Dunai László

/ / /

· írta

Interjúkötet kezdőknek és haladóknak Kevin W. Sweeney (szerk.): Bustear Keaton: Interviews. Recenzió

A filmtörténészek 1895. december 28-ra szokták tenni a mozi születésnapját. Ugyanebben az évben látta meg a napvilágot Buster Keaton is, aki a szórakoztatást már az anyatejjel magába szívta, s akinek maga a híres szabadulóművész, Harry Houdini adta a Buster becenevet. A varieté színpadáról került a filmgyártásba, és hamarosan a legnagyobb nevettetők közé emelkedett, de mindig csak a második legnagyobbnak titulálták Chaplin után, akit a barátjának tekintett.

Legfontosabb filmjei a húszas években születtek, ám ezek után a házassági gondok és az MGM-mel kötött szerződése miatt inni kezdett, és hamarosan háttérbe szorult az álomgyárban. A harmincas évek végén újra felbukkant a filmvásznon, később cirkuszokban lépett fel Európában, saját tévéshow-t is kapott. A filmjeit újra vetíteni kezdték, s 1964-ben a velencei filmfesztiválon állva ünnepelték az akkor már hatvankilenc éves Keatont.

A Buster Keaton: Interviews című kötet a Mississippi Egyetem Beszélgetések filmalkotókkal (Conversations with Filmmakers) sorozatának sokadik köteteként jelent meg Peter Brunette sorozatszerkesztőnek köszönhetően, aki a némafilmsztár beszélgetéseinek, interjúinak a feldolgozását és szelektálását Kevin W. Sweeney-re bízta. Sweeney az Egyesült Államokbeli Tampa Egyetemen tanít filozófiát, és ez az első megjelent, filmmel foglalkozó munkája. A kötet még csak angol nyelven érhető el, de nagyszerűsége és olvasmányos jellege miatt hamarosan a magyar fordítást is megérheti.

A címlapról a kőarcú művész tekint ránk, önmagát nem meghazudtoló arckifejezéssel. A cím pedig (Buster Keaton: Interviews) egyszerűségével hívja fel magára a figyelmet. Ha végigfutunk a tartalomjegyzékben az interjúkészítők nevén, egy lóg ki a többi közül, aki nem más, mint George Sadoul, a híres filmtörténész. A többiek Európában kevésbé ismerősek, hiszen mind az észak-amerikai kontinensről származó neves figurák, kritikusok, illetve médiaszemélyiségek. Talán Rex Reed neve csenghet még ismerősen, aki még ma is aktív filmkritikus.

Buster "Fapofa" Keaton

Ahogy ez egy jól megszerkesztett kötethez illik, ebben is található bevezető, ami ellát minket azokkal az alapvető információkkal, amelyeket olvasás közben kell szem előtt tartanunk, s tulajdonképpen ez hozza meg az „étvágyunkat" a további lapozgatáshoz. A szerkesztő részletesen elmeséli, hogyan alakult ki a kötet mai formája, milyen forrásokhoz nyúlt, amiből kitűnik, hogy alapos munkát végzett. A válogatást nem csak írásos szövegek alapján állította össze, hanem kutatásokat végzett kép- és hangarchívumokban is, és látszik, hogy nagy gondot fordított a minőségre. Az első kritérium, amit Sweeney szerkesztéskor szem előtt tartott az, hogy lehetőleg eddig még kiadatlan, nyomtatásban meg nem jelent beszélgetéseket foglaljon a könyvbe. Ennek köszönhetően immár nyomtatott formában olvashatunk tévéinterjúkat és rádiós beszélgetéseket is.

Ezek különlegessége ellenére is kezd néhol unalmassá válni egy-egy interjú, mert már sokadszorra olvashatjuk el ugyanazokat az információkat. Ez annak köszönhető, hogy a szerkesztő csak teljes szövegeket volt hajlandó közölni, ezért a sablonkérdések nem szűrődtek ki. Szinte minden interjú azzal kezdődik, hogy Keaton elmondja, hogyan és hol született, kik voltak a szülei, és miként találkozott először a filmmel és a filmgyártással. Ez zavaró lehet annak, aki hamar szeretné elolvasni az egész könyvet, hiszen az első két beszélgetés után már mindenki kívülről fújja a fentebb említett adatokat. Ezt azonban próbálják némileg egyensúlyozni azzal, hogy két hosszabb interjú közé beszúrnak egy-egy rövid kis esszét, beszámolót Keatonról. Néha úgy érezhetjük, hogy mi is ott vagyunk harmadik félként a beszélgetésekben, azonban ezek a szüneteknek szánt részek objektív hangot ütnek meg, és egy kicsit kizökkentenek Buster Keaton világából.

Buster Keaton

A szerkesztés másik fontos kritériuma az volt, hogy a lehető legjobb interjúkat közöljék, még ha ezek széles körben ismertek is. így került be a kötetbe Christopher Bishop már rengetegszer publikált beszélgetése is. Emellett Sweeney megemlíti az olyan forrásokat is, amelyek egyszerűen nem jelenhetnek meg nyomtatásban, mert a hozzájuk rendelt televíziókép nélkül nem teljes értékűek.

A bevezetőt életrajzi kronológia követi, ami hasznos lehet a filmtörténetben jártas és a laikus olvasóknak egyaránt. Aki most akarja megismerni a némafilmsztár életét és munkásságát, annak nagyon hasznos kis összefoglaló ez, annak pedig, aki azt már ismeri, néhány érdekes adattal gazdagítja eddig megszerzett ismereteit. Ezek után egy filmográfia következik, amely egy kicsit furcsára sikeredett, mivel csak azok a filmek foglaltattak bele, amelyeknek a rendezője és a főszereplője is Keaton volt. Egy interjúkötet esetében ez azért lehet zavaró, mert a beszélgetések alkalmával nem csak ezekről a filmekről beszél Keaton, hanem számtalan más filmről is, amelyekben kisebb-nagyobb szerepet vállalt.

Az interjúk megfelelően átfogják Keaton egész életpályáját. Olvashatunk egészen korai, a húszas években róla elhangzott dicsérő szavakat, és a késői hangos, televíziós évei is benne foglaltatnak. Megtudhatjuk, hogyan érte őt a hangos korszak, miként viszonyult az akkor teret nyerő televízióhoz. A kronologikus szerkesztésmód azért jó, mert figyelemmel követhetjük a burleszkhős önképének alakulását, így például a filmiparba való bejutása éppolyan meseszerűnek tűnik az 1920-as években, mint legutolsó interjúiban.

Edward Sedgwick - Buster Keaton: A filmoperatőr (1928)

A kötet javára lehet írni továbbá, hogy nem csak arra az időszakra koncentrál, amikor Buster Keaton filmjeit először mutatták be, s először ünnepelték. így nem csak azt az embert ismerhetjük meg, aki ezeket a remekműveket létrehozta, hanem azt is, aki emlékezik ezekre, így valamiféle csillámporos légkör teremtődik körülötte. A könyv végén van egy index, ami megkönnyítheti az ember dolgát, ha egy nevet keres, vagy ha Keaton egyik filmjéről szeretne pontos leírást kapni. Segítség lehet ez azoknak is, akik érdekességeket keresnek azokról a sztárokról, akikkel Keaton kapcsolatba került. Ami viszont hiányzik a végéről, az egy rövid kis szótárocska, ami néhány alapfogalmat tisztázna azoknak, akik nem annyira jártasak a tízes, húszas, harmincas évek filmes terminológiájában.

Végszóként még csak annyit, hogy a kötet alapjában véve nagyszerű olvasmány, s nemcsak a filmes szakemberek forgathatják, hanem azok is, akik csak ismerkedni szeretnének ezzel a kitűnő filmes gegmesterrel, Buster Keatonnal.


Buster Keaton: Interviews. Szerkesztő: Kevin W. Sweeney. Megjelent a Conversations with Ftlmmakers sorozatban. Sorozatszerkesztő: Petet Brunette. University Press of Mississippi, 2007. 242 oldal.

A szerző véleménye nem feltétlenül tükrözi a szerkesztőség véleményét.

Címkék

, , , , , , , cikk