A román film megtalálta új üdvöskéit Florin Șerban Ha fütyülni akarok, fütyülök / Fütyülök az egészre (Eu când vreau să fluier, fluier, 2010) című filmjével – George Piştereanu és Ada Condeescu, a rosszfiú és a lelkiismeretes diáklány beteljesületlen szerelmi története hiányérzettel hagyhatott egyes nézőket, azonban Cătălin Mitulescu második nagyjátékfilmje ezeknek az elvárásoknak (is) eleget tesz. Bravúrosan megírt forgatókönyv, kifejező képi világ, kevéske meztelenség, valóságszagú dél-kelet-romániai helyszínek és egy kegyetlen Rómeó várja a vállalkozó kedvű nézőt.
Luca (George Piştereanu), a 20 éves szépfiú lányokat csábít el, hogy aztán haverjei segítségével szakszerű prostituáltakká képezzék és külföldre eladják őket. Mikor a fiú beleszeret egyik kiszemelt áldozatába, Velibe (Ada Condeescu), nehezen szánja rá magát, hogy elengedje.
A leírás szerint a Loverboy romantikus dráma. Amennyiben a női főszerepet játszó Ada Condeescu szemszögéből nézem a filmet, mindenképp igaz. Hitelesen, teljes odaadással és bátran veti magát a szerelmes és szeretkezési jelenetekbe. Marius Panduru operatőr is ezt fejezi ki napsütéses, világos, lágy képeiben, mikor a kézből filmezés érzete már-már háttérbe szorul, csak hogy Veli kedvességét, érzékiségét és szépségét érzékeltesse. De amikor a férfi főszereplő felől szemlélem a sztorit, már szükség van az iménti szinopszisra, hogy biztos lehessek benne, hogy Luca nem csak megjátssza a szerelmest. Hiszen a George Piştereanu által alakított selyemfiúnak éppen az a feladata, hogy kedveskedjen a lányoknak és összezavarja őket. Ha azok beleszeretnek, mindent megtesznek érte. Önszántukból, önfeláldozóan szerelemből segítenek a fiúnak, hogy sikerüljön törleszteni – valóságban nem létező – adósságait.
Mindenképp nehezebb eljátszani egy olyan karaktert, amely kiismerhetetlen és zavarbaejtő. Leghasznosabb eszközei a faarc, az időközönként rátörő hisztéria és az ellentétesnek tűnő kijelentések – mást mond a haveroknak, mást a szeretőknek, olykor megint csak mást a szeretők szüleinek; és persze az sem hanyagolható, hogy nem minden lánnyal viselkedik egyformán, ezért tűnik fel, hogy Velivel más a viszonya. Ezért túl nagy falat egy ilyen szerep egy fiatal, kezdő színésznek – és olykor inkább csak a „jolly joker” benyomását kelti az a bizonyos emlegetett faarc, amit akkor tesz fel a főszereplő, ha nem tudja, mi is lenne a meggyőző reackió egy helyzetben.
Ha valaki tovább keresi azt a bizonyos kákát a csomón, kifogásolhatja a témaválasztást vagy a rendszeresen felcsendülő manele-aranyslágereket is, de a témaválasztás, a helyszín, a szereplők, a párbeszédek és a jelmezek kiválasztása egységes képet alkot a közegről és a hivatalos színészek nem ütnek el a vidéki lakosoktól. Nincsenek üresjáratok és nem is túlzsúfolt a cselekmény, nincsenek fölösleges szereplők és nem is tűnik úgy, hogy Mitulescu laboratóriumi körülmények között próbálná tanulmányozni a vidéki életet vagy a prostituáltakat külföldre juttató hálózatot. Nem igyekszik a dokumentumfilm érzetét kelteni, a főszereplők kapcsolatáról és személyes élményeiről szól a film, ugyanakkor a történet szubjektivitása nem készteti arra, hogy olyan mértékben elrugaszkodjék a valóságtól vagy az ábrázolt környezet jellegzetességeitől, hogy hiteltelenné váljék. A Loverboyt könnyű értékelni az egyensúlyáért és a rendező felkészültségéért. Ha valaki meg nem szereti a témát vagy a zenét, az még nem baj: az a fontos, hogy a legtöbb néző nem fogja magát elunni, ha jegyet vált erre az „új román film”-re.
