Idén nyáron két hetet töltött fiatal erdélyi filmesekkel Székelyföld szívében, a Filmtett alkotótáborában, az ősz beköszöntével pedig máris nekirugaszkodott ötödik nagyjátékfilmje elkészítésének. Ő Dyga Zsombor, aki ártalmas szokásairól, forgatási nehézségekről és legújabb játékfilmjéről is beszámolt nekünk.
Amint azt a 10. Filmtett-alkotótábor lakói már jól tudják, megrögzött kóla-fogyasztó vagy. Honnan ered ez a nagyfokú rajongás a sötét ital iránt és mennyire befolyásolja alkotói képességeidet?
Mivel nem vagyok az alkohol nagy barátja, hamar másik szenvedély után kellett néznem. Nagyon korán a rabja lettem, és azóta is tart a szerelem. Végtelen energiát és bölcsességet kölcsönöz annak, aki napjában kétszer a fénybe tüsszent. Amúgy viszonylag egyoldalú ez a kapcsolat, a Coca-Cola épp tegnap, harmadszorra is elhajtott, pedig csak egy kis pénzt kértem az új filmemre. Sajnos ettől még napi 3 üveggel iszom, természetesen 1 literes palackból, tökéletesre hűtve. Az az igazi. Amikor a Köntörfalakat vágtuk egy hatalmas balett-teremben 3 hónapon át, a sarokba kezdtem gyűjteni az üres palackokat, aztán egy idő után a terem megtelt. Gyönyörű látvány volt, a tükrös teremben ahogy 400 kólás üveg sokszorosára sokasodott. Amúgy meg otthon kicsiben is ez az alapállapot a konyhaasztal alatt.
Nem végeztél filmes szakot, mégis negyedik játékfilmedet tudhatod magad mögött. Nem érezted fontosnak a diploma meglétét vagy egyéb okokból kifolyólag hagytad ki az intézményesített oktatást?
Amatőr filmesként kezdtem a szárnypróbálgatásokat, barátaimmal filmeztem, ami óriási mulatság lett a számomra, túlságosan lefoglalt, így eszembe se jutott az az opció, hogy ezt iskolában is tanulhatnám. Később aztán felmerült a kérdés, de rájöttem, 14 évig vártam, hogy végre befejeződjön az én intézményesített oktatásom, és eszemben sem volt még egyszer iskola közelébe menni. Szóval nem volt tudatos szembenállás, csak másra koncentrálás. Inkább csináltam, így hosszú távon mindenképpen jobban jártam. Ami megtanítható, szerintem egy óra alatt letudható, minden más gyakorlat, gyakorlat, gyakorlat. És mikor megjön a rutin, rájön az ember, hogy ami igazán fontos, az mindennél megfoghatatlanabb, megfogalmazhatatlanabb, és az alkotó embernek teljesen egyedül kell ráéreznie a mozgókép megfejthetetlen alkímiájára. Majd egyszer. És a másik, hogy a főiskolán a szakmát tanítják, míg nekem, ezen felül azt is meg kellett tanulnom, hogyan tapossak ki egy filmet magamnak. Hogy lesz a forgatókönyvből diszpóskönyv, költségvetés, gyártási terv, előkészítés, forgatás, utómunka, bemutató. Egy rendezőnek ezt nem kell tudnia, de ártani nem árthat. Én így tanultam meg megvalósítani azt, amit szeretnék.
Három magyar nagyjátékfilm után, legújabb rendezésed brit koprodukcióban készült. Az esetleges nyelvi akadályokat leszámítva a közreműködés mely aspektusa volt nehézkesebb?
Semmiféle nyelvi akadály nem volt, 2011-et írunk, és alkalmasak vagyunk a kozmopolita szemléletre. Szerintem, aki komolyan gondolja ezt a műfajt, el kell felejtenie a határokat. Engem már az első filmem óta állatkirály stáb vesz körül, az Utolért is velük készítettem, és még sosem ütköztünk megoldhatatlan nehézségbe. Persze sokszor izzadtunk fejünket vakarva, de mindent meg kell tudni oldani. És persze volt néhány gyakorlati járuléka a koprodukciónak, dialog coach, utaztatás, fordítás, de ezek is csak feladatok. Teljesen mindegy, hogy a Tesó 4 millió forintból készült, az Utolér meg 150-ből, a nehézségek száma nem csökkent. Én kevésbé fáradtam el az Utolér alatt, ez biztos.
Az Utolér számos kiváló magyar művészt is szerepeltet, a külföldi színészek miatt viszont angolul zajlott a forgatás, a magyar nézők pedig szinkronnal láthatják a filmet. A körülményeket tekintve magyar filmnek tartod az alkotást?
Neil Arksey angol koproducer és Heinz Trixner osztrák színész kivételével mindenki magyar volt a stábban és a szereplőgárdában. Miskolcon forgattuk az egész filmet, úgyhogy nem is lehet nagyon másként tekinteni rá, csak magyar filmként. Az angol nyelven való forgatáshoz a producer, Tóth Péter Miklós ragaszkodott, mert meggyőződése volt, hogy segít a külföldi értékesítésben. Nem lett igaza. Magam részéről fontos gyakorlatnak, próbatételnek éreztem az angol nyelvű forgatást, amivel előbb-utóbb úgyis szembe találtam volna magam. A következő 20 évben filmrendezéssel szándékozom foglalkozni, és hosszú távon el kell felejteni a nyelvi korlátokat. Jó gyakorlat volt, sokat okultam belőle, és ma már sokkal nagyobb biztonságérzettel mennék neki egy ilyen feladatnak.
A Magyar Filmszemlén való bemutatása után a film viszonylag sok negatív kritikát kapott. Ha újraforgathatnád, változtatnál rajta valamit?
Igen, van benne 2 darab snitt, mindkettő kb. 75 kocka hosszú, azokkal valami nagyon nem sikerült, de erről egyetlen néző sem tud. Egyébként boldog, büszke és elégedett vagyok a végeredménnyel. Majdhogynem gyökerek nélküli műfaji filmet készíteni Magyarországon, ráadásul az elsők között, hatalmas kihívás és kegyetlenül hálátlan feladat. Ha szar, brutálisan lealáznak és ha esetleg nem is olyan rossz, még akkor is mindenki nagyon erősen a negatívumokra koncentrál. Persze úgy, hogy 96 percig végigizgulja a filmet, aztán utólag kiokoskodja. És persze mindenki nagyon-nagyon ért hozzá. Volt egy-két irodalmi szintre emelt butasznobgyalázás, de sokkal több hatásgyakorlást és elismerést kapott a film, és nekünk ez a fontos. A filmszemlén fődíjat kaptunk a Diákzsűritől, Czakó Juci zsinórban másodszor lett az év vágója (a tavalyi Köntörfalak után), úgyhogy volt azért akinek tetszett a film.
A magyar film anyagi helyzetét tekintve elég borúsak a kilátások. Gondoltál már arra, hogy külföldön is szerencsét próbálj?
Menekülni semmiképp sem szeretnék. Buta önáltatásnak tartom, a „majd külföldön jobban fog menni” retorikát, szeretnék itthon érvényesülni, ez szerintem sokkal jobb meló. De természetesen szívesen megyek bárhova, bárki pénzéből forgatni, vannak nemzetközi filmterveim, és számomra evidens, hogy koprodukciókban gondolkodom. A helyzet meg mindig borús, pláne amíg rászorulunk a magyar filmes közpénzre, de ebből most már lassan ki kellene szoknunk. És ez persze senkinek sem könnyű. Szerencsés vagyok, mert oda bármikor visszatérhetek ahonnan érkeztem, és 10 évvel bölcsebben mindenképpen jobb filmre vagyok esélyes. Imádója vagyok a no-budget 10 milliós moziknak, őszinte örömömet és szabadságomat lelem benne, és annyira sose lesz szar a helyzet, hogy ne találjak valakit egy tízesre.
Ki az a színész, akivel pályafutásod alatt mindenképp szeretnél közreműködni?
Rengetegen vannak még! Olyan sokan, hogy bele se érdemes fogni. Ráadásul az a para, hogy mire odajutok, hogy lehetne mondjuk egy amerikai A-listás szereplőgárdám, már rég mindenki ki fog öregedni. De Nirót már biztos nem érem meg, úgyhogy inkább a fiatalok felé kacsintgatok. Mostanában például reménykedem, hogy megcsípem Mia Wasikowskát 30 éves kora előtt. Meg tegnap világra jött egy újszülött, akiről azt sutyorogják, a következő Meryl Streep lesz.
Van már következő filmterved, dolgozol most valamin?
Az új mozim egy vígjáték, a címe Couch Surf és október 5-én kezdődik a forgatása. Köbli Norbert, Mészöly Ági és jómagam jegyezzük a forgatókönyvet, és van egy parádés szereposztásunk. Sikerült összehoznunk 30 sziporkázó színészt, úgyhogy nagy móka elé nézünk. Nyakig vagyunk az előkészítésben, próbákban és hamarosan újra érezhetem, hogy élek.
