„A Primanima olyan, mint a közös gyerekünk”

Interjú Orosz Anna Idával és Patrovits Tamással

Családias hangulat, kedves emberek, sok-sok animációs film, napsütés, jókedv – néhány hete zajlott a Primanima, Magyarország legfiatalabb animációsfilm-fesztiválja. Orosz Annaida kurátor, programigazgató és Patrovits Tamás fesztiváligazgató, kreatív igazgató idén második alkalommal szervezte meg a Primanima Nemzetközi Elsőfilmes Animációs Fesztivált – ez a szemle azért is különleges, mert az elsőfilmeseknek ad lehetőséget a bemutatkozásra Budaörsön, a fővárostól pár kilométerre, ahol nem zúg a villamos, a troli, a metró, nem rohannak az emberek. Annaida és Patro több szállal kötődik az animációhoz, a fesztivál pedig a „közös gyerekük”. Arra voltunk kíváncsiak, hogyan működtetik ezt a szemlét, mik a terveik, és mi a személyes viszonyuk ehhez a fesztiválhoz.

Hogyan pattant ki a fejetekből a Primanima ötlete?

Annaida: Már nagyon régóta akartunk egy közös fesztivált, Tamás minden évben megszervezte az Animáció Világnapját, én pedig a KAFF (Kecskeméti Animációs Filmfesztivál) szervezésében vettem részt több alkalommal, de valami nagyon hiányzott mindkettőnknek. 2011-ben szerveztünk egy közös animáció világnapját a Tabán Moziban. Ez a rendezvény jól sikerült, sokan jöttek el, valódi közösségformáló jellege volt. Pedig már akkor is nagyon féltünk attól, hogy majd a kutyát sem érdekli az egész, mert a Tabán Budapesten kiesik a központból.

Patro: Meg az Animácó Világnapjával az a baj, hogy kevés az az egy nap, túl sok filmet lehetne vetíteni, de nem lehet belegyömöszölni ennyi időbe.

Annaida: Aztán következő évben azt mondtuk, hogy legyen Budaörsön az egész rendezvény, ott nyitottak rá, és anyagilag is támogatják. Szerettük volna, hogy hosszabb legyen, és hogy valamilyen téma köré szerveződjön. A világnapon az a szokás, hogy az ASIFA-tagországok DVD-n elküldikegymásnak az aktuális filmeket és azokat vetítik. Mi viszont úgy éreztük, hogy ez kevés, mert egy évben egy országban nem biztos, hogy egy órányi jó film összejön. Éppen együtt voltunk a budaörsi Illyés Művészeti Akadémia diákjaival a zágrábi animációs fesztiválon, az Animafesten, és egyik reggel úgy ébredtünk, hogy egy elsőfilmes fesztivált kellene összehoznunk. Azt hiszem onnan jött az elsőfilm ötlete, hogy Zágrábban a rövidfilmes rendezők között kiosztanak elsőfilmes díjat is a diploma utáni első önálló filmért.

Patro: Abból is adódik ez az elsőfilm, hogy az Illyésben animációkészítést tanítunk a diákoknak, és ez valahogy automatikusan hozta, hogy őket is meg akartuk szólítani. Olyan típusú animációs fesztivált akartunk, ami más mint a többi. A név meg csak úgy kipattant az agyunkból: Primanima. Nehéz dolog nevet adni egy fesztiválnak, mert minden animációs szemle elnevezésében benne van az ani, az anima stb., amit mi eléggé untunk, és ezért nem akartunk hasonló nevet agyerekünknek. Végül mégiscsak hasonló lett, de más is, mert előtte van egy kis szócska, a prima!

Annaida: Prima mint első, príma mint nagyon jó!

Mivel kezdődik egy animációs filmfesztivál megszervezése?

Annaida: Egy fesztiválszervezésnek sok része van, erre egyelőre az év folyamán mi vagyunk ketten, csak amikor a tényleges rendezvény van, akkor lesz nagyobb a stáb. Persze sok segítséget kapunk a város részéről, vannak embereink, akik segítenek a pályázásban, és többen segítenek a helyi szervezésben is.

Patro: Igazából úgy kellene elkezdeni, hogy már a meghirdetés előtt egy évvel tudjuk, mi a következő évi költségvetés, de ilyen nincs. Tudjuk hogyan kellene lebonyolítani az egészet, de ehelyett csináljuk, ahogy tudjuk. Ez egy beleugrás egy vakfoltba, ami reméljük, hogy szépen körvonalazódik. Ajövő évit már most el kellett döntenünk, anélkül, hogy bármi biztosat tudnánk. Mégis szükséges volt, így decemberben már küldföldi katalógusokban lehet olvasni a Primanima felhívását.

Annaida: Amikor megszületik egy gyerek, amint ez a fesztivál is, akkor két év után nem mondod azt, hogy jövőre már nem lesz, hiszen ott van, már megszületett... Sokan tudnak róla, várják, látni szeretnék, érdeklődnek. A harmadik fesztivál után remélem, hogy már valamiféle hagyományról is beszélhetünk majd. A költségvetésen kívül sok más tényező is befolyásolja a fesztivál színvonalát, például az, hogy évről évre erős mezőnyt kell összeválogatni.

Ha a fesztivál korlátlan mennyiségű támogatást kapna, miket változtatnátok?

Patro: Korlátlan jutalom csak a mesékben van. De nagyobb költségvetéssel több társeseményt szerveznénk köré, több kiállítás és koncert segítené az összművészeti jellegét. Ezen kívül nyitnánk az animáció piaca felé, lehetne egy „market”, ahol felvonulhatnának a szoftvergyártók, a producerek, a stúdiók, és ún. „pitching forumot” lehetne tartani az animációs terveknek.

Előfordulhat, hogy Budaörsről bevinnétek a Primanimát Budapestre?

Patro: Ha bíznak bennünk, mi is bízunk bennük, ha Budaörs támogatja, akkor eszünkbe sem jut elvinni máshova. A Mediawave-nek is csak akkor jutott eszébe, hogy el kellene menni Győrből, amikor a város már nem támogatta, és akkor elvitték Szombathelyre. Szerintem ez egy kölcsönös dolog: ha a városnak fontos, nekünk is fontos. Persze ami a jó ebben a fesztiválhelyszínben, az a nehézsége is. Jó, hogy Pesthez közel van, barátságos kisváros, nem rohan a fesztiválközpont előtt a troli, a busz és nem húz el mindenki egyből a vetítés után. De nehéz is kivinni az embereket, a budapestiek nagy része azt sem tudja, hogy Budaörs hol van – ehhez kell 3–4 év, míg rájönnek, hogy egyáltalán nem bonyolult ide kijutni.

Annaida: Az a jó, ha nem vagy budapesti, mert akkor tudod, hogy minden egy kicsit nehezebb, és ha Budapesten feltalálod magad, akkor Budaörs sem lehet a világ vége. De Budaörsre nem kényszerűségből mentünk ki, jó hogy van ott egy hely, ami nyitott erre a fesztiválra. Pest nem nyitott, lehet, hogy sokkal nagyobb az infrastruktúra egy filmes rendezvény megszervezéséhez, de csak egyek lennénk a tucat hasonló eseményből.

Patro: Fontos az is, hogy a budaörsi Illyés, az Illyés Gimnáziumon belüli művészeti akadémia szakképzése adja a helyi, szellemi bázist. A fesztivált részben az animációs szakképzés köré építettük, ugyanakkor a fesztivál számára az összes magyarországi animációs iskola megjelenése egyaránt fontos.

Ti hogy éreztétek magatokat a fesztiválon?

Patro: Zombikként...

Annaida: Valahogy sokkal fárattabban kezdtünk, mint tavaly. Mindkettőnknek vannak más feladatai meg munkái emellett, azok is besűrűsödtek. De annyi előnyt én éreztem, hogy ez már a második, és rutinosabbak voltunk, a fesztivál alatt én kevésbé görcsöltem. Ez a fesztivál teljes embert kíván, de Magyarországon nem tudod megcsinálni, hogy ilyen kis költségvetés mellett csak ezzel foglalkozz.

Patro: Pl. Svájcban, egy rövidfilmes fesztivál igazgatójának a féléves fizetése annyi, mint amiből mi az egész fesztivált megszervezzük.

Annaida: Ahogy már mondtam, a Primanima olyan, mint a közös gyerekünk, aki mellett dolgozol, de közben igényli a folyamatos törődést. Enni adsz neki, elviszed játszani ‒ mi is ezt csináljuk a Primanimával.

Anna, a te szüleid, Orosz István és Keresztes Dóra grafikusok, animációsfilm-rendezők. Ez mennyiben hatott rád, hogyan befolyásolta a te animáció iránti érdeklődésed?

Annaida: Természetesen az, hogy a családból kifolyólag van valami közöm a filmművészethez, abszolút meghatározó volt a továbbtanuláskor. De az valahol már nagyon korán nyilvánvaló volt, hogy testvéremmel nem a gyakorló művészeti vonalat fogjuk továbbvinni a családban. Ő művészettörténész lett, a Szépművészeti Múzeum egyik kurátora. Persze állandóan kérdezik, hogy belőle miért nem lett grafikus, animációs. Egyfelől, ha valakinek a szülei nagyon tehetségesek, sikeresek a szakmájukban, nagyon nehéz az ő árnyékukból kitűnni. Egy művész pedig mi mást akarna, mint feltűnést kelteni a munkájával. Másfelől pedig zsigerből kellene, hogy jöjjön, nekem meg eddig ez nem annyira jött. Persze azért van más zsigeri oldala is a ennek a dolognak: sok mindent megértek, látok egy filmben, képben, amit lehet, hogy nem is tudok megmagyarázni, talán erre mondják, hogy „von Haus aus” ‒ legalábbis mi így szoktuk ezt otthon mondani. Az ELTE-n sajnos, amíg én oda jártam, nem sok szó esett az animációs filmről. Talán épp ezért is volt kézen fekvő, hogy a diplomamunkám kapcsán a magyar animáció történetébe ástam bele magam, azon belül is a szerzői filmeket kutattam, amikhez családilag is közöm volt, és így hozzá tudtam férni olyan filmekhez, amelyekhez remélem, hamarosan többen is hozzáférnek majd.

A Kecskeméti Animációs Filmfesztivál (KAFF) szervezésében is részt veszel, ez mennyiben tér el a Primanimától?

Annaida: A KAFF egy régi, nagy preztízsű fesztivál. Ennek a jó oldala, hogy ott meg lehet oldani, hogy kb. fél évig csak azzal foglalkozzon a szervező stáb. A KAFF-ot bármennyire is a sajátomnak érzem, azért mégiscsak a Primanima az én gyermekem, fesztiválom, aminek szászszázalékig vállalom minden porcikáját. A KAFF akkor indult, amikor én megszülettem, így az legfeljebb csak a testvérem lehetne, de a gyermekem sosem.

Patro, neked melyik volt az első animációs filmed?

Patro: Az első a Kisképzőben volt, ahol a játékkészítő-grafikus szakra jártam, játékokat készítettünk, ez egy ipari formatervezős szak volt, és grafikai tervezést is tanultunk. Itt lehetett foglalkozni rajzfilmmel, de nem volt rá igazán tanár, autodidakta modón dolgoztam. Egy Super 8-as kamerával forgattam az első animációmat, de a hagyományos cellanimációt próbáltam ki. Ismerősöktől sikerült szerezni hagyományos celleket meg festékeket, és 16 évesen elkészítettem egy egyszerű rajzi animációt: egy figura felhúz egy autót a játékszakon, ahova jártam, és az autó elkezd össze-vissza járni. Idétlen kis semmiség volt.

Évek óta tanítod is az animációkészítést, ez hogyan kezdődött?

Patro: Az  Iparművészeti Fősikolán a tanáraink nagyrészt a Pannónia Filmstúdióból jöttek. Richly Zsolt volt az egyik tanárom, ő ott dolgozott a Pannóniában, és ott elindult egy fázisrajzoló tanfolyam éppen akkor, amikor én végeztem, ’94-ben. És valahogy rögtön jött a lehetőség, Richly Zsolttal együtt tanítottam hét éven át a Pannóniában. Egy év kihagyással folyamatosan tanítok animációt azóta is. De olyan tanár vagyok, aki nemcsak tanít, hanem saját magát is képezi. Az volt az elhatározásom már az elején, hogy hetente két napot tanítok, ami néha lehet három, de annál semmiképp nem több.

Hogyan alakult meg az Illyés Művészeti Szakképző Akadémián az animációszak?

Patro: Volt egy művésztanárokból álló csapat, akik itt tanítottak a Novus Művészeti Iskolában, de ez a hely aztán fizetésképtelenné vált, és keresnünk kellett egy befogadó intézményt. Véletlenül – Magyar Fruzsina dramaturg révén – Budaörsre vetődtünk és ott befogadtak minket, azt mondta Árendás Péter igazgató: „Animációs képzés? Hát jó, olyat még nem csináltunk, miért ne!?”

A magyar ASIFA elnöke vagy – ez milyen teendőkkel jár?

Patro: Az ASIFA a 60-as évek elején alakult, ez a szervezet az animáció kultúrájának a terjesztésével foglalkozik. Azért alakult meg annak idején, hogy keletet és nyugatot összehozza, hogy a vasfüggönyön túli alkotókat kijuttassa fesztiválokra és a nyugat-európaiak is megismerjék, hogy mi van keleten. Most a szervezet keresi a helyét, mert ez a fajta felosztás már nincs meg, de olyan van, hogy jönnek országok, amelyek régebben nem voltak jelentősek az animációs filmgyártásban: afrikaiak, ázsiai kisországok, dél-amerikaiak, ausztrálok. Vannak azok az országok, amelyeknek már van animációjuk és vannak azok, amelyeknek még nincs és ezek együttműködnek: workshopokat szerveznek közösen, filmeket cserélnek. Ez a szerepe ennek a szervezetnek: terjeszti az animációsfilm kultúráját.

Sokféle workhsopot vezetsz: GomBuSho, PKE, Filmett, Primanima. Ezek miben különböznek egymástól?

Patro: Azért szeretem a workshopokat, mert túl vannak az iskolai órarendszerű működésen, ezért nagyon intenzívek is, és azok jelentkeznek, akik szeretnék vagy szeretik az animációkészítést. Ez a cél mindenkit összehoz, és itt erőteljesen megnyilvánulhatnak, kihozhatnak magukból valamit. Ez gyökeresen különbözik az iskolától, egy ilyen művésztelepszerű helyzet egészen más lehetőségeket ad, és ez nekem nagyon tetszik. A résztvevők is érzik ezt, és ők is sokkal többet tudnak tanulni egy ilyen workshopon, mint különféle iskolákban, ahol esetleg ímmel-ámmal foglalkoznak az animáció gyakorlati részével.

Visszatérve: miben lesz más a jövő évi Primanima?

Patro: Kicsit lazább lesz jövőre, egy nappal hosszabbra tervezzük. A zsűri is mondta, hogy sok volt a film, jövőre kevesebb film lenne, 120 helyett mondjuk 90-ben maximalizálnánk a versenyprogramot. A workshopot is szeretnénk előtte egy héttel elkezdeni, hosszabban és átgondoltabban fogunk dolgozni. Még több nemzetköziséget szeretnénk több vendéggel, a határidőt is előbbre hozzuk, hogy rá lehessen készülni, és akkor a külföldiek is nagyobb számban el tudnak jönni.

Annaida: Túl sok volt a film, mert annyira megható, hogy ilyen sokan neveztek, hogy nem tudtunk nemet mondani. És még így is rengeteg kimaradt.

Milyen lesz a Primanima tíz év múlva?

Patro: Az elsőfilmesek már  huszadik filmesek lesznek.

Annaida: A most kisiskolások jönnek majd a fesztiválra, akiket most megfertőzünk a primanimás workshopokon, és ők fogják küldözgetni a jobbnál jobb filmjeiket...

image_print


Kapcsolódó

A szerző véleménye nem feltétlenül tükrözi a szerkesztőség véleményét.