A Piranha 3D és a Sikoly 4 után újabb remek, önironikus retró popcorn-horrort hoz az amerikai főáramlat. A J.J. Abrams írta-rendezte Super 8 Steven Spielberg ufós-dinós klasszikusait idézi meg, aki ráadásul producerként is jegyzi a filmet.
Steven Spielberget senkinek sem kell bemutatni, de az utóbbi 1-2 évtizedben elkövetett munkásságáról jobb nem is beszélni. Kimagasló tehetségről tanúskodó korai munkái után két évtizedig gyártott tökéletes popfilmeket a nézőiben új reflexet kialakító Cápától a legvadabb gyerekkori fantáziáinkat valóra váltó Jurassic Parkig. Ezt követően viszont neve többé nem volt garancia a minőségre és a sikerre, utolsó nézhető filmje talán a Különvélemény volt, a mélypontot pedig az e sorok íróját a rendező sokoldalúságát illetően módfelett kiábrándító Terminál képviselte. Az utóbbi években egy sokat és joggal szidott Indiana Jones-folytatással, valamint az executive producerként jegyzett Transformersekkel rontotta tovább renoméját, most viszont végre hozzá passzoló projekttel hallat magáról, ráadásul éppen a következő Spielbergként emlegetett J.J. Abrams oldalán.
Abrams a televízió demokratikus világában, sikeres sorozatok (Lost, Alias) kreátoraként szerzett nevet, nagyjátékfilmes munkássága azonban már változatosabb. Az elődeit mindenben alulmúló Mission: Impossible III-al debütált, majd 2009-ben abszolválta sikerrel a Star Treket. A Super 8 főpróbája Abrams részéről az általa producerként készített Cloverfield volt, melyben sikerrel vegyítette a Godzilla-sztorit azIdeglelés – The Blair Witch Project áldokumentumfilmes formaiságával. Noha Spielberg is tekinthető szerzőjének, a Super 8 elsősorban Abrams babája, egyúttal harmadik olyan filmje, amiben hőseit horrormonstrum fenyegeti (bár a Star Trekben csak epizódszerep jutott a szörnynek).
A Super 8 retró hangulatát már a korválasztás megalapozza: 1979-ben járunk egy átlagos amerikai kisvárosban. Egy éve jött ki a Halloween és a Holtak hajnala, kiskamasz hőseink falain viszont már ott virítanak plakátjaik. A horrorrajongás végső, gyógyíthatatlan stádiumában járnak, így aztán amatőr zombi-splattert forgatnak super 8-as kamerájukkal. Ahogy az lenni szokott, falra festették az ördögöt: az egyik forgatási napon a közvetlen közelükben kisiklik egy katonai tehervonat. Angolosan távoznak a helyszínről, de a következő napokban furábbnál furább dolgok történnek városukban. Későn veszik észre, hogy kamerájuk felvett valamit a baleset helyszínén, ami elkerülte a figyelmüket. A vonat olyasvalamit szállított, aminek nem szabadna léteznie.
A Super 8 elsősorban azért remek film, mert a legváltozatosabb nézői igényeknek tud megfelelni. Egyszerre „így jöttem” vallomás Spielbergtől és Abramstól, posztmodern műfajfilm rengeteg utalással („Romero-művek”), valamint tökéletes popfilm, mely egyszerre szórakoztat gyereknézőt, bűnös élvezetre leső geeket és egészségesen gyermeklelkű felnőttet egyaránt. Az alapötlet kiváló, és nem is elsősorban Spielberg vagy Abrams korábbi munkáinak újracsomagolása, hanem sokkal inkább a hírhedt (és a horror-áldokut feltaláló) Cannibal Holocaust és Romero zombi-sagája (különösen a forgatással kezdődő Holtak naplója) ötvözeteként jellemezhető. A forgatókönyv már kevésbé kimódolt, Abrams például a bonyodalom után szinte megfeledkezik a címszereplő kameráról. Míg a Cannibal Holocaustban tökéletesen szinkronban volt a talált felvétel és filmbeli nézőinek sztorivonala, a Super 8 esetében a „film a filmben” tetőpontja dramaturgiailag súlytalan.
A Super 8 tehát nem áldoku-horror, sokkal inkább hagyományos „creature feature”. Abrams sokáig vár szörnye megmutatásával, és az ezeréves trükk ezúttal is működik, ennek megfelelően katartikus a pillanat, melyben először látjuk fedetlenül a „vágy” titokzatos tárgyát. A Super 8 addig is remekül teljesít, a Stephen King-féle Állj mellém, közelebbről pedig a South Park gyerkőceire emlékeztető hőseink és a spielbergi suspense-sokk kombináció könnyedén elviszik a hátukon a filmet. Attrakcióból is van bőven: a film korunk Hollywoodjának kockázatkerülő hozzáállásától eltérően nem visszafogott, amit az is bizonyít, hogy eltérő korhatár-besorolásokat (általában 12-től 16-ig terjedő, de az utóbbi esetében a film financiális esélyeit szépen lerontó) kapott különböző országokban. A finálé ugyan bántóan, Spielberg legrosszabb pillanatait idézően giccses, viszont a stáblista alatt megkapjuk a hőseink által forgatott Ed Wood-i zombihorror kész változatát, és ez felteszi a pontot az i-re.
