A Rossz tanár filmcím, úgy tűnik, önbeteljesítő: nem egy igazán jó filmet rejt. Vannak jobb pillanatai, de azokat sem egy igazi történet, sem igazán jó viccek nem kötik össze.
Elizabeth Halsey (Cameron Diaz) egy igazi kitartott nő, az érdek-macák legrosszabbika. Mindenféle skrupulust és morális megfontolást mellőz, szemrebbenés nélkül hazudik, csal és lop. Számára teste egy befektetés, amivel gazdag férjet és ezáltal kényelmes életet kaphat. Így aztán amikor addigi vőlegénye egy anyai beavatkozás eredményeként kidobja, kénytelen visszamenni tanítani, hogy nagyobb melleket (s ezáltal a férjkereső versenyben nagyobb esélyeket) vásárolhasson magának.
Sajnos a nőről semmi sem derül ki, egy másodpercnyi háttértörténet sem sejlik fel róla, nem tudjuk, hogy miért és mikor lett ilyen, miért pont tanárnő – az egész olybá tűnik, mintha csak azért lenne éppenséggel oktató, mert nagyon vicces kontrasztot mutat a bennünk kialakult tanárnő-képpel (a fegyelmezett, visszafogott, filóról frissen kikerült kontyos nőkről beszélek, akiktől gyerekként nemcsak tárgyi tudásunk, de erkölcsiségünk is függött – nevel is, nemcsak tanít – szokták mondogatni évzárókon). Márpedig ha a film nagyon erőlteti a főszereplő morális érését, akkor érdemes tudni azt is, hogy honnan jön a figura, mielőtt megmutatjuk, hová tart. Így aztán a Diaz által megformált papírvékony karakter „rossz” tanár ugyan, de rosszul is van megrajzolva. Karikatúraként viszont többé-kevésbé működik: tényleg rettenetesen tenyérbemászó. Sajnos, éppen ezért nem lehet drukkolni neki. A másik főszereplő aztán még karikatúraként sem működik: Justin Timberlake-ről van szó, akinek figurájáról szintén nem tudjuk meg, hogy miért pont iskolai tanár, amikor gazdag családból származik és igazán nincs rászorulva (az én elméletem szerint azért, mert benne kellett lennie a forgatókönyvben és az meg egy iskolában játszódik). Cserében legalább betekintést nyerünk infantilis szexuális szokásaiba.
A film azt a vígjátéki toposzt írja tovább, amely a klasszikus mesei moralitást forgatja fel: itt a „rossz” győz, Tom megeszi Jerryt, Jancsika lefekszik Juliskával, a Mikulás alkoholista. Amolyan fejlődéstörténet rosszlányoknak: az antipatikusra karikírozott főhősnő nemhogy megbűnhődne, hanem átmegy némi erkölcsi fejlődésen és megdicsőül, a „jó” tanárnő (szintén tenyérbemászó és szintén férjkereső) pedig megbukik. Szóval ez a tanulság. És ez az a film, amiben a product placement maga Cameron Diaz: az autómosós montázsszekvenciára gondolok, ami szexi ugyan, meg kellően öncélú, de akkor meg hogyan fér össze a testével kibékülni nem tudó, nagyobb melleket akaró tanárnő képével?
A megmagyarázatlan főhősnő mellett a filmmel az a másik legnagyobb baj, hogy megáll félúton. Pedig igazán megtehetné hogy elmegy a végsőkig, úgyis R besorolást kapott. Ha már elhangzik jópárszor az F betűs szó, a főhős iszik és drogozik, akkor miért elégszenek meg néhány újramelegített vígjátéki motívummal (végbélhangok, a vicces lakótárs, a naiv igazgató, pár börleszk-elem), „mindig működtek, hátha most is működnek” alapon? Ha még merészebb, még durvább lenne a film, akkor talán másfél órára feledtetné a forgatókönyv gyengeségeit. De így egy közepesen szórakoztató film, amin időnként felröhögünk ugyan, de másnap már az igazi Cameron Diaz viselt dolgai jobban foglalkoztatnak minket a bulvárlapokban.
