Pernecker Dávid

/ / /

· írta

Fényérzékeny bocsánatkérés

David Twohy: Riddick

Kritika

Ha valaki a kilenc évvel ezelőtti bődületes túlkapás fényében szemléli, az új Riddick-film kifejezetten kellemesen szórakoztat – egy darabig. Döccenő és hepe-hupa ugyan akad bőven, de David Twohy harmadik nekifutásra egy fésületlenségében és vérzékeny múltidézésben is bájos, már-már mozi-érett B-filmet gyúrt a Vin Diesel által babusgatott akciófigura köré.

Ugyanakkor az a kényesen ambivalens karakter-ontológiai kátyú, ami – többek között – élve temette el előzményét, jelenleg is ott tátong Riddick alatt. A számító, jéghideg intellektusú, gyilkos furyai ösztönlény ugyanis nem főhősnek teremtetett. A tizenhárom évvel ezelőtti Pitch Black koszos, másodvonalbeli sci-fi szüleményének meglepő népszerűsége abból ered, hogy a film egy kiismerhetetlen, moralitásában ellentmondásos, rejtélyes eredetű, és nem mellesleg vagány gyilkoló- és túlélőgépként tárta a világ elé. Emlékezetes mellékszereplő volt, kinek súlyos személyisége a főszereplőkhöz fűződő ingatag és el-elbizonytalanított viszonyában bomlott ki igazán. A fájdalmas folytatásban Riddick már domináns anti-hősként tárta ki sötét lelkét: Twohy túl sokat akart elárulni róla, a szánalmasan túlírt, darabokra hulló történet pedig Riddick karakterének szerethető inkonzisztenciáját tette érdektelené.

2013-as Riddick

Az új Riddick imponáló tökössége épp abban rejlik, ahogy leszámol nyomorult elődjével. Twohy ugyanis kifejezetten szépen bújtatott ironikus gesztusokkal emeli el a szkeptikus kritikusi tekintetet Riddick előző fiaskójáról. Amint Riddick megcsalatottságában és magárahagyottságában kimondja, hogy az előző történetben látott önmaga meghasonlott és hamis, a krónika követői – csak és kizárólag ők – elégedetten sóhajthatnak egyet. „Az órát le kellett nullázni.” – mondja, majd pedig leveti az előző film gyötrő mementójaként rajta maradt idióta páncélt, és vadászatra indul egy ismeretlen, élhetetlen bolygón. A film ezen első szegmensében, hősével egyetemben mintha a rendező is kanosszát járna. Ez a félóra egyfajta szavak nélküli nyers kontempláció Riddick karakterének egyik legfontosabb vonásáról, a túlélésért folytatott folyamatos, határt nem ismerő harcáról. Amellett, hogy ez a hosszú szekvencia szépen visszautal a Pitch Black rideg és gépies Riddick-képére, hasznosan ki is egészíti az ott megismert vonásait. Stilisztikailag, kontinuitás, hangulat, vágások és kamerakezelés tekintetében pedig már ez a félóra is messze túllép elődje retardáltságán. A CGI persze olyan, amilyen – a Pitch Black is olcsóságában volt érdekes látvány.

2013-as Riddick

Ez a kiegyensúlyozott és kellemesen elnyújtott felütés átcsap egy újabb szegmensbe, melyben a Riddickre vadászó fejvadászok és katonák kapnak jelentős szerepet. A néző pedig egy jó ideig hallgatja a séma-skatulyából kirántott bugrisok sületlenségeit – mellesleg némelyik poén még ül is – mire észreveszi, hogy a címszereplő feltehetően cigiszüneten van. A már-már kamaradarabra hajazó, pár négyzetméteren belül elfolydogáló cselekménytöredék ugyan nem mondható idegtépőnek, mindenesetre az Alien-filmekre emlékeztető seregszemle – ami mellesleg a Pitch Black sajátja is – a főhős-centrikusabb első harmad után kissé kiábrándító. Közben persze beindul a veszteség-dramaturgia, Riddick gyilkol, ármányok szövődnek, és fény derül egy hevenyészett epizódközi szerepviszonyra is. A Riddicket üldöző egyik kvázi-antagonista ugyanis a Pitch Black legrohadékabb karakterének apja. Ha valaki nem látta a filmet, vagy nem emlékszik rá, annak természetesen Twohy leírja a történeteket, a kérdés csupán az, hogy minek. Az új Riddick-filmnek ugyanis jobban áll, mikor kézzel nem fogható, hangulati- és rímképek segítségével kapcsolódik az első történethez. Az így kialakult csipetnyi melléknarratíva csupán újra a Riddick szőrös szíve mögött megbúvó feddhetetlen nemességet próbálja meg felszínre juttatni, ami egy anti-hősnek sem tett még igazán jót, nemhogy a mai napig félkész Riddicknek.

2013-as Riddick

A harmadik történet-blokk – igen, a Riddick ilyen epizodikus – azonban újra egy szubtextuális Pitch Black-idézet. Miközben az épp vallatott Riddick elmeséli a Pitch Black bolygóján történteket, addig ezzel párhuzamosan újjászületni látszik a Pitch Black zárlatának akció-dramaturgiája is. Üldözött és üldöző összefog tehát a természet erőivel szemben – jelen esetben valamiféle skorpióba oltott plagizált Giger-rémfalkával. Becsülendő ez a tökös nosztalgia, de a film ekkorra saját szegmentáltsága és az erőltetetten megnyitott érdektelen történetszál bezavarása miatt már rég szétesik. Ennek ellenére a Riddick egyáltalán nem kibírhatatlan. Kifejezetten a rajongók számára szóló szórakoztató és tiszteletreméltó bocsánatkérés a kilenc évvel ezelőtti hülyeségért, valamint hetyke visszakacsintás a tizenhárom évvel ezelőtti születésre. Talán újrakezdés is, ki tudja. Aki nem ismeri ezt a fényérzékeny emberállatot és eddigi kálváriáját, annak viszont nem biztos, hogy feltétlenül meg kell néznie.

A szerző véleménye nem feltétlenül tükrözi a szerkesztőség véleményét.

Kapcsolódó film

Riddick

Riddick

Amerikai–brit akciófilm, sci-fi, thriller, 2013. Rendező: David Twohy. Szereplők: Vin Diesel, Karl Urban, Katee Sackhoff, Jordi Mollà, Dave Bautista, Raoul Trujillo, Conrad Pla, Nolan Gerard Funk.

Előzetes a Filmtetten

  • A Filmtett szerint
    6/10
  • Szerinted?

Címkék

, , , , , , , , , , , cikk, filmkritika, magyarul, film