Weblap.ro – Professzionális weblapkészítés

Nagy Bori

Filmtett / Cikkek /

· írta

// beszámoló

Egy nagyváros szimfóniája
62. Berlinale, 2012. február 9–19.

Az, hogy egy fesztivál politikus, nemcsak azt jelenti, hogy a politikailag érzékeny filmekre koncentrál, hanem azt is, hogy adott esetben a film kontextusa elsőbbséget élvez a film minőségével szemben, vagyis elkészülésének körülményei, a rendező léthelyzete, az ország, ahonnan a mű érkezik és a téma, amit feldolgoz, felülírja az esztétikai szempontrendszert. Természetesen a politikai háttér és a nívó nem zárja ki egymást – amire 62. alkalommal megrendezett Berlinalén szerencsére akadt példa.

A versenyfilmes program változatos képet mutatott, ugyanakkor a sokszínűség ellenére bizonyos tendenciák fellelhetőek voltak a palettán. Hangsúlyozottan volt jelen például a családi konfliktusoktól terhelt kamaradráma műfaja, de a háború témája és ezzel összefüggésben a történelem átmeneti korszakai is több rendezőt megihlettek. Természetesen számos formabontó alkotás is helyet kapott a programban, de a berlini mustra vásznaira a friss, formailag és dramaturgiailag újító művek mellé a klasszikus narratívát követő alkotások is beszivárogtak. Ilyen volt a Lars von Trier filmgyártó cége által életre hívott En kongelig affære (A Royal Affair).

A kosztümös szerelmi dráma a dán királyné és a király orvosa között bontakozik ki. Berlinben a film valószínűleg azért kapott helyet, mert egy olyan korban játszódik, amelyben a nemesség még szinte kontroll nélkül uralkodott a plebs felett. E környezetben a szerelmi tragédia különös színezetet kap, hiszen a feudális viszonyok közepette a királynét és az orvost nem csupán a vonzalom, hanem a felvilágosodás eszméi iránti rajongás, vagyis a modern gondolkodás sodorja egymás karjaiba. Ám a kor még nem készült fel a demokráciának megágyazó rendszerre, amit az illusztrál a legjobban, hogy a szárnyra kapó pletykákkal szemben a vezetés az immár eltörölt cenzúra újra bevezetésével kénytelen védekezni. Így a bukás előre borítékolható, ahogy a legtöbb dramaturgiai fordulat is. Ennek ellenére Nikolaj Arcel rendező Rasmus Heisterberggel karöltve átvehette a legjobb forgatókönyvnek járó Medvét, az instabil dán királyt megformáló Mikkel Boe Følsgaard pedig a mellékszerep ellenére a legjobb színésznek járó díjjal térhetett haza.

Hasonlóan klasszikus a történetszövése a grandiózus Bai lu yuan (White Deer Plain) című alkotásnak – grandiózus a hossza (bő három óra) és a cselekmény ideje (kb. 25 év) miatt is. A történelmi film az ázsiai nagyhatalom közelmúltjába kalauzol: a kínai császárság végnapjairól mesél a címszereplő kis település és annak lakói szemszögéből Lutz Reitemeier hol hagyományos, hol kézikamerás, de mindvégig precíz, a tragédiában is az esztétikumot megmutató képeivel – ami végül Ezüst Medvét hozott az operatőrnek. Wang Quan’an rendező azonban túl sokat markolt, így keveset fogott: a számtalan főbb szereplő és azok kusza viszonyai már-már követhetetlenné teszik a filmet, a túl mély merítésben pedig az események egyszerűen elértéktelenednek. Berlinben – lásd az En kongelig affære esetét – kétségtelenül a történelmi háttér, vagyis a császárság bukásának ábrázolása miatt indulhatott versenyfilmként. 

Az már sokkal inkább érthetetlen, hogy a hollywoodi narratíva esszenciája, a Jin lí shí san chai (The Flowers of War) mire föl versenyzett idén az Arany Medvéért – főleg annak, akinek két éve a Titanicon volt szerencséje a kínai verzióhoz. A 1937-es nankingi mészárlásról regélő film lassításokkal, melankolikus zenei motívumokkal és Christian Bale-lel próbálja működésbe hozni a publikum könnycsatornáit. A direktor, Zhang Yimou a történelem e szégyenfoltját azonban oly sziruposan dolgozza föl, hogy az egyébként valóban bemutatandó és feldolgozandó eseményről a film megtekintése után csupán valami cukormázas köd marad a néző fejében.

A háború borzalmairól sokkal ügyesebben szól Billy Bob Thornton filmje, a Jayne Mansfield’s car úgy, hogy a háborút magát meg se mutatja: Jim Cadwell (Robert Duvall zseniális alakításában) megtudja, hogy az évtizedekkel azelőtt Angliába költözött exneje meghalt. A temetésre a nő szülőföldjén, Alabamában kerül sor, amin a feleség új családja is részt vesz, így a két férj kénytelen szembesülni egymással. Ám a temetés csupán apropója lesz az elszámolásnak: nemcsak a személyes múlttal, hanem az első és a második világháborúval is, méghozzá Vietnam kapcsán, hiszen 1969-ben járunk. Thornton alkotása finom humorral, árnyalt karakterekkel, szórakoztató módon mesél arról, hogy milyen az élet a háború után – függetlenül attól, hogy az embernek volt-e szerencséje testközelben a frontvonalhoz.

A kamaradráma nemcsak az amerikai színész-rendezőt ihlette meg, a német Hans-Christian Schmid is megrendezte a magáét. Az eredmény – amely hazai terepen mind a publikum, mind a kritika tetszését elnyerte – a Was bleibt (Home for the Weekend) címet viseli, és a egy tragédiába torkolló családi hétvége kapcsán a kiüresedett, kommunikálni képtelen harmincas generációnak tart tükröt. Sajnos a film körülbelül olyan, mintha Bergman valamelyik kései filmjét újrarendezte volna egy televíziós szappanopera direktora. Schmid alkotása szájbarágó és sematikus, épp olyan üres, mint a defektes magas-értelmiség, amelyről szólni akart.

A különdíjban részesült, francia L’enfant d’en haut (Sister, r. Ursula Meier) és a német Gnade (Mercy, r. Matthias Glasner) is belső családi konfliktusokat dolgoznak fel, de nézőpontjuk tágabb, ezért már nehezen lehetne őket a kamaradráma műfajába beszuszakolni. A L’enfant d’en haut két főszereplője a szó szoros értelmében a társadalom peremén él: a hegy lábánál tengetik egyhangú életüket, míg a felsőbb rétegek a fölöttük elterülő síparadicsomban szórakoznak. A kisfiú Robin Hood modern alteregójaként nap mint nap feljár a hegyre lopni, hogy aztán a gazdagokról szerzett síléceket, sisakokat és kesztyűket potom pénzért továbbadja a pórnépnek. Azonban ez csak a történet felszíne, a mélyben egy családi dráma húzódik, amelyet a rendező szépen, finoman fejt fel a fiú és nővére ellentmondásos, percről percre változó viszonyának ábrázolásával.

A Gnade című filmben ezzel ellentétben a dráma nem a cselekmény múltidejében, hanem a szemünk előtt történik meg. A hólepte északra költöző német család élete láthatóan nem a téli napok sötétsége miatt kiegyensúlyozatlan, az eleve feszült légkört pedig tovább bonyolítja, hogy Maria, elbűvölve az északi fénytől, autóval elüt valamit. Vagy valakit. A cserbenhagyásos gázolást eltitkolni először az egyetlen járható útnak tűnik, ám a bűntudat egyre dolgozik, ami meglepő fordulatokat hoz magával. Norvégia észak-nyugati csücske csodaszép, ámde rideg képekkel illusztrálja a klasszikus bűnbeesés-történetet, miközben a házaspár gyermekének cselekedeteiben – és mobiltelefonnal rögzített képeiben – visszatükröződik mindaz, amit a szülők elrontottak. 

A Berlinalén, hasonlóan a tavalyi felhozatalhoz, a többé-kevésbé műfajkövető alkotások mellett formabontó művek is helyet kaptak. Az indonéz Kebun Binatang (Postcards from the Zoo, r. Edwin) például ilyen. A bájos mese egy lányról, akit az állatkert nevelt fel, sajnos nemigen rendelkezik történettel, ezért a röpke másfél órás játékidő is meglehetősen leterhelő, elefántok és zsiráfok ide vagy oda. A görög Metéora is ebből az okból vall kudarcot. A mostanában válságzónaként emlegetett országból érkezett film a varázslatos Meteoráknál játszódik, ahol egy pap és egy apáca gyúl szerelemre egymás iránt. Az olykor provokatív képeket gyönyörű animációs betétek díszítik, amelyekben ikonok kelnek életre, így egyszerre értelmezik és mélyítik a történetet. De Spiros Stathoulopoulos filmjében nagyjából egy húszperces kisjátékfilmnyi anyag van, ezért unalomba fúl. A válság felé csak közelítő Portugáliát Miguel Gomes képviselte Tabu című filmjével, amelyért a rendező a független zsűri FIPRESCI-díja mellett átvehette az Alfred-Bauer-díjat – e kitüntetést évről évre a formailag új utakra merészkedő alkotások érdemlik ki. Nem kétséges, a film bátor kísérletező kedvet mutat: többek között Robert Bressont idézi, miközben néhol meglepő, unikális képi megoldásokkal játszik. De a filmkockák többnyire csak illusztrálják a narrációt, ezért az azonosulás az elhalálozott főhősnővel meglehetősen nehézkes, jóllehet a nő afrikai múltjában vannak emlékezetes epizódok. Stílusgyakorlatnak mindenesetre kiváló próbálkozás.

A zsűri döntése alapján idén Paolo és Vittorio Taviani börtöndrámája, a Cesare deve morire (Ceasar Must Die) bizonyult a legjobbnak. Az olasz direktorpáros új műve dokumentumfilm és színház kevercse. Börtönlakók próbálják be és adják elő Shakespeare tragédiáját, a kamera visszafogottan, többnyire fix képekkel rögzíti a próbafolyamatot, amely a kihagyások és a zenei motívumok segítségével a fogház kiábrándítóan rideg valóságától eltávolodva fokozatosan alakul át magává a Shakespeare-drámává. A film egy már kipróbált és működő formán (lásd pl. Sopsits Árpád korábbi, Bűn és bűnhődés című rendezését) egyébként csupán annyit csavar, hogy a szereplők nem színészek, hanem valóban börtönlakók. Ám nem is lesznek többek ennél, a Taviani testvérek rendezésében a foglyokhoz semmilyen más attribútum nem rendelhető, mint hogy foglyok, így a magukra öltött shakespeare-i szerep úgy lötyög rajtuk, mint fogason a kabát. A Cesare deve morire aTabuval állítható párba: izgalmas formagyakorlat mindkettő, ám filmként nehezen értelmezhetők.

Úgy tűnik, az autentikus helyszín- és szereplőválasztás nemcsak a Taviani testvéreket ihlette meg. Kim Nguyen és Fliegauf Bence is eredeti helyszínekkel és figurákkal dolgoztak. Előbbi a Rebelle (War Witch) című filmjében fekete Afrika világába kalauzol el: egy serdülő lány, Komona hányattatott sorsát követhetjük polgárháborún és szerelmen, gyermekáldáson, emberrabláson és a szülők eltemetésén keresztül, amely alakítás Rachel Mwanzának a legjobb színésznőnek járó díjat hozta. Fliegauf ezzel szemben a Csak a szélben a Magyarország peremvidékére szorult cigányok sorsát mutatja be. A Rebelle-hez hasonlóan a kézikamera követi a főhősöket, miközben lemond mindenfajta értelmezésről. Fliegauf és Nguyen egy-egy szűk szeletét mutatják be annak a rögvalóságnak, amelybe karaktereik élni kénytelenek, ám míg Nguyen a főhősnő narrációjával és a megelevenedett démoni alakokkal elemeli történetét a fájó realizmus talajáról, addig Fliegauf mindenféle mesei elemet mellőzve mutatja be saját értelmezését a magyar közelmúlt egyik tragédiájáról. Valószínűleg épp a film minimalista stílusa és az általa elmesélt történet mélysége közötti feszültség az, ami akkorát tudott ütni, hogy a rendező a független zsűri díjai mellett a nemzetközi zsűri nagydíját is hazavihette. Lám, a politikai kontextus és az esztétikai minőség olykor kényelmesen megfér egymás mellett.

Idén igen jeles zsűri döntött a Medvék sorsáról. A grémium elnöke Mike Leigh rendező volt, tagjai pedig Boualem Sansal író, Charlotte Gainsbourg énekesnő-színésznő, Jake Gyllenhaal színész, Barbara Sukowa énekesnő-színésznő, François Ozon rendező, Anton Corbijn fotográfus-rendező és a tavalyi Arany Medve nyertese, Asghar Farhadi rendező. A zsűri véleményét természetesen lehetne hosszasan vitatni, például azért, hogy az En kongelig affære a hagyományos dramaturgia és filmnyelv ellenére miért zsebelt be egyszerre két díjat is, vagy hogy az egyébként érdekes és izgalmas, ámde fajsúlyosnak korántsem nevezhető Cesare deve morire a rendezőpáros hírnevét leszámítva milyen szempontok alapján bizonyult erősebb alkotásnak az egyszerre hiperrealista és absztrakt Rebelle-nél vagy a visszafogott, ámde mégis arcul csapó Csak a szélnél. De a vita eldöntése legyen inkább a filmtörténet dolga.

Szólj hozzá!



antispamnem látszik jól, kérek újat!


A hozzászólásban ne használj HTML-tageket! A szöveget wiki stílusban lehet formázni. Formázási útmutató és segítség itt.

Kapcsolódó fesztivál

Kapcsolódó cikkek

Willkommen in Babel! - 61. Berlini Nemzetközi Filmfesztivál, 2011. február 10–20.

Willkommen in Babel! – 61. Berlini Nemzetközi Filmfesztivál, 2011. február 10–20.

Nehéz megmondani, hogy mennyivel nagyobb a nyüzsgés február 10. és 20. között a német metropoliszban, ha az ember nem él ott. Talán az átlagos 9-es fokozat helyett most 10-es erősséggel pulzál a város. A vaskos programfüzet körülbelül 15 helyszínt említ, ám a termek így is csordultig telnek, a sorok az épületek előtt kígyóznak, a későn kelők táblákkal a kezükben keresnek eladó jegyeket, és úgy tűnik, az ülőhelykereséshez elengedhetetlen „Ist hier noch frei?” kérdést minden náció akcentus nélkül fújja.

Kapcsolódó hírek

Tegnap este megkezdődött a 62. Berlini Nemzetközi Filmfesztivál

Tegnap este megkezdődött a 62. Berlini Nemzetközi Filmfesztivál

„Forradalmi” hangulatban, Benoît Jacquot francia forradalom idején játszódó filmjével kezdetét vette csütörtökön este a 62. Berlini Nemzetközi Filmfesztivál, a Berlinale, amelyen többek szerint még a korábbiaknál is hangsúlyosabb szerep jut majd a szabadság és az emberi jogok kérdésének.

3 hónapja

Címkék

beszámoló, fesztivál, berlinale, berlinale2012, cikk, film

Hírek

Ismét zsarut játszik Sandra Bullock

Ismét zsarut játszik Sandra Bullock

Újra hekust játszik Sandra Bullock, ezúttal a Koszorúslányok (Bridesmaids) rendezőjének új komédiájában...  

3 órája

Összes hír

Filmajánló

RomániaMagyarország

A diktátor (The Dictator)

A diktátor (The Dictator) – amerikai vígjáték, 83 perc, 2012. Rendező: Larry Charles. Szereplők: Sacha Baron Cohen, Megan Fox, Anna Faris, Ben Kingsley, John C. Reilly, B. J. Novak, Olivia Dudley.

Sacha Baron Cohen régóta várt új filmje szakít az előző három mockumentarista stílusával, és egy kanonizációs...  

Most a mozikban

Megnézem a Filmtetten

A biztonság záloga (Safe)

A biztonság záloga (Safe) – amerikai akciófilm, thriller, krimi, 94 perc, 2012. Rendező: Boaz Yakin. Szereplők: Jason Statham, Catherine Chan, Robert John Burke, James Hong, Anson Mount, Chris Sarandon, Técsy Sándor.

Egy korábbi elit ügynök kettős küldetésre indul: meg kell mentenie egy kínai lányt a Triádoktól, és egy széfkombináció...  

Most a mozikban

Megnézem a Filmtetten

Ötéves jegyesség (The Five-Year Engagement)

Ötéves jegyesség (The Five-Year Engagement) – amerikai vígjáték, romantikus, 124 perc, 2012. Rendező: Nicholas Stoller. Szereplők: Jason Segel, Emily Blunt, Chris Pratt, Alison Brie, Lauren Weedman, Mimi Kennedy, David Paymer, Jacki Weaver.

Szilveszter éjszakáján az ünneplő városban egy izgatott férfiember próbálja eljátszani a „hirtelen közbejött”...  

Most a mozikban

Megnézem a Filmtetten

Éjsötét árnyék (Dark Shadows)

Éjsötét árnyék (Dark Shadows) – amerikai fantasy, horror, vígjáték, 113 perc, 2012. Rendező: Tim Burton. Szereplők: Johnny Depp, Michelle Pfeiffer, Helena Bonham Carter, Eva Green, Jackie Earle Haley, Jonny Lee Miller, Bella Heathcote, Alice Cooper, Christopher Lee.

Az utóbbi években Tim Burtonnel igencsak elszaladt a ló. A rendező ’80-as, ’90-es évekbeli, sötét humorú, groteszk...  

Most a mozikban

Megnézem a Filmtetten

StreetDance 2 (Streetdance 2)

StreetDance 2 (Streetdance 2) – brit–német zenés, filmdráma, romantikus, 85 perc, 2012. Rendező: Max Giwa, Dania Pasquini. Szereplők: Sofia Boutella, George Sampson, Tom Conti, Falk Hentschel, Stephanie Nguyen, Tim Murrell.

Most a mozikban

Megnézem a Filmtetten

Bosszúállók (The Avengers)

Bosszúállók (The Avengers) – amerikai képregényfilm, akciófilm, kalandfilm, sci-fi, 142 perc, 2012. Rendező: Joss Whedon. Szereplők: Robert Downey Jr., Chris Evans, Mark Ruffalo, Chris Hemsworth, Scarlett Johansson, Jeremy Renner, Tom Hiddleston, Samuel L. Jackson, Cobie Smulders, Stellan Skarsgård.

Joss Whedon grandiózus szuperhős-tablója évek óta közbeszéd tárgya, a hosszúra nyúlt várakozás kultuszt és ...  

Most a mozikban

Polisse

Polisse – francia bűnügyi, filmdráma, 127 perc, 2011. Rendező: Maïwenn Le Besco. Szereplők: Karin Viard, Joey Starr, Marina Foïs, Nicolas Duvauchelle, Maïwenn Le Besco, Karole Rocher, Emmanuelle Bercot.

Most a mozikban

Megnézem a Filmtetten

Adalbert álma (Visul lui Adalbert)

Adalbert álma (Visul lui Adalbert) – román vígjáték, 101 perc, 2011. Rendező: Gabriel Achim. Szereplők: Cristian Balint, Coca Bloos, Mimi Brănescu, Adrian Ciglenean, Viorel Comanici, Ilie Galea.

Gabriel Achim elsőfilmes rendező frissen bemutatott produkciója arra enged következtetni, hogy a román újhullámban...  

Most a mozikban

Megnézem a Filmtetten

Friends Withs Kids

Friends Withs Kids – amerikai vígjáték, 2011. Rendező: Jennifer Westfeldt. Szereplők: Jennifer Westfeldt, Adam Scott, Jon Hamm, Kristen Wiig, Maya Rudolph.

Két barát úgy dönt, közösen vállalnak gyereket, ám megtartják plátói kapcsolatukat, így kerülve el a gyerekek...  

Most a mozikban

Megnézem a Filmtetten

A Filmtett-alkotótábor filmjei

Fordul – román–magyar filmetűd, 6 perc, 2011. Rendező: Csata Hanna. Szereplők: Kovács Kati, Kófity Annamária.

Filmtettek

A Filmtettről

Támogatóink, partnereink

Nemzeti Kulturális Alap Communitas Alapítvány  – Administraţia Fondului Cultural Naţional Bethlen Gábor Alap observer.hu - Magyarország legnagyobb médiafigyelője Shoot in Hungary port.hu kukker.ro - az erdélyi videómegosztó Kodak Sapientia – Erdélyi Magyar Tudományegyetem Látó – Szépirodalmi Folyóirat helikon.ro ETV – Erdélyi Magyar Televízió

© 2008–2011 Filmtett Egyesület  ·  Programozta a Weblap.ro  ·  Dizájnolta Jánosi Andrea