Alter-Native 100

2093 Marosvásárhely, tudósítónktól

Lézerjátékkal és élő Mars-közvetítéssel vette kezdetét a 100. marosvásárhelyi Alter-Native filmfesztivál. A sok világsztár természetesen nem hagyta ki az eseményt, kis helikoptereik egymás után szálltak le a marosvásárhelyi Kultúrpalota tetejére, ahol a szervezők részéről Gáspárik Attila bácsi köszöntötte őket. A fesztiválalapító vadonatúj ezüst járókeretével jelent meg, a több ezres tömeg előtt.

A rendezvény első mozzanata egy szoboravatás volt. A jelenlévők leleplezték a Margitházi Beja teremben, Zágoni Balázs, a világon jelenleg napi 2 millió példányban megjelenő Filmtett egykori alapítójának a mellszobrát. Rövid beszédben méltatták Zágoni érdemeit, levetítettek egy majd ötvenéves dokumentumfilmet a lapalapítóról, amit annak idején Spielberg készített (Spielberg asszisztense volt Kacsó Editnek, majd Zágoni Bálintnak. sz.m). A meghitt ünnepségen felemlegették az indulásnál bábáskodókat, például Durst Györgyöt a Metro-Goldwyn-Mayer és a Fox örökös tulajdonosát, Jakabffy Samut az első Holdon működő Moebius-mozi magyar származású tulajdonosát. Az eseményre a Filmtett ausztráliai főszerkesztője is teleportálta magát, és rendezvényt egyenes adásban közvetítette a CNN, valamint a BBC.

A már hivatalos, de szerény megnyitón köszöntötte a jelenlevőket Benke-Jakab Nándor, hatszoros Oscar-díjas alkotó, a világon először blogért Nobel-díjat kapó író, jelenleg a hollywoodi Filmakadémia professzora. A neves filmtudor rövid és frappáns diskurzust tartott a zakuszka és a film kapcsolatáról, a blogbekezdések kontextusában. Diskurzusa annyira lebilincselő volt, hogy még az eseményt biztosító rendőrök is elámultak. Szövegének megértésére máris három nemzetközi kutatócsoport alakult. A cannes-i fesztivál igazgatója Jean Gyenge (valamikori Gyenge Zsolt Pulitzer-díjas kritikus unokája) átnyújtotta a szervezőknek a legnagyobb francia filmkitüntetést, a Schneider Tibor Aranykamerát, gyémánt blendével ékesítve. A megnyitón továbbá bejelentették, amit már mindenki sejtett, hogy a berlini filmfesztivál beolvad a kolozsvári Tranzit Napokba és a Karlovy Vary-i fesztivál, ezen túl felveszi a Filmtett nevet.

Európa legnagyobb szabású rövidfilmfesztiválja az ünnep alkalmával szándékosan kerülni akarta a nagy felhajtást. A szervezők nem ígértek semmit, csak valamivel jobb vetítési körülményeket. A megnyitót követő bankett a Marosvásárhely–Kolozsvár között közlekedő, 1000 főt befogadó Buglya Sándor mozijachton került sor. A finom italok és ételek mellett, közönség nagyokat nevetett az őskori filmeken, melyek a székelyföldi ásatásokon kerültek elő a közelmúltban. Mint ahogy a National Geographic nemrég beszámolt róla, Csíkszereda környékén, a jelenlegi interkontinentális rakétakilövő alapjainak kiásásakor érdekes leletekre bukkantak a régészek. Valószínűleg 80–100 esztendeje elsüllyedt, magát Communitasnak nevező szervezet irodájára és benne pályázati anyagokra leltek a régészek. A pályázatok között viszonylag épp állapotú, fényes korongok voltak. Oxfordi kutatók megfejtették a korongok tartalmát, melyeket a tudomány „csíki tekercseknek” nevezett el. A fesztivál alkalmával került bejelentésre a tudományos és a profán világot hetek óta lázban tartó „csíki tekercsek” tartalma. Nos a fantasztikus lelet, őskori filmek tartalmazott, amik egy bizonyos Jegenyén, valamint Csíkszépvízen készítettek, valószínűleg annak a kornak a naiv művészei. Érdekes, hogy a filmek még csupán kétdimenziósak voltak és egyáltalán nem volt illatuk. A mai logika számára sokszor érthetetlen történetek, például férfi és nő közötti érzelmi kapcsolatok, ellenére a közönség nagyon jól szórakozott. A tudósokra, antropológusokra vár a különböző szimbólumok megfejtése.

De lássuk a fesztivált!

Négy előzsűrizés után 2780 film került a versenybe, ezek közül a fesztivál szabályzata alapján, egyik sem lehet régebbi két hétnél. Az alkotásokat nyolcklímás, háromdimenziós vetítési technikával tárják a nézők elé. Újdonság volt a víz alatti terem, amit Sipos Gézáról neveztek el. A zsűri elnöke Ifj. Matei Kieslowsky a varsói, Dr. Lakatos Róbert Filmakadémia rektora, élete legnagyobb eseményének tartja a marosvásárhelyi jelenlétet. Könnyes szemmel emlékezett arra, amikor először járt Erdélyben, Kolozsváron a Sapientia egyetemen. Pár éve már beszámoltunk arról, hogy a rektor urat a díszdoktorrá avatták és átvette a Dr. Honoris Pethő Cauza Ágnes díjat. A filmes szakember a mezőnyből kiemelte: Az én még láttam DVD-t néprajzi filmet, amelyben egy mezőségi ember arról a képátvitelről mesél, amelyiket ma már csak megrögzött műgyűjtőknél, vagy régiségkereskedésekben láthatunk. A jelenkorban szinte hihetetlen, hogy valamikor nagy, fényes korongokkal kellett cipelni a filmeket és kezdetleges, szélessávú internet (ez olyan spárgán, vagy dróton keresztül nagyon lassan jövő kép-hang információt jelent) kellett a művek letöltéséhez. Érdekes volt a főszereplő eleven emlékezete arról a korszakról, mikor a filmeket még boltban is meg lehetett kapni és egymásnak kattintgatással másolták. Ezt a korszakot nevezték a művelődéstörténészek, kattintott filmkorszaknak. Ugyanakkor elgondolkoztató, hogy voltak olyan alkotások, amelyek nélkülözték a reklámok. Micsoda primitív idők. Rágondolni is rossz erre ma, amikor a filmnek a legfőbb szerepe a reklámokat összekötni.

A zsűrielnök kiemelte továbbá az Erdélyi autonómia című filmet. Ez egy dokumentumfilm, egy állítólagos kilencven évvel ezelőtti pár napig tartó de mégis történelminek nevezhető periódusról. Állítólag, mert az esemény annyira a múlt ködébe vész, hogy azt mára már szinte lehetetlen reprodukálni. Korunkban mikor az ember reggel megvesz egy új kommunikátort (régebben telefonnak hívták, ezt is egy dokumentumfilmből tanultuk) estére már teljesen korszerűtlenné válik, akkor hogyan lehet valamit kilenc évtized múltán megjeleníteni? Pedig most úgy néz ki, sikerült. Egy filmesekből, informatikusokból, valamit biológusokból álló csoportnak sikerült megfejtenie az XP Professional 0.3 operációs rendszert és dokumentumokkal bizonyítani az autonómia létét. A művészekhez társult biológusok, egy csepp Agyagfalván talált verejtékcseppből klónozták Markó Bélát, az egykori politikust (ez valami olyasmi, aki régen járt-kelt az emberek érdekében), aki a dokumentumokat magyarázza. A filmből megtudtuk, hogy ősapáink egyik legszeretettebb játékszere a politizálás volt. Néha találkoztak és ordítottak egymásra, vagy nem találkoztak, és akkor még jobban. Ebből éltek. Egy napon kikiáltották az Erdélyi Autognóm Köztársaságot. (Hogy pontosan mi az autonómia, azt Markó sem tudta a mai kornak megmagyarázni.) Másnap megindult az autonómián belül Háromszék autonómiájáért való küzdelem. Miután minden szék kiáltotta a maga autonómiáját, következtek a sámlik és a hokedlik. Pillanatok alatt elterjedt a láz egész Székelyföldön. Minden község autonóm lett, majd minden falu, utca, ház, majd szoba. Úgy is nevezték ezt a területet, hogy ezer autonómia országa. A rövid periódusnak egy Székelyudvarhely–Bukarest metrójárat beindítása vetett véget. A sok autonómiába mindenki belefáradt és elment Kukutyinba zabszakértőnek. Érdekes film volt, és jól ötvözte a biológia és az informatika, valamint az oral history elegyét, vélte a zsűrielnök.

Tudósításunk pillanatában még tart a filmes dínom-dánom. Negyvenezer néző nézi Xantus Gábor Plútón készült filmjét, amit a szervezők stílszerűen az égboltra vetítenek. Marosvásárhely polgármestere Xau Hipp Chang már bejelentette, hogy jövőre, első alkalommal a polgármesteri hivatal is támogatni fogja a fesztivált. A nemrégiben átadott Sipos Levente utcai Filmterminált a fesztivál idejére ingyen adja a szervezőknek.

Özv. Papp Sándor Zsigmondné, nemzetközi Buzogány Klára ösztöndíjas újságíró

A szerző véleménye nem feltétlenül tükrözi a szerkesztőség véleményét.



Kapcsolódó