Filmszakadás

Két mozikorszak között a székelyföldi városok

Hol nosztalgiából, hol kultúraigényből, hol pedig remélt megtérülő befektetésből próbálkoznak az évekkel ezelőtt bedőlt mozik újraindításával a székelyföldi városok. Csakhogy az érdeklődési hullám kiszámíthatatlansága mellett sok önkormányzatnak egyébbel is szembe kell néznie: hol széthordták a mozit, hol már a másé.

„Fésülködj meg, te, és legalább mosolyogj, amikor filmeznek! Ott fognak mutatni, ne!” – bök egy felállványozott fal felé az egyik munkás, amint éppen munka közben fotózott kollégáját hecceli a csíkszeredai egykori Transzszilvánia Filmszínház jelenleg átépítés alatt álló vetítőtermében. Az évekig szellemmoziként álló, egyre jobban lepusztuló épület mára kezd formát ölteni, amióta a székelyföldi város önkormányzata 6,3 millió lejt áldozott a régi moziépület teljes felújítására és átalakítására. A munkások már a belső munkálatoknál tartanak, a vetítőteremben a nézőtéri lelátó a burkolásra és a székekre vár, a világítótestek egy részét már beszerelték, a fekete mennyezet véglegeshez közeli formáját mutatja. „Több rendeltetésű kulturális intézményt tervezünk ott létrehozni, amelyben egy 268 férőhelyes bővíthető nagyterem lesz, itt a filmvetítések mellett konferenciákat, kiállításokat, díszletet nem igénylő színházi előadásokat és koncerteket is tudunk majd tartani” – vázolja az elképzeléseket Antal Attila, Csíkszereda alpolgármestere, igaz, némi szépséghibával: még nem tudni, ki fogja üzemelni és fenntartani a mozit, a jelenlegi törvények ugyanis nem teszik lehetővé, hogy önkormányzat alkalmazzon személyzetet erre a célra. „A jövőben kell megtalálnunk a módját annak, hogy valamilyen partnerséget tudjunk kialakítani egy olyan céggel, amely a tervezett szolgáltatásokat tudja biztosítani. Csak vetítésből ugyanis nem lehet fenntartani egy filmszínházat Csíkszeredában” – emlékeztet a városvezető.

A 90-es évek után Hargita megye központját sem kerülte el a romániai városok nagy részét érintő moziválság: a televíziós csatornák hirtelen megnövekedett száma, az internet – és az azon keresztül elérhető, letölthető filmek mennyisége –, valamint a technikai fejlődéssel és igénnyel lépéshátrányban maradó filmszínházak egyre jobban veszítették el klienseiket. Míg például 1989 előtt Csíkszeredában 3 mozi is működött, és csak a Transzszilvánia vetítéseire havonta 35–40 000-en mentek be, Hajdu József emlékei szerint 10 évvel később már csak 4–5000-en váltottak jegyet. 2006-ban egy előadásra csupán 18–21 néző ment el, de a Hargita Megyei Mozivállalat azóta nyugállományba vonult igazgatója azt mondja, így is sikerült heti két filmet és napi három előadást biztosítani. Csakhogy a 18–21-es nézőszám is visszaesett: olyan időszak is volt, amikor a jegyárus néni csak akkor szakított le jegyet, ha biztosan volt 5 néző – és az agónia addig tartott, amíg végül „elvágták a filmet”: lakat került a mozira.

Az ablakon dobálták ki a mozigépeket

A lakat pedig kelendő portékának bizonyult Székelyföld más városaiban is: Gyergyószentmiklóson, Székelykeresztúron, Kovásznán, Kézdivásárhelyen vagy Sepsiszentgyörgyön is bezárt a mozi, igaz, nemcsak érdeklődők hiánya miatt, hanem tulajdonjogi okokból is – utóbbi városban éppen egy visszaszolgáltatott ingatlan miatt maradt vetítés nélkül a közönség, mellesleg az épületnek azóta sincs rendeltetése. Szerencsére mind a jó filmek iránti igény, mind az ezt kielégítő rendezvények életben maradtak: Lázár-Prezsmer Endre évek óta működteti a Huszárik Filmklubot, amely már nemcsak egy pincében fogadja a filmkedvelőket, hanem nyáron szabadtéren is. „Egy-egy jó filmre 150–250 ember is összegyűlt, és várják is ezt a hetente adódó lehetőséget” – meséli a sepsiszentgyörgyi művelődésszervező, aki tematikus sorozatokba szervezve tart vetítéseket – jelenleg éppen a férjek és feleségek témakörben válogat és mutat be filmes alkotásokat. Lázár-Prezsmer Endre pedig azt tervezi, hogy a szabadtéri filmklubot átköltözteti a múzeumkertbe: „ott kevesebb a zavaró tényező, kevésbé nyitott a tér, alkalmasabb a terület, és az jön oda, akit valóban a film érdekel”.

Merthogy olyanok is vannak, akiket nem hogy hidegen hagy a film, de még csúfot is űznek belőle – vagy az emlékéből. Az egykori Lux mozi épületéből például az ablakon keresztül dobálták ki a működőképes mozigépeket, majd szállították leadásra ócskavasnak.  A Művész mozi épülete szintén magánkézbe került, noha a vállalkozó az épület eredeti rendeltetését részben megőrizte, alkalmi vetítéseket tartva. Az ingatlan jelenleg újból az önkormányzat tulajdonát képezi, amely most a felújítását tervezi, az átalakított épületben pedig egyenesen két moziterem is helyet kap – ezek közül az egyiket 3D-filmek vetítésére alkalmas technikával is felszerelik. „A város már nagyon várja azt a pillanatot, hogy újból működjön mozi: ha már most lennének vetítések, azok újabb és újabb nézőket generálnának” – véli Lázár-Prezsmer.

Ahol a hang kétszer kerülte meg a fejed

Ennél jóval keserűbb szájízzel maradt Hadnagy Ferenc, aki Székelyudvarhelyen hosszú ideig vezette azt a mozit, amelyről ma már szintén csak múlt időben lehet beszélni. „Nem kellett ennek a társadalomnak… Videó kell, tévé, a piff-puff, a művészfilmek iránti igény megszűnt… Pedig a 80-as, sőt, még a 90-es években is 6 előadással működtünk, olykor még ez sem volt elég! Aztán egyre csak fogyatkozott a közönség, a végén már jó, ha összegyűlt 10–15 ember, szemben azzal, hogy korábban egy-egy vetítésen még a parketten is ültek. Egy idő után aztán a forgalmazónak, amely hozta a külföldi filmeket, a bevétel 45%-át le kellett adni, az egyre fogyatkozó közönség már nem tudta fenntartani a mozit… végül ez lett” – sajnálkozik Hadnagy. Mint meséli, sokszor megállítják az úton, és kérdezik, lesz-e még mozi, de ilyenkor csak szomorúan rázza a fejét. Az épületből ugyanis már a gépeket is elvitték („milyen jó berendezés is volt, a hang kétszer megkerülte a fejedet, de aztán jöttek a bukarestiek és az egészet leszerelték”), a termet átalakították, jelenleg az egyik iskola használja – az önkormányzatnak pedig egyelőre nem szerepel a tervei között, hogy feltámassza az utóbbi években is már csak veszteséges magánvállalkozásként működő filmszínházat.

A mozi nélkül maradt udvarhelyiek ráadásul már a közelbe sem utazhatnak el széles vásznú filmet nézni: a szűk félórányi autózásra lévő Székelykeresztúron – négy évvel a helyi vándormozizást említő dokumentumok keletkezésének 100. évfordulója előtt – 2002-ben szintén bezárt a filmszínház.  Amikor annak idején elindult, nagy ünnep volt, Sándor-Zsigmond Ibolya muzeológus szerint a Székelykeresztúr című társadalmi hetilap korabeli számai így írnak: „Az Apollo mozgófénykép vállalat 1910. június 29-én kezdte meg városunkban előadását zsúfolásig telt színtér előtt. Képei elég tiszták, nem túlerősen vibrálók”; „1912-ben az Edison villamos mozgószínház augusztus 1-től kezdve a Korona szálloda nagytermében saját villanyvilágítása mellett teljesen rezgésmentes képekkel hetente kétszer, csütörtökön és vasárnap előadásokat tartott.”

Valódi mozielőadásban részesült a közönség 1914-ben, amikor a timafalvi dr. Nagy János helybéli ügyvéd megkeresésére a Marosvásárhelyi Automobilkereskedelmi és Szállítási R.T. eladótársaság személyesen bemutatóul két előadást tartott legújabb rendszerű géppel, mely saját fejlesztésű villanygéppel állt kapcsolatban. Végre, írja a krónikás, nem kell magunkat minden egyes körünkbe érkező vándorló mozis becsapásának kitennünk. A most jövő vállalat, ha kellő támogatást lát, állandós lehet körünkben.  Egy héttel később Horváth Lajos már eképpen üdvözli az első állandó mozit: „Na és végre Pathe-Kok… A gép egy remekmű,- munkája ideális. S ami minket keresztúriakat az egész Pathé-Kok-ban legjobban érdekel az, hogy Walter Ferenc megvette. Tehát van már Székelykeresztúron is állandó mozi.! A Pathe-Kok olyan nagyságú, mint egy varrógép, vagy mint egy írógép.- Tehát nem nagy mint valami múzeumba való mozdony-ősállat. Semmiféle külön fényforrás nem kell hozzá, sem villamosüzem, sem könnyen robbanó acetilén vagy mészfény. A gép maga fejleszti a szükséges villamos fényt… Itt a képnagyság 3.20 m × 2.40 m lesz, rendes mozikép nagyság. A vászonalap ezüst, tehát a kép a szemet állandóan megnyugtató ezüstfehér és ezüstszürke színben ragyog rezgésmentesen. Tehát lesz állandó mozink.” (Az adatokat gyűjtötte: Sándor-Zsigmond Ibolya muzeológus)

Szinte hasonló ünnepként említi a tavaly 6 alkalommal tartott 3D-s vetítést a helyi kulturális életért felelős korábbi polgármester, Benyovszki Lajos. Mint mondja, a lehetőség részben most is adott a filmezésre, hiszen a vászon megvan, csupán vetítő kell – és persze film. A felújított moziépület most színházi előadások, kulturális események befogadására is alkalmas művelődési házként működik, a 175 férőhely pedig – a korábbi tapasztalatok alapján – minden bizonnyal elégségesnek fog bizonyulni egy-egy vetítésen.

Igény, az volna, de…

A Hargita túloldalán, Gyergyószentmiklóson is átalakították az épületet: ifjúsági központ, diszkó, tanácsterem működik egy részében, a többi üresen áll. „Nekem is szívügyem volt a mozi, de 200 000 eurót nem tudunk megengedni magunknak, főként, hogy a házi filmezés miatt kevesen is jönnének el moziba. Igény talán egy egész Székelyföldet lefedő mozihálózatra lenne, amelyben végig lehetne hordozni egy-egy filmet, egy ilyen kezdeményezést még én is támogatnék. De itt helyben nem éri meg” – állítja a város polgármestere, Mezei János, aki így alkalmi vándormozikat invitál időnként a városba.

Székelyföldi – pontosabban egyelőre annak egy részét, Háromszéket lefedő – mozihálózatról viszont már tárgyalnak Kovászna megyében: három várost (Sepsiszentgyörgyöt, Kézdivásárhelyt és Kovásznát) érintené az a kezdeményezés, amelyben végighordoznának egy-egy alkotást a helyi mozikban. Czilli Balázs, a kovásznai művelődési ház igazgatója szerint a berendezést is közösen vásárolná meg a három város. „Annak idején, amikor felújították a művelődési házat, az is feltétel volt, hogy a filmklubon túl kell nőni – magyarázza Czilli. – Jó lenne persze nagy filmforgalmazó cégekkel is megállapodni, hogy friss filmekkel jöjjenek, de addig is marad a heti vetítés.” Amely egyébként jelenleg nem is a közönséghiány, hanem egyéb prózai okok miatt szünetel: gond a fűtés.

A szerző véleménye nem feltétlenül tükrözi a szerkesztőség véleményét.



Kapcsolódó