Meryl Streep és az orális szex

David Frankel: Hope Springs / Amit még mindig tudni akarsz a szexről

Amit még mindig tudni akarsz a szexről – azt most megtudhatod a 63 éves Meryl Streeptől és a 65 éves Tommy Lee Jonestól. Nem vagyok egy marketingszakember, de hogy ez a magyar cím nagyon mellément, az biztos. Már csak azért is, mert fiatalos(nak szánt) hangzásával pont a célcsoportot riasztja el a mozitermektől: az 50 feletti nőket. Nekik ez a film talán maga lesz a szentírás, mindenki másnak viszont 100 perces türelempróba.

Kay és Arnold 31 éve él házasságban. Hogy boldogban, vagy boldogtalanban, arról megoszlanak a vélemények. Arnold szerint minden a lehető legnagyobb rendben. Igaz, hogy külön szobában alszanak a feleségével, és két szót nem váltanak egymással egy nap, de legalább nyugodtan nézheti a golfot és olvasgathat. Kay viszont egyre inkább úgy érzi, hogy ami köztük van, az már nem házasság, hanem csak lakótársi viszony. Ezért úgy dönt, hogy változtat a dolgokon, és befizeti magukat egy intenzív párterápiára.

Kép a Hope Springs / Amit még mindig tudni akarsz a szexről című filmből

Az ördög Pradát visel és a Marley meg én rendezője, David Frankel ezúttal sem hazudtolja meg önmagát. A Hope Springs ugyanolyan édes-szomorú, könnyed-súlyos romkom, mint előző alkotásai – és sajnos ugyanolyan rossz is. A fő ludas a kudarcban azonban nem ő, hanem a forgatókönyvet jegyző, eddig kizárólag a tévének író (Tell Me You Love Me / Mondd, hogy szeretsz!, Jack és Bobby) Vanessa Taylor. Talán nem szóltak neki, hogy ezt most nem kisképernyőre készül, mert bizony a forgatókönyv minden ízében tévészagú. Kevés szereplő, kevés helyszín, kevés cselekmény. Egyszerűen mind az alapötlet, mind annak kidolgozása kevés egy egész estés mozifilmhez. A játékidő nagy részében a két főhős ül a terapeuta kanapéján és az életéről mesél. Nem különösebben érdekes, vagy mély, pláne vicces amit mondanak, de nem is ez a baj. Hanem az, hogy egy filmben mutatni kell, nem mondani. Az Amit még mindig tudni akarsz a szexről ezerszer inkább színház, mint mozi.

Hogy mekkora hiba volt ennyire szűk térbe helyezni a cselekményt, az főleg akkor válik világossá, amikor nagy ritkán mégis kiszabadulnak onnan a szereplők: ezek a film legjobb pillanatai, a csúcspont pedig egyértelműen a félresikerült orális szex a moziban. Sokkal-sokkal több ilyen jelenet kellett volna, ami egyszerre vicces és tragikus. Frankel érezhetően visszafogott filmet akart, ami valahol a vígjáték és a dráma határmezsgyéjén egyensúlyoz, de ez igen nehéz műfaj. Könnyen sótlanná válik tőle a matéria – itt is ez történt.

Kép a Hope Springs / Amit még mindig tudni akarsz a szexről című filmből

Azt ellenben feltétlenül a rendező javára kell írni, hogy a Hope Springs nem válik giccsé, sem pedig melodrámává (ez alól csak a semmiből érkező, teljesen hiteltelen és izzadtságszagú befejezés kivétel). Mondjuk ebben nagy szerepe van a két főszereplőnek is, akiket nem lehet eléggé dicsérni. Meryl Streep az Meryl Streep, ha a Szomszédokban kéne eljátszania Etust, akkor is briliáns lenne. Kay szerepét kisujjból kirázza, néhány jelenetben pedig megmutatja, hogy azt a három Oscart bizony nem a szél hordta össze. Tommy Lee Jonesnak jutott a hálásabb szerep, ő az állandó morgásával, zsörtölődésével és cinikus megjegyzéseivel Jack Nicholson-i babérokra tör. És mindkét színész tanítani valóan természetes, könnyed és emberi. Ebből a sorból egyébként a casting kakukktojása, Steve Carell sem lóg ki. Nem világos, miért kellett erre a szerepre napjaink egyik legnépszerűbb komikusát választani, mert semmi vicceset nem csinál. Empatikusan néz, okosakat kérdez, de erre bárki képes lett volna.

Kép a Hope Springs / Amit még mindig tudni akarsz a szexről című filmből

Tetszik, nem tetszik, Hollywood már csak így működik. Piacot figyel, nézői igényeket mér, célcsoportra fókuszál, aztán előrukkol a késztermékkel. Tinilányoknak Alkonyat, fiúknak Transformers, kockáknak Bosszúállók. Az Amit még mindig tudni akarsz a szexről egy amúgy elhanyagolt célcsoportnak, az 50 pluszos nőknek szól, és ezért haragudni rá nem lehet. Csak többet érdemeltek volna.

A szerző véleménye nem feltétlenül tükrözi a szerkesztőség véleményét.



Kapcsolódó