Újra a fedélzeten

Megnéztem a Titanicot 3D-ben

Emlékszem, hogy Sepsiszentgyörgyön az eredeti Titanic-premier után több mint egy évig  a Lux mozi szinte minden héten újra meg újra műsorára tűzte a film vetítését, és nem hiszem, hogy ez egyedi eset, jónéhány (fapados és nemcsak) mozi egész jól éldegélt annak idején a Titanicból. Végülis csöppet sem meglepő, hogy az avataros Cameron, aki a legmenőbb 3D-s mozinévnek számít, egykori sikerfilmjét újrafelpofozta, s csiribi-csiribá, 3D-ssé varázsolta. Nem mellékesen épp 100 éve süllyedt el a luxushajó. Elő a pénztárcákkal.

Nem akartam egyedül menni a filmre, így azzal érveltem a még gyanútlan Anitának, hogy ha majd unokája utánanéz, hóttzicher, hogy rákérdez: „voltál kétezertizenkettőben a Titanic 3D-n?”, akkor mit fog majd mondani? Úgy hogy itt van ez a film, s ha nem jön velem az meg már milyen? Uzsgyi tehát el a filmre, hogy jól kiviselhessük magunkat. Ja, és egyébként is ütött a plázamoziba járók órája, a kollektív élmény végett extra popkornt meg fél liter kólát is vásárolunk, hogy legyen mit csámcsogni, szürcsölni, s közben vihogni, dumálni, mert már régóta fenem a fogam egy jó kis vendettára mindazért a sok moziélményért, ami a sötétben ülők nélkül nem lehetett volna teljes.

A kábaságból aztán nem lett semmi, és útközben az is eszembe jutott, hogy lehet, nem is lesz senki ezen a filmen. Úgy vettem észre, hogy manapság nem annyira vagány, ha valaki szereti, vagy neadjisten a kedvenc filmje a Titanic. A film utáni hisztéria valahogy lankadt, aki kíváncsi volt, és szerette a filmet, annak minden bizonnyal unos-untig volt alkalma újra s újra megnézni, aki meg nem állhatta, az is találkozott éppen elégszer a jelenséggel, ezért is sokakban még él az akkori hisztéria által kiváltott rettenetes ellenszenv a film iránt. Jó, az igaz, hogy nekem sem lesz a kedvenc filmjeim listáján soha, de az tény, hogy a 90-es évek legnagyobb hatású, legnépszerűbb mozijáról van szó, aminek ugyanakkor roppant okos története van, mesterien kivitelezve. Óriási volt azt a csavargó-festő szépfiút felhozni a hajóra, aki aztán a dúsgazdagság elől öngyilkosságra készülő lányt egy Rómeó-Júliás erkélyjelenet után szerelembe tukmálja az élet és önmaga iránt, minekutána szinte azonnal összeroppan alattuk a hajó, és a lány küzd az életéért meg a fiúért, aki végül meghal, de a lány visszaküzdi magát az életbe, és máris több mint 100 éves... Mekkora sztori.

Azt viszont már nem tudom szavakba önteni, hogy mekkora pofátlanság volt erről még egy bőrt lehúzni, vagy még egy dimenziót „rátenni”. Hatalmas üzleti fogás, persze, de minősíthetetlen. A film elején még tényleg volt valami csel, míg a víz alatt keresgél a tengeralattjáró a roncsok után, úgy jól is mutat, de amint a néni visszaemlékezései megelevenednek – ami lényegében a film –, a szemüveget jó nyugodtan le lehetett volna venni. Szó szerint parasztvakítás, de nem is nagyon számítottam egyébre, hogy őszinte legyek. Ezenkívül sincs semmi extra, plusz jelenet, bármi: befizettél, s megnézted moziban. Megint. Ennyi. Kate Winslet, a kis huncut kijelentette, hogy a saját melleit nem lesz hajlandó megnézni háromdimenziósan, inkább azalatt megiszik egy kávét, s az interneten is terjeng egy ehhez kapcsolódó kép, ahogy a meztelen jelenet alatt a közönségből a férfiak maguk elé nyúlkálnak. Ügyes trükk, jó reklám, mindenesetre én azalatt levettem a szemüveget, hogy jobban lássak. S jobban láttam... Inkább megvárom a 3D-pornómozi-láncot. Addig is mindenki nyugodtan mehet mostantól a Titanic 3D-re, mert én többször nem megyek, úgyhogy garantáltan zavartalan lesz a filmélmény. Rajtunk kívül tényleg egy pisszenés sem volt a sötétben.

A szerző véleménye nem feltétlenül tükrözi a szerkesztőség véleményét.



Kapcsolódó