Egy szövetség, ami nem azért jött létre, hogy kihasználja az erdélyi brandet

Beszámoló az Erdélyi Magyar Filmszövetség tagtoborzó gyűléséről

November 20-án tagtoborzó gyűlést tartott az Erdélyi Magyar Filmszövetség a kolozsvári Sapientia egyetem épületében. Ez volt a második alkalom, hogy az idén megalakult Erdélyi Magyar Filmszövetség (EMFSZ) bemutatkozott a nyilvánosság előtt, a gyűlés célja pedig a tagtoborzás mellett az volt, hogy megismertesse a jelenlevő (fiatal) filmesekkel az érdekszövetség létrejöttének okait, eddigi eredményeit és hosszú távú céljait.

Lakatos Róbert, a szövetség egyik alapítótagja először a „miért”-ekről beszélt. Tény, hogy az erdélyi magyar filmalkotók és filmes műhelyek jelenleg abban az áldatlan helyzetben vannak, hogy a magyarországi filmes támogatások lehívását gyakran megoldhatatlannak tűnő bürokratikus akadályok nehezítik meg, a Román Nemzeti Filmközponthoz (CNC – Centrul National al Cinematografiei) pedig azért pályázhatnak csak minimális esélyekkel, mert az ott alkalmazott – amúgy demokratikus pontrendszer – a nagy szakmai tapasztalattal rendelkező, erős produkciós irodáknak kedvez, az erdélyi magyar filmes műhelyek között pedig nincs ilyen.

Többek között ezeknek a problémáknak az orvoslására, illetve az erdélyi magyar filmesek közös érdekeinek érvényesítése céljából jött létre az EMFSZ. A dokumentum- és kisjátékfilm gyártását támogató MTVA-nál (Médiaszolgáltalás-támogató és Vagyonkezelő Alap) nemrég sikerült elérni azt, hogy a pályázatok elbírálásánál ne jelentsen kizáró okot, ha a gyártó cég határon túl van bejegyezve, az EMFSZ azonban szeretné elérni, hogy a magyar pályázati rendszer más részeiről se zárják ki a határon túli pályázókat. A tervek között szerepel emellett továbbá megyei és regionális filmalapok létrehozása érdekében folytatott lobbi is: elsősorban azt szeretnék, hogy Székelyföldön, Hargita és Kovászna megyében jöjjenek létre kimondottan a filmek támogatásának szentelt alapok.

Lakatos a távlati célok között egy román–magyar filmes egyezmény létrehozását is említette. Véleménye szerint a jelenlegi helyzet annál abszurdabb, mivel Magyarországnak és Romániának is vannak kétoldalú filmes egyezményei más európai országokkal, például létezik magyar–ír filmalap, viszont a nagyszámú magyar–román koprodukció ellenére a magyar–román filmes egyezmény még nem jött létre. Szóba került az erdélyi magyar filmek forgalmazásának problémája is: nem létezik olyan filmforgalmazói hálózat, megoldás, ami eljuttatná ezeket az alkotásokat a közönséghez. A hozzászólások főleg a filmeknek különböző kiadványok mellékleteként történő terjesztését mérlegelték.

Az egyelőre csak kb. 20 tagot számláló szervezet alapítói fontosnak tartják, hogy a szövetség ne csak rendezőknek, operatőröknek szóljon, ugyanúgy várják színészek, hangmérnökök, gyártásvezetők, a filmes élet más szakterületein tevékenykedők (filmkritikusok) jelentkezését is. A tagság feltétele mindössze annyi, hogy a jelentkező részt kellett vegyen egy olyan filmalkotásban, amely fesztiválon versenyzett.

A gyűlés folyamán felmerült az a kérdés is, hogy a filmszövetségnek szándékában áll-e filmeket is gyártani, ám Lakatos Róbert leszögezte, hogy egyelőre kimondottan érdekképviseleti célokat fog ellátni a szövetség; nem szeretnék, ha úgy értelmeznék egyesek a szervezet alapítását, hogy „létrejött még egy szövetség, ami kihasználja az erdélyi brand-et” egy szűk csoport hasznára. Ugyanakkor felhívást is intézett a tagok, érdeklődők felé, hogy lehetőségéhez mérten mindenki próbálja kivenni részét a szövetség „elindításában”, hiszen az EMFSZ működésének legelején van, jelenleg a belső működési szabályzat is véglegesítésre vár, illetve a szervezet honlapja sincs még kész.

Az első közgyűlésre előreláthatólag jövő év elején kerül sor, addig is, aki úgy gondolja, hogy tagja szeretne lenni az EMFSZ-nek, az adatlapot letöltheti a Filmtettről, majd beküldheti az erdelyi.filmszovetseg@yahoo.ro címre.

(Fotók: Sipos Zoltán)

A szerző véleménye nem feltétlenül tükrözi a szerkesztőség véleményét.



Kapcsolódó