az az alkotás, amely legalább 75 pontot, magyar részvételű koprodukciós filmnek pedig az, amelyik legalább 30 pontot ér el a 100 pontból, és a film költségvetéséből a magyar produkciós céget terhelő hányad kétoldalú koprodukció esetén eléri a húsz, többoldalú koprodukció esetén a tíz százalékot. Amennyiben ezeknek a feltételeknek megfelel egy koprodukció, úgy megnyílnak előtte a magyar támogatási források kapui. Ilyen alapon részesültek támogatásban a Magyar Mozgógép Közalapítvány koprodukciós alapjából többek között Goda Krisztina Szabadság, szerelem (koprodukciós országok: HU, GB), Szász János Egy elmebeteg nő naplója (HU, DE, GB), vagy Jovan Todorovic Fantom (Szerbia-Montenegro, HU, BG) és Christian Frosch Neustadt (AT, DE, HU) című filmjei.

Összefoglalva a következőket lehet elmondani a kétoldalú koprodukciós egyezményekről:

  1. Az aláíró országokból származó filmeket támogatják, habár harmadik ország gyártója is részesülhet támogatásban, ha országa rendelkezik aláírt egyezménnyel a koprodukcióban résztvevő valamely országgal.
  2. A filmgyártási kapacitás, munkaerő, stáb az egyezményt aláíró országokból kell származzon.
  3. Valamennyi egyezmény a filmszínházi bemutatásra szánt filmekre vonatkozik, és nem rendelkezik, pl. a TV, videó és más multimédiás termékről.
  4. A producerek minimális pénzügyi hozzájárulásairól minden egyezmény rendelkezik. A minimum általában 20-30% között van, de ez akár 10%-ra is csökkenhet egy többszereplős koprodukció esetén, vagy az illetékes döntéshozó testület határozata szerint egyes speciális esetekben. A tisztán pénzügyi részvétel is lehetséges, de ebben az esetben a maximális határról rendelkeznek.

Minden kétoldalú koprodukciós egyezmény a résztvevő országok súlyának megfelelő egyensúlyra törekszik az egyezményben rögzített koprodukciós feltételek meghatározásakor. Vannak azonban olyan esetek, amikor az idő múlásával kiderül, hogy valamely fél számára kedvezőtlen az adott koprodukciós egyezmény keretén belül az együttműködés. Az új francia-svájci kétoldalú egyezményben a minimális határt például 10%-ra csökkentették, mivel a svájci producereknek komoly gondot okozott a korábbi egyezmény szerinti 20%-os határnak megfelelő pénzeket összekalapozni. A francia ’engedékenység’ egy pozitív példája az egyensúlyra való törekvésnek, azonban ennek ellenkezőjére is előfordul. Az angolok ugyanis kifogásolják a koprodukciós együttműködést a Franciaországgal megkötött kétoldalú egyezmény, illetve az európai filmkoprodukciós egyezmény keretén belüli koprodukciós gyártást Olaszország, Dánia és Izland tekintetében. Ezért az angol DCMS2 bejelentette, hogy a GB/FR, illetve az európai filmkoprodukciós egyezmény szerinti kapcsolataik Olaszországgal, Dániával és Izlanddal szigorúbb elbírálás alá fognak esni a filmgyártási hozzájárulások tekintetében.

A koprodukciós kapcsolatoknak a kétoldalú egyezmények mellett, illetve helyett létezik egy másik szabályozó rendszere is: az európai filmkoprodukciós egyezmény.

Európai filmkoprodukciós egyezmény

Az Európa Tanács 1992. október 2-án bocsátotta aláírásra az európai filmkoprodukciós egyezményt (European Convention on Cinematographic Co-production - ETS 147) az Európa Tanács tagállamai és az Európai Kulturális Egyezményt aláíró egyéb államok számára.

Az európai filmkoprodukciós egyezmény létrehozásának célja az volt, hogy csökkentse az egyes államok által meghatározott feltételrendszerekből fakadó különbségeket, melyeket a nemzeti filmek támogatására határoztak meg, valamint harmonizálja a többoldalú kapcsolatokat az államok közötti koprodukciós gyártás során.

Az egyezmény szerint, hasonlóan a kétoldalú koprodukciós egyezményekhez, az aláíró országoknak ugyanolyan jogokat és lehetőségeket kell biztosítaniuk egy koprodukcióban készülő film számára, amilyeneket egyébként egy tisztán nemzeti film esetében is megtesznek. Az egyezmény a multilaterális koprodukciókra, azaz legalább három különböző tagországból érkező koproducer által készülő filmekre vonatkozik, azonban olyan koproducerei is lehetnek a filmnek, melyek országa nem írta alá az egyezményt. Ebben az esetben a nem tagországokból származó koproducerek hozzájárulása a gyártási költségekhez nem haladhatja meg a teljes gyártási költség 30%-át. Ez azonban csak akkor érvényes, ha a koprodukcióban készült filmalkotás európai filmalkotásnak minősül. Az európai film meghatározását pontrendszer alapján döntik el.

Az európai film meghatározásának pontrendszere

Egy filmalkotás akkor minősül európainak az egyezmény szerint, ha a fenti táblázat szerint legalább 15 pontot ér el a lehetséges 19 pontból.

A finanszírozási hozzájárulások mértékének korlátozása és az európai alkotássá minősítés feltételrendszere egységesen védik az európai filmipart, pl. az amerikai stúdiókkal szemben, ugyanis nem elég a hozzájárulási feltételeknek megfelelni, hanem egy bizonyos mértékig kvázi európaiaknak kell készíteniük a filmet. Ha ez nem teljesül, akkor az EU nem ad központi támogatást, többek között az Eurimages alapon keresztül a készülő koprodukciós filmnek, továbbá a koproducerek székhelye szerinti államok is kizárhatják az állami támogatások teljes köréből ezeket a produkciókat.

Egy másik igen lényeges jellemzője még az egyezménynek, hogy a multikoprodukciós alkotások esetében az egyezmény rendelkezései az egyezmény aláírói között létrejött kétoldalú koprodukciós egyezmények helyébe lépnek, viszont ha a kétoldalú megállapodás nem ütközik az európai filmkoprodukciós egyezménnyel, akkor továbbra is hatályban marad. Az egyezmény ugyanakkor a kétoldalú koprodukciós kapcsolatokat is szabályozza, amennyiben ilyen megállapodás nincs a résztvevő államok között, illetve ha a felek valamelyike ettől eltérően nem rendelkezik. Viszont lehetőséget ad arra is, hogy az aláíró tagországok bármelyike kinyilvánítsa, hogy a kétoldalú kapcsolataira az egyezmény nem vonatkozik.

Az egyezmény keretén belül 2005-ben az alábbi magyar részvételű koprodukciókat támogatta az Eurimages:

Egy olyan film esetében, amelyet nemzetközi koprodukcióban készítenek, de nem koprodukciós egyezmény keretein belül, gyakran előfordul az az eset, amikor a különböző országok jogszabályai szerint döntik el, hogy mennyire tekinthető ’nemzeti’-nek a film. Természetesen koprodukciós egyezményen kívül gyártani egy filmet, nagyobb szerződéses szabadságot jelent, de nagyobb az esély arra, hogy a filmet nem nemzeti filmként veszik figyelembe (pl. a kisebbségi koproducer országában), kizárva így a filmet az adott támogatási lehetőségek köréből.

Visszatérve az autószerelőm cikk elején leírt koprodukciós filmgyártásra vonatkozó definíciójához, azt én így változtatnám meg: Ha nincs pénzed arra, hogy az autódat megjavíttasd, nem kérnéd meg a barátaidat, hogy segítsenek? Mindenki beleteszi azt, amije van, MEGBESZÉLITEK, HOGY MEGFELEL-E EZ ÍGY NEKTEK és szerencsés esetben már gurulhatsz is tovább.

Ja! Majd elfelejtettem! Ha valamelyik barátod kölcsönkéri az autódat, hogy a barátnőjével kiruccanjon valahova, illik odaadnod neki.

 


1 EAC/34/01

2 Department for Culture Media and Sport

3 A munkaórák alapján kell meghatározni a kategóriát.



Kapcsolódó

A szerző véleménye nem feltétlenül tükrözi a szerkesztőség véleményét.