· írta Jakab Juli
Bruggében
Martin McDonagh: In Bruges / Erőszakik
Kritika
Egyes munkakörökhöz nem jár üdülési csekk, ezért igen kedves gesztus a munkáltatótól, hogy így is támogatja a beosztottak nyugodt körülmények között való kikapcsolódását. Ray és Ken például ingyenesen utazhat Bruggéba, Belgium mézeskalács-városába, jutalomképpen egy nehéz meló után.

A nehéz meló náluk azt jelenti, hogy Ray nem csak a célpontként megjelölt lelkészt, hanem – szerencsétlen módon – az éppen a templomban imádkozó kisfiút is megölte. Ray és Ken ugyanis bérgyilkosok. Főnökük, Harry, aki az angol nyelv kevésbé gazdag káromkodás-kultúráját a lehető legmagasabb szintre tornázza fel minden megszólalásával, úgy dönt, indokolt egy kis pihenés a két ír srácnak, helyszínként pedig mi lehetne optimálisabb, mint a karácsonykor különösen mesekönyvszerű Brugge. Ehhez elég sok hozzáfűznivalója van a Colin Farrel alakította Raynek, aki folyamatos hisztériájával idegesíti a város kulturális értékei iránt egyébként valóban érdeklődő Kent (Brendan Gleeson). Egészen addig, amíg egy filmforgatáson meg nem ismeri Chloét, a kedves dílerlányt. Az események ezen a ponton kezdenek sűrűsödni: Ken élete egyik legnehezebb feladatát kapja Harrytől, képbe kerül egy törpenövésű színész, nagyon sok drog, elméletek a feketék-fehérek világháborújáról, szuicid hajlamú bérgyilkosok igyekeznek megölni és/vagy megmenteni egymás életét, ilyesmi.
Martin McDonagh, a kortárs dráma csodagyerekeként számon tartott ír szerző első nagyjátékfilmjét köszönthetjük a mozikban. McDonagh-nak nem ez az első filmje, sőt. Eddigi első és egyetlen alkotásával, a Six Shooter című rövidfilmmel két évvel ezelőtt egészen az Oscar-díj elnyeréséig jutott. Bár interjúiban gyakran hangoztatta, mennyire érdekli a mozgókép, ez az első nagyjátékfilmje a 38 évesen még mindig nagyon fiatal alkotónak.

Szinte nehézkesen indul be a sztori: a két, kellőképpen frusztrált, mégis átlagember benyomását keltő bérgyilkos utaztatása a bájos kisvárosba – ez már önmagában számtalan vicces szituációt helyez kilátásba, a cselekmény mégsem kalandozik el az idióta félreértések, irracionális lövöldözések világába. Anélkül, hogy túl sokat elárulnék a végéről: minden tisztelet az írónak a befejezésért. Nem követ hagyományos vázat, nem polarizálja szereplőit, nem erőszakol ki se happy endet, se tragikus véget akkor, ha egyiknek sincs helye. Ha másba nem is, talán a színészvezetésbe lehetne belekötni, ha már nagyon muszáj valamibe. A történet elején, mikor a cselekmény maga is kissé döcögősebb, a két sztárszínész mintha nem nagyon találná sem önmagát a helyzetekben, sem egymást, mint partnert. Aztán az események bonyolódásával mindketten helyükre kerülnek, Brendan Gleeson a maga ormótlan, de nyugodt férfiasságával, Colin Farell pedig a néha szinte retardáltságot tükröző tekintetével, nyughatatlanságával küzd a lelkiismerete ellen. És természetesen ne feledkezzünk meg a film utolsó harmadában feltűnő Ralph Fiennes-ról sem, akire azt mondhatjuk, semmi extra, de csak akkor, ha mindenki érti, hogy ez egy ralphfiennesi szinten egyenlő legalábbis a „maradandó élmény” kategóriával.

Azért szerethető ez a film, mert azok közé tartozik, amelyek bármilyen valóságtól elrugaszkodott téma- vagy szereplőválasztásuk ellenére mégis nagyon hasonlítanak az életre. Történnek jó dolgok, történnek rosszak, néha döntéshelyzet elé állítják az embert, néha csak úgy sodródik. Aztán mindig lesz valami.
Utóirat: Túl jó film ez ahhoz, hogy a kritika részeként szóljon egy anyázós bekezdés a magyar forgalmazóról, aki képes volt ezt a címet kitalálni. Szégyen.
A szerző véleménye nem feltétlenül tükrözi a szerkesztőség véleményét.
Kapcsolódó film
Erőszakik (In Bruges)
Brit–belga vígjáték, bűnügyi, filmdráma, 2008. Rendező: Martin McDonagh. Szereplők: Ralph Fiennes, Colin Farrell, Brendan Gleeson, Elizabeth Berrington, Mark Donovan, Eric Godon, Clémence Poésy.
Címkék
kritika, bűnügyi film, vígjáték, európai, bruges, brügge, colin farrel, erőszakik, gengszter, in bruges, martin mcdonagh, cikk, filmkritika, magyarul, film