/ / /

· írta

„Képek regényei” Varró Attila: Kult-Comics. Válogatott képregényes írások. Recenzió

Klasszikus szuperhős-történetek, comic stripek, horror- és erotikus történetek Amerikából, Európából és Japánból – Varró Attila újonnan megjelent könyvében film és képregény kapcsolatán keresztül közelítve végre méltó figyelmet szentel ennek a mostohán kezelt médiumnak.

Az elmúlt néhány évben már szerencsére jelentős felpezsdülés tapasztalható a magyar képregény-kiadásban. Egyre-másra jelennek meg az újabbnál újabb kiadók, és napjainkra széleskörű közönség találhatja meg a neki tetsző minőségi kiadványokat, legyen szó akár mangáról vagy felnőtt képregényről (a Kingpin kiadó által forgalmazott Vertigo című kiadvány például három elsősorban felnőtteknek szóló képregényt közöl). A Panel és a Buborékhámozó című lapok „személyében" a piacon jelen van két képregényes szaklap is. A népszerűsítés kiváló színhelyei a különféle rendezvények, börzék (például a Hungarocomix), ahol a legújabb magyar nyelvű megjelenések mellett több külföldi kiadványhoz is hozzá lehet jutni. Sajnos helyenként még mindig jellemző az a szemlélet, amely lenézi és egyszerű „képeskönyvnek" tekinti a képregényt, azt állítva, hogy dekódolásához nem szükséges komolyabb teljesítmény. A képek ebben a műfajban azonban nem csupán illusztrálják a történéseket, felesleges is lenne alá- vagy fölérendeltségi viszonyokról beszélni: a képregény lényege éppen kép és szöveg szimbiózisában, egységében rejlik.

A Kult-Comics című, a 13. Képregénybörzére nemrég megjelent gyűjteményes kötet Varró Attila 2004-től a Mozinet magazinban publikált írásaiból válogat. A borító Ábrái Barnabás (művésznevén: Geek) munkája, akinek alkotásai többek között a Roham, a Sushi Strip és a Pinkhell című képregényes magazinokból lehetnek ismerősek.

A kötet – címéből adódóan – olyan, az elmúlt hatvan évben megjelent, kultikus státuszba emelkedett képregényekkel és alkotóikkal foglalkozik, akik szűkebb hazájukon kívül is sikeresnek bizonyultak, és egyéni, néhol formabontó stílusukkal és hangvételükkel műfajukon belül jelentős elismerésre és rajongótáborra tettek szert. A szerző gondolatébresztő előszavában hozzáteszi, hogy írásainak legjelentősebb közös motívuma az, hogy a film és a képregény kapcsolatán keresztül igyekeznek bemutatni ez utóbbi médiumot.

„Képek regényei” – Varró Attila: Kult-Comics. Válogatott képregényes írások.

Az előszóval együtt harminc cikket magába foglaló mű könnyedén navigálja végig az olvasót az amerikai mainstream kiadványok, az európai alapművek és a legsikeresebb japán mangák között. Az írásokból világosan kiderül, hogy a szerző több mint kielégítő háttértudással rendelkezik, élményei oly frissnek hatnak, mintha csak percekkel az esszék megírása előtt tette le volna kezéből a képregényeket.

A három világosan elkülöníthető rész közül az első az amerikai, a második az európai, a harmadik pedig a japán képregények világába nyújt betekintést, ezen kívül más műfaji vagy stilisztikai megkötés nincs. A Kult-Comicsban olvashatunk klasszikus szuperhős-történetekről, comic stripek-ről (néhány képkockából álló rövid történetek, melyek Amerikában főleg napilapokban jelennek meg, Magyarországon az Est Lapokban heti rendszerességgel jelentkező Gróf Balázs a műfaj egyik legismertebb alakja), horror- és erotikus történetekről, de találhatunk rendhagyó képregényes szakkönyvről írt ismertetőt is (Scott McCloud: A képregény felfedezése).

Az esszékben nincs elvarratlan szál, a témában kevésbé tájékozott olvasó ugyanúgy kielégítőnek és érthetőnek fogja találni a könyvet, mint a tapasztalt képregényrajongó, mivel az előforduló szakkifejezések lényegéről általában rövid zárójeles felvilágosítást kapunk, így a szerző nem csak dobálózik a szakszavakkal, hanem tömören kifejti és megmagyarázza azok jelentését, a megértést megkönnyítő filmes analógiák pedig kifejezetten szellemesek és találóak.

Az első részben az amerikai képregények világából kapunk bőséges ízelítőt: a II. világháború után alkotó Milton Canifftől (Steve Canyon) kezdve a legendás Jack Kirby-Stan Lee (pl. A Fantasztikus négyes) pároson keresztül az északír Garth Ennisig, aki a halálfej mintás kevlárfelsőt viselő Megtorló karakterébe lehelt új életet. Az európai részben az olvasó többek között olyan szerzők munkáit ismerheti meg, mint az olasz Hugó Pratt (Velencei mese), a brit Neil Gaiman (Sandman) és Alan Moore (V mint vérbosszú, melynek James McTeigue által rendezett 2006-os filmadaptációja meg sem közelíti az eredetit) és a Szerbiában született Enki Bilal (Nikopoltrilógia). A japán képregényekről szóló írások természetesen a manga nagyágyúit mutatják be, a hazájában kis túlzással istenként tisztelt Tezuka Oszamu (Metropolisz) és az Akira szülőatyja Otomo Kacuhiro (DoMu/Gyermekálom) hatása és népszerűsége egyáltalán nem marad el az amerikai és európai alkotókétól.

A könyv részegységeit nézve a szerző kronológiailag szép ívet jár be, mindezt gördülékenyen olvasóbarát könnyedséggel megfűszerezve, így az eltérő stílusú/hangvételű képregényekről szóló írások nem ütnek el egymástól, hanem egységes, élvezhető egésszé állnak össze. Az írások nem csupán száraz ismertetők, amelyek az alaptörténetekre szorítkoznak, hanem az olvasó az esszéken keresztül képet kaphat a képregények fejlődéstörténetéről, és az adott műre jellemző elbeszélésmóddal, rajzolási/grafikai sémákkal és technikákkal is megismerkedhet. A művekből kiragadott fekete-fehér képkockák általában jól szemléltetik az adott mű stílusát, és emellett nem is törik meg a szöveget, hanem többé-kevésbé harmonikus egységet alkotnak vele, igaz van néhány kisebb méretű kép, amelyek méretbeli sajátosságai miatt nehéz kivenni teljesen, hogy mit is ábrázol.

Le kell szögezni, hogy Varró Attila nem propaganda- vagy népszerűsítő művet írt, nem akarja ráerőltetni az olvasót a képregény olvasásra, de szemléletesen mutatja meg, hogy az itthon kissé mostohagyermekként kezelt és egyesek által lenézett képregényes műfajnak ugyanúgy megvannak a maga ikonikus, értékteremtő, minőségi (egyszóval: kult) alkotásai, mint a filmiparnak vagy az irodalomnak. Ezért sem lehet csodálkozni azon, hogy az utóbbi években újult erővel és növekvő számban viszik mozivászonra a legnépszerűbb képregényeket, igaz az adaptációk nagy része az eredeti művek nyomába sem ér.

A könyv végén található irodalomjegyzékben olyan magyar nyelvű, képregényekkel foglalkozó írások felsorolását olvashatjuk, amelyek nem kimondottan ismertetők, hanem formai és tartalmi szempontból, illetve ugyancsak a filmekkel való kapcsolatán keresztül közelítenek a „kilencedik művészethez".


Varró Attila: Kult-Comics. Mozinet kft., 2007. 249 oldal, 1500 ft.

A szerző véleménye nem feltétlenül tükrözi a szerkesztőség véleményét.

Címkék

, , , , , , , , , cikk