A guardista igazi ínyencség. Ha nem is iskolát teremtő alkotásról van szó, a film mégis magasan kiemelkedik az elmúlt évek termései közül: brit helyett ír fekete humor, feszes, intelligens és szórakoztató replikák, valamint izgalmas képi megoldások bokrétája ez. Ha minden elsőfilmes rendező úgy indulna, mint McDonagh, tíz év múlva sokkal nagyobb lelkesedéssel ülnénk be moziba.
McDonagh nyilván még nem küzdötte le az elődök és a nagytestvér (Martin McDonagh, Erőszakik) hatását: az első negyedóra hangulata kissé Guy Ritchie és Tarantino világát idézi, de szerencsére ez az érzés hamar megszűnik, és nem összeollózott vagányfiús filmet látunk. Továbbá a főszereplő is úgymond kölcsönkért: Brendan Gleeson a már említett Erőszakikban is emlékezetes alakítást nyújtott a nagyobbik McDonagh vezetése alatt (meg persze a Harry Potter-filmekben is, de azonak már semmi közük a klánhoz). Ez persze nem jelent problémát: McDonagh egyelőre tapogatózik a színházi és a filmes világban, és nagy a valószínűsége annak, hogy következő munkáiban már hangsúlyosabbak lesznek saját stílusjegyei.
Noha első ránézésre úgy tűnik, hogy tipikus buddy cop movie-konfliktusra épül majd a sztori, hamar rájövünk, hogy nincs igazunk, és mégis. Gerry Boyle (Brendan Gleeson) az a rendőr, akiről csak azért hisszük el (valamennyire), hogy „embereket védelmez”, mert van rajta egyenruha. Boyle ugyanis szívesen (vissza)él a munkanap során innen-onnan összeszedett drogokkal, örömlányokkal üti el az időt, becsületesen vedel, trágárul és sokszor igen sértőn beszél – mert megteheti. Mindeközben meg idős édesanyját látogatja egy öregotthonban, ahol ugyan nem sokat változtat verbális szokásain, mégsem érezzük viselkedését obszcénnek. McDonagh jó karaktereket ír, pontosan azért, mert nem erőlteti be őket egy-egy sztereotípiába: személyiségük árnyalt, és nem egyértelmű, hogy ki a negatív illetve a pozitív szereplő – egyáltalán, miért is kellene ennyire sematikusan gondolkodni? Boyle, akárcsak a többi figura, hús-vér ember, mert legalább annyira megmutatja jó oldalát, mint hibáit, és fordítva.
Boyle természetesen a rutin nagy híve: ebben a kisvárosban, ahol ő él, nehezen akad valami új a Nap alatt. És, csodák csodájára, valami mégis kizökkenti a komfortzónából: óriási drogcsempészet van alakulóban, és a „nagyok” úgy gondolják, hogy a helyi őrség nem tud megküzdeni a feladattal. Első ízben a dublini McBride-ot (Rory Keenan) rendelik mellé, viszont a partnerségről hamar kiderül, hogy nem épp működőképes. A helyzet súlyosbodik, és nemsokára az FBI is felkapja a fejét, és egyik üdvöskéjét küldi segítségül: Everett ügynök (Don Cheadle) azonban minden lehető értelemben Boyle tökéletes ellenpéldálja. És akkor elkezdődik a harc...
Valójában azért életképes ez a páros, mert azon kívül, hogy egy ügyön dolgoznak, semmilyen közös vonás nincs a két arcban: Everett az all-American nagyágyú, aki reggelente kocog, filantróp, csak nagyon kiváltságos alkalmakkor iszik – és mindemellett színesbőrű. Ezen máris kap Boyle, mert végre kiélheti (játszi?) rasszizmusát: szerinte a feketék mind ostobák, és csak ők foglalkozhatnak kábszercsempészettel. Egy alkalommal meg is jegyzi Everett, hogy nem tudja eldönteni ír társáról, hogy egyszerűen csak rettentően buta, vagy rettentően okos. Szerintem az utóbbi: intelligencia kell a sutaság megjátszásához, viszont fordítva ez nem igazán érvényes. Ami végül is elősegíti kettejük munkáját az az, hogy egyformán szeretnek beszólni a másiknak. Így nem sértődnek vérig, nem kapják fel a vizet: kvittek. A folyamatos élcelődés közben aztán meg felbukkannak a tettesek is, akik ugyancsak nevetségesek és életveszélyesek egyaránt. Ne lőjük le a poént, de végül sikerül kitolni a bűnözőkkel, és mindenki boldogan éli életét tovább, Boyle meg Everett puszipajtások lesznek – vagy nem. Szerencsére nem lesz pofonegyszerű a zárlat, sőt, nyílt véggel búcsúzik McDonagh – hadd fejezze be mindenki a saját verzióját!
Vicces, okos, jó film ez, és semmi értelme bakikat keresnünk benne. Egyedül arra kell figyelni, hogy jó feliratozással nézzük meg, mert az ír dialektus... – nos, azt nem lehet könyvből megtanulni.
