Amiről mindeddig nem esett még szó, viszont fajsúlyos helyet foglal el a stúdió életében, az az animációs részleg, a Nordisk Tegnefilm története. Az egykor a Disney égisze alatt tevékenykedő Dave Hand producer-rendező még az 50-es évek elején a Ring, Frank & Rønde stúdióhoz került Vedbækbe. Børge Ring terve az volt, hogy Hand egy egészestés animációs filmet készítsen a Nordisknak, a stúdió pénzén.
Hand – amellett, hogy drága felszereléseket vásárolt és egy saját stúdió létrehozását tervezte Angliában – más elképzeléseket dédelgetett, így a vezérigazgató, Holger Brøndum úgy döntött, hogy túl drága mulatság lenne számukra, ha makacsul ragaszkodnának a brit animátorhoz. Hand menesztése után Brøndum olyan ajánlatott tett Ringék számára, melyet a csőd elkerülése végett nem tudtak visszautasítani – a Nordisk felvásárolta a részvényeik 49%-át, így ő is állandóan hozzáférhetett az animációs stúdióhoz, és kiélvezhette a vele járó előnyöket.
Az első sikertelen év után a Nordisk átvette az egész társaságot a felszereléssel és a személyzettel együtt, de mivel nem voltak megfelelő anyagi körülmények biztosítva számukra, ezért Bjørn Frank Jensen és Børge Ring otthagyta a Tegnefilmet a holland Marten Toonder stúdióért. A dánok egyik leghíresebb animátora, Harry Rasmussen 1959. április 1-jétől egészen 1966 decemberének végéig a Nordisknál dolgozott. Ebben az időszakban, pontosabban 1960 júniusában történt (bár Ove Sevel azt írta emlékirataiba, hogy 1959 júliusa volt), hogy Walt Disney meglátogatta a stúdiót, körbeszaglászott az animációs részlegen, és még a vendégkönyvbe is írt egy bejegyzést.
A 60-as és a 70-es éveket majdnem teljes mértékben Erik Balling produkciói dominálták, aki ezennel hivatalosan is a Nordisk legértékesebb rendezőjévé vált. Egyre többször forgattak külföldön, így például a Sommer i Tyrolt (Summer in Tyrol, 1964) teljes mértékben Ausztriában, a Marthát (1967) pedig a görögországi Pireuszban forgatták. A Martha időközben kultuszfilmmé nőtte ki magát a tengerészek körében, a Svendborgi Tengerészeti Iskola felvételijén pedig a mai napig kötelező anyag. Ian Fleming 007-es kémsztorijainak hatására Balling is elkészítette a maga Bond-komédiáit, csak a dánok sármőrjét Frede Hansen néven futtatták (Slå først, Frede! / Strike First, Freddy, 1965; Slap af, Frede! / Relax Freddie, 1966). Hansenről az Olsen-banda (Olsen gang, 1968-1981) három ügyefogyott bűnözője térítette el a reflektorfényt, akik éveken keresztül a legnépszerűbb dán triónak bizonyultak mind a képernyőkön, mind a mozivásznakon. A tizedfordulón Balling újból nagyot dobbantott, és míg a többi stúdió csúfos elbocsájtásokat kellett eszközöljön a bukás elkerülése végett, addig ő egy kis furfanggal hatalmas profitokat vonzott: elkészítette a legelső fikciós sorozatfilmet, melyet kimondottan televíziós vetítésre szántak (Huset på Christianshavn / Friends And Neighbours, 1970-77). A sorozat összesen tizennégy szezont és 84 epizódot ért meg. Ezt a sikert csak a Matador (Monopoly, 1978-1982) múlta felül – ugyancsak Balling vezényletével –, mely négy szezonnal és összesen 24 résszel büszkélkedhet, valamint azzal, hogy azóta sem volt nagyobb sikerű televíziós sorozat Dánia történetében. 1974-ben a Nordisk megnyitotta az akkor legnagyobbnak számító 600 négyzetméteres stúdióját Valbyben, és rivalizálás helyett megvásárolta a konkurens filmes vállalatot, a Johan Ankerstjerne A/S-t, így gyakorlatilag mindent könnyűszerrel uraltak.
A 80-as évekre az aranytojó Balling mellé új nevek kerülnek a siker palettájára, így Bille August Honning måne (Honeymoon, 1978) című filmje a Moszkvai Nemzetközi Filmfesztiválon versenyez, és három Bodil-szobrot is bekebelez. Hasonló utat járt be Kaspar Rostrup Jeppe på bjerget (Jeppe On The Hill, 1981) című alkotása, míg Nils Malmros Kundskabens træ-je (Tree of Knowledge, 1981) széles európaszerte, valamint a Cannes-i Filmfesztiválon is bemutatkozik. ’82-ben a Nordisk új igazgatót kap: Jens Jordan szorgalmazza és kivitelezi a Palads Teatret felújítási munkálatait, melyeket még Ove Sevel kezdett el. A fejesek próbálkozásainak hátterében közben megérkezik a stúdió aduásza, és azóta is a legmarkánsabb rendezője, Lars von Trier, akinek a Nordisknél készített legelső filmje A bűn lélektana (Forbrydelsens element, 1984) volt, melyet 1991-ben az Europa követett. 1984-ben ismét új főnök kerül a stúdióhoz, aki tovább terjeszkedik: Hans Morten Rubin vezetése alatt megalakul Dánia első magán televíziócsatornája, a Weekend-TV, melynek keretén belül leginkább gyerek- és sportműsorokat sugároztak egészen 1986 áprilisáig – a pénzhiány ekkor pontot tesz a csatorna végére, amit egy év múlva egy kutatóközpont, a Nordisk Film Broadcast létrehozásával próbáltak kárpótolni.
Ha nem is feltétlenül a NFB miatt, de a busás jutalom megérkezett: a dánok első Oscar-díja (Babettes gaestebud / Babette lakomája, 1987, r. Gabriel Axel), melyet a következő évben rögtön egy második Oscar követett, megfűszerezve egy Golden Globe-bal, az Európai Filmakadémia két díjával, valamint egy cannes-i Arany Pálmával (Pelle erobreren / Hódító Pelle, 1987, r. Bille August). 1988. október elsején elindul a dánok nemzeti televíziós csatornája, a TV2, melyet a NFB lát el sport- és showműsorokkal és dokumentumfilmekkel (Fak2eren, 1989).
1992 fontos évszámnak bizonyult a stúdió történetében: annak ellenére, hogy ők uralták a dán filmipart, mégis került egy náluk is nagyobb falat, mely bekebelezte őket, mégpedig a skandinávok vezető médiamonstruma, az Egmont. Az Egmont 1878 óta működik, magazinokat, képregényeket, könyveket, filmeket és televíziós programokat gyárt, mozikat és televíziós csatornákat is működtet, és az interaktív játékok terén is lépést tart, a világ több mint 30 országában – egy stúdióval több vagy kevesebb, nekik nem számít. Ugyanebben az évben ismét új igazgató kerül a székbe Peter Herforth személyében, aki nem sokáig élvezheti ezt a pozíciót, ugyanis a három évvel későbbi krízis következtében több vezető társával távozik a cégtől – a stúdió ekkor két részre bomlik (Egmont Entertainment és Film & TV Production). A Nordisk Film Foundation 1996 óta díjat is oszt a legmarkánsabb dán filmes vagy televíziós munkáért, melyet 2010-től az a friss tehetség kapja, aki a legkiemelkedőbb módon működött közre a dán médiában.
Az ezredforduló újabb változásokat hoz a Nordisk berkeibe, noha olyan kaotikussá válik a stúdió és vezetőségének felépítése, hogy lassacskán már követni is nehéz az eseményeket, nem hogy részt venni bennük. 2002-ben egybeolvadnak az Egmont Entertainmenttel, az új vezető igazgató pedig Kenneth Plummer lesz, aki mellé a következő évben Kim Magnusson is betársul. A Nordisknál készített mesterművek mostmár nem csupán a szomszédos országokban hódítanak, hanem az összes kontinensen bemutatkoznak, nem kis sikereket elkönyvelve. A következő évek olyan sikerfilmek gyártásával telnek el, mint a Reconstruction (r. Christoffer Boe, 2003), az Ondskan (Könyörtelenek, r. Mikael Håfström, 2003), vagy a Terkel i knibe (Terhelt Terkel, r. Kresten Vestbjerg Andersen, Thorbjørn Christoffersen, Stefan Fjeldmark, 2004). A stúdió dúskál a profitban, amit ráadásul a Film Interactive részleg bevételei is bővítenek – 2004-ben több, mint egy millió játékszoftvert adnak el, a hangsúlyt pedig a közösségi játékokra fektetik. A következő évben felvásárolják a finn Matila Rohr Productions 20%-át, ezzel pedig Finnország legnagyobb produkciós cégével kerülnek közreműködésbe. 2006-ban immár 100 éves a Nordisk, ezt természetesen egy új vezérigazgató kinevezésével is megünneplik, a pozíciót ezúttal Michael Ritto tölti be, aki korábban a Music Business Organization vezérigazgatója volt, melybe a Nordisk korábban komoly befektetéseket eszközölt. A következő években csak tovább erősítik jelenlétüket és stratégiáikat a piacon, számos céggel lépnek közreműködésbe, és még többet vásárolnak fel, nem mellékesen pedig létrehoznak egy nemzetközi osztályt is (Nordisk Film TV World).
2008-ban ismét komoly lépést következett be a stúdió életében: Lars von Trier és Peter Aalbaek Jensen részvényeit felvásárolva rátették a kezüket az ugyancsak dán Zentropa produkciós cég 50%-ára. A cél az lett volna, hogy segítsék a Zentropa nemzetköziesedését is, de Jacob Thuesen rendező elmondása szerint az egész nem volt más, csupán egy pénzügyi megállapodás, amiből leginkább a Nordisk profitált. Ugyanebben az évben ötéves szerződést kötnek a Relativity Media amerikai függetlenfilmes produkciós céggel, melyen keresztül számos hollywoodi alkotás eljut az észak-európai nézőkhöz is. 2008-ban Ritto helyett Allan Hansen érkezik a stúdióhoz, aki már ’89 óta az Egmontnak dolgozott – már vezetésének első évében komoly változtatásokat eszközöl, a stúdió televíziós részlegét eladja a nemzetközi Benijay Entertainment-nek.
2009-ben mutatják be az évtized egyik legnagyobb nemzetközi sikerét, a Millenium-trilógia mindhárom részét (Män som hatar kvinnor / A tetovált lány, r. Niels Arden Oplev; Flickan som lekte med elden / A lány, aki a tűzzel játszik, r. Daniel Alfredson; Luftslottet som sprängdes / Millenium 3 - A kártyavár összedől, r. Daniel Alfredson), 2010-ben pedig újra összeállt az Olsen banda, hogy a Nordisk ne csak a legelső színes film, hanem a legelső 3D-s film elkészítésében is az első lehessen (Olsen Banden på de bonede gulve / Olsen Gang Gets Polished).
Megpróbáltuk szavakkal érzékeltetni a stúdió sikerét, de akit mégsem sikerült ezzel meggyőzni, azt kisegítjük néhány számadattal is. A tavalyi évben az Egmont médiacsoport az eddigi legnagyobb profitot tudhatja magáénak, összesen 136 millió euróval büszkélkedhet, ami 11 milliós növekedést jelent a 2009-es évhez képest. Ebből a bevételből közel 6 millió eurót adományoztak karitatív tevékenységekre, a segítségre szoruló dán gyerekek és fiatalok életszínvonalának javítására. Az idei Cannes-i Filmfesztiválon a Nordisk is masszív jelenlétet tanúsított, komoly szerződések köttettek meg, melyek a jövőbeli filmforgalmazások terjesztését könnyítik meg, ezen kívül pedig a norvég Storm stúdióval is közreműködésbe léptek, melynek következményeképp egy digitális utómunkálatokkal foglalkozó céget fognak létrehozni Svédországban. Az egyik legnagyobb lépés 2011 szeptemberében történt: a korábban említett, a Nordisk tulajdonában levő MBO zenecéget felvásárolta a Universal Music. Allan Hansen elmondása szerint ez a legjobb stratégia egy egészséges, nemzetközi áramlat fenntartásához.
Ezek a mozgalmas adatok akár ijesztőek is lehetnének abból a szempontból, hogy általában a mennyiség a minőség kárára megy, ám csodák csodájára a Nordisk (Egmont) esetében ez mégsem így van. Egyáltalán nem baj az, ha a jegesmedve körülnéz a világban, ha közbe-közbe azért visszatér az ő jól megszokott kis hideg kuckójába.
