Kruppa Noémi

/ / /

· írta

Édes helyett émelygős

Brian Percival: The Book Thief / A könyvtolvaj

Kritika

Van valami szadisztikus abban, hogy Hollywood időnként újabb holokauszt-filmeket dörgöl az orrunk alá, főleg akkor, ha nem tud vele újat mondani, és csupán egy abszurd lelkiismeretként mintha folyamatosan emlékeztetni akarna valamire, amit ugyanakkor képtelen hitelesen megmutatni. A könyvtolvaj ilyen szempontból egyenesen groteszk, előrelátható fordulatai és művisége által – arról nem is beszélve, hogy ízléstelenül humorizál a lehető legkevésbé megfelelő pillanatokban. A forgatókönyv egyenletlen, a halmozott tragédia néha már unalmas, a film azonban mégis hordoz valamit néhány jelenet erejéig, amelyek egy remek film részei lehetnének.

A könyvtolvaj Markus Zusak ausztrál író hasonló című ifjúsági regényének filmadaptációja. A könyvet a The New York Times a „Harry Potter és a Holokauszt” címmel illette, mely dióhéjban (és néhány gyerekbaráttá átalakított, Anne Frank naplójából átvett motívum miatt) akkurátus jellemzése a filmnek. A műviség és előreláthatóság ellenére a szereplők szerethetőek (főleg egy tizenéves közönség számára), a film azonban nem a történelmi kontextust kellene erőltesse, sokkal inkább azt, ahogyan ezt a szereplői megélik.

A film mindentudó narrátora maga a halál (Roger Allam), aki meglepő módon a felhők közül tekint le potenciális áldozataira. Már a film elején kijelenti, hogy Liesel (Sophie Nélisse) felkeltette a figyelmét, így ő kivételes bánásmódban részesül. Az omnipotens narrátor jelenléte, monológja a film első öt percében előre semlegesít minden olyan hatást, melyet az ezután bekövetkező tragédiák beindíthatnának a nézőben. A halál narrációjának, impozáns és nyugodt hangjának funkciója egyértelműen a történet meseszerűségének hangsúlyozása, ehelyett azonban az egyébként is egydimenziós karakterek sorsát vázolja fel, hogy még véletlenül se érjen meglepetés.

Kép A könyvtolvaj című filmből

A film főszereplője Liesel, aki kisöccsével és kommunista anyjával (Heike Makatsch) a nácik elől menekül. A kisfiú az úton meghal, Lieselt pedig egy bájos idős pár örökbe fogadja, így kerül a tendenciózusan Himmelstrassénak (Mennyország) nevezett utcába. Új apja a kedves, de ugyanakkor dekadens Hans Hubermann (Geoffrey Rush), akivel a lány a találkozásuk kezdetétől egy kimondatlan, huncut barátságot köt, fogadóanyja, Rosa (Emily Watson) ellenében, aki a „makacs és bosszús, de legbelül jóságos” szerepet játssza hármuk életében. Megjelenik a gyerekmesékből ismert, főhőst követő és segítő mellékszereplő is a szomszéd kisfiú, Rudy (Nico Liersch) személyében, aki természetesen már első látásra szerelmes lesz Lieselbe. A karakterek dramaturgián belüli hierarchiája egyértelmű, hiszen mind a főhős fejlődését, segítését szolgálják, azonban rajtuk semmiféle állapot- vagy álláspontváltozás nem észlelhető. A film mellékszereplői végig azok és olyanok maradnak, amilyennek az elején megismertük őket, tetteik, reakcióik így előreláthatókká válnak.

Kép A könyvtolvaj című filmből (2)

Az egydimenziós karakterek sorából csak Liesel válik ki, legfontosabb és legizgalmasabb kvalitásait viszont csupán megvillantják előttünk. Liesel karakterének mozgatórugója ugyanis a gyermeki kíváncsiság, mely miatt folyton könyveket lop. Ilyen szempontból – és a film történelmi kontextusa alapján – várható volt a nyilvános könyvégetés jelenete, ahogy az is, hogy Liesel elcsen egy félig égett könyvet ezek közül. Ami igazán izgalmas azonban, az a reakció, melyet a könyvlopás és az olvasás mániája kivált a kislányban: másképp kezdi látni a világot, metaforákban, lírai képekben kezd gondolkodni és beszélni. Ezen megnyilvánulások a film igazi kreatív magvai, melyeket azonban túl ritkán hintettek el: fölkeltik velük az érdeklődést, majd megszakítják a szálat. Liesel újonnan szerzett tehetsége, magatartása festőivé teszi a hivalkodóan szvasztikákkal díszített, militarista környezetet, melyben él. A szülei által a pincében rejtegetett zsidó fiú, Max (Ben Schnetzer) jelenléte kiváló alkalom azon fejlődésre, mely által Liesel végülis írőnővé válik (a film legszebb jelenete az, amikor Max megkéri a lányt, hogy írja körül a napot, mivel az ingerszegény, sötét pincéből semmit sem lát).

Kép A könyvtolvaj című filmből (3)

A könyvtolvaj magában hordozza azt a potenciált, mely által jó film lehetne, csupán a nem megfelelő, fölösleges elemekre fekteti a hangsúlyt. A film forgatókönyve meglehetősen egyenletlen, a karakterek nem elég árnyaltak. Túl nagy hangsúlyt fektet a náci kontextusra, és a halmozott tragédiák, melyek a szereplőket érik, egy idő után elvesztik hatásukat. Egyáltalán nem hiteles a stúdiószagúan berendezett berlini utca sem, s a történet további műviségéhez az is hozzájárul, hogy a fiatal szereplőket több év leforgása alatt látjuk, ők azonban a film végére is gyerekek maradnak. A film készítői kétségkívül a produkció kommersz oldalát tartották szem előtt, amikor eldöntötték, hogy a második világháborúból a már mindnyájunk által ismert közhelyeket (és azokat is átlátszóan, erőltetetten) mutatják meg. A valódi történet, Liesel belső története, melyet nem hagytak igazán élni, lenne olyan szívszorító és akár hiteles is, hogy könnyek közt távozzunk a moziból, így azonban csupán egy furcsa, émelyítő érzéssel maradtunk.

A szerző véleménye nem feltétlenül tükrözi a szerkesztőség véleményét.

Kapcsolódó film

A könyvtolvaj (The Book Thief)

A könyvtolvaj (The Book Thief)

Amerikai–német filmdráma, háborús, 2013. Rendező: Brian Percival. Szereplők: Roger Allam, Sophie Nélisse, Heike Makatsch, Julian Lehmann, Emily Watson, Geoffrey Rush, Ben Schnetzer, Nico Liersch.

Előzetes a Filmtetten

  • A Filmtett szerint
    6/10
  • A látogatók szerint
    9 · 7 értékelés
  • Szerinted?

Címkék

, , , , , , , , , , , , , , , , cikk, filmkritika, magyarul, film