Buzogány Klára

/ / /

· írta

Mozgóképesek

Bujor T. Rîpeanu új lexikonjáról

Recenzió

Bujor T. Rîpeanu „egy élet munkájának” eredményét jelentette meg 2013-ban a bukaresti Meronia könyvkiadónál1. A neves román filmtörténész, archívumi munkatárs és kutató szinte kétszeresére bővítette 1996-ban Cristina Corciovescuval közösen összeállított lexikonjának (1234 cineaști români) az anyagát, és ezúttal – játékosan – „2345” szócikkelyt tár olvasói elé tájékoztató szándékkal: amint az alcím is jelzi, csupa olyan személyiséget – „filmeseket, színészeket, kritikusokat, filmtörténészeket és más személyiségeket” – listáz, akiknek a filmtörténet során „közük volt a román mozihoz vagy erről a vidékről származnak”.

Bujor T. Rîpeanu: Cinematografiștii. 2345 cineaști, actori, critici și istorici de film și alte persoane și personalități care au avut de-a face cu cinematograful din România sau care sunt originare de pe aceste meleaguri

Be kell vallanunk, ez a megfogalmazás már ránézésre is kissé ijesztő: a lexikon összeállítója mintha nélkülözné a tudományos szelekciós szempontokat, s bár nem egy Hollywood méretű filmipar felleltározására vállalkozik, mégis jogos a kérdés: vajon hogyan jött ki a 2345-ös szám? és vajon össze lehet-e állítani mérvadó módon egy olyan kötetet, amely fel akarja kutatni bő száz év összes olyan személyiségét, aki akármilyen formában kapcsolódik a romániai filmtörténethez? A válasz valószínűleg egy félmosolyú „nem”, és igen rokonszenves módon ezt a szerző is vállalja: már a bevezetőben jelzi, hogy kb. 10 000 személy anyagából szűrte ki a szerinte legfontosabb 2345 személyiséget – a többiek egy tervezett „román IMDb” (RMDb) adatbázisában lesznek hamarosan fellelhetők, ígéri Rîpeanu –, ugyanakkor mellékel egy e-mail címet, amelyen mindenféle kiegészítést, visszajelzést, megjegyzést elfogad.

Az így is több mint 600 oldalas, vaskos kiadványba ennek ellenére könnyű belemerülni: a legkülönfélébb figurák bukkannak fel lapjain: „mozgóképesek” („cinematografiști”) és a filmkészítés folyamatához alkotó módon hozzájáruló „filmesek” („cineaști”) egyaránt vannak köztük – a különbséget részletesen kifejti az előszó –, többségükben nyilván román nevek, de vannak köztük szép számmal külföldiek is, és meglepően sok romániai magyar vonatkozása van a kötetnek.

Az olvasó valóban évtizedek gyűjtőmunkájának lenyomatát tartja kezében: a bibliográfiában megjelennek Rîpeanu saját, korábbi filmtörténeti, írásai, e címek körül pedig ott van nagyjából minden létező, román filmes témájú (és nyelvű) szótár, lexikon, katalógus, interjú- és tanulmánykötet, önéletrajzi írás és monográfia. Két magyar címet is találunk köztük: Jordáky Lajos 1981-es alapművét Az erdélyi némafilmgyártás történetét, illetve Balogh Gyöngyi és Zágoni Bálint 2009-es némafilm-történeti képeskönyvét (nem haragudnánk, ha a két cím helyesen lett volna lemásolva a borítóról). Talán e két munkának köszönhető, hogy a kolozsvári stúdiók alkotói olyan szép számban bekerültek a lexikonba: Janovics Jenő, Kertész Mihály és Korda Sándor, a három „nagyágyú” mellett nem feledkezik meg példáulFekete László és Bácsi József operatőrről, Gyalui Jenő orvosról, aki szabadidejében forgatókönyveket írt Janovicsnak, vagy a korszak népszerű színészeiről (Zilahy Lajosról, Muráti Liliről, Szentgyörgyi Istvánról, Lengyel Vilmosról stb.). Hosszú szócikkelyt kap például „Miszkovski Ștefan” operatőr, aki Janovics Jenő és Fekete László társa volt a világháború utáni vergődésben: nagyjátékfilmre már nem futotta, a túlélés egyetlen esélyét az ismeretterjesztő filmek jelentették. Ezeknek az Erdélyt bemutató munkáknak ilyen részletes számba vétele egyetlen korábbi kötetben sem jelent meg.

Ugyancsak a filmművészet hőskorát képviseli Kertész és Korda osztrák operatőre, Hans Brückner vagy a francia képmester, André Carre, aki a Lumière cég képviseletében szervezte az első mozgókép-vetítéseket Romániában, Szerbiában és Horvátországban. De itt a másik két balkáni úttörő, Janaki és Milton Manaki is, a két görög fivér, aki számos dokumentumfilmet rögzített kamerájával Romániában is.

Rîpeanu persze nemcsak a régieket leltározza: a kortárs külföldi alkotók közül is többen bekerültek a kötetbe. Arra kevesebben emlékeznek, hogy Francis Ford Coppola is forgatott az országban, de hogy ismét magyar példákat emeljünk ki: Mundruczó Kornél a Delta révén, Makk Károly a Bolondos vakáció című koprodukcióval, Mészáros Márta több filmje apropóján került a 2345 közé. Nem világos ugyanakkor, hogy például Hajdu Szabolcs miért nem került a sorba, és egyébként a román alkotók közül is sokan kimaradtak (pl. Tudor Giurgiu mellől hiányzik élet- és munkatársa, Oana Giurgiu producer stb.).

S ha már a lexikon nagyrészét kitevő román anyagról szólunk: Rîpeanu számba veszi a filmkészítés összes területét, nagy öregeket (Mircea Daneliuc, Dan Pița, Radu Gabrea stb.) és „új hullámos” fiatalokat (Cristi Puiu, Cristian Nemescu, Radu Jude, Călin Peter Netzer, Adrian Sitaru, Corneliu Porumboiu, Ada és Alexandru Solomon stb.) egyaránt, régi és új rajzfilmeseket (Ion Popescu Gopótól Anca Damianig), sőt, a rendezők, operatőrök, díszlettervezők, hangmérnökök, vágók, forgatókönyvírók, producerek mellett olyan szépírók is a „mozgóképesek” közé kerültek, akiknek egyik-másik regényéből film született (pl. Mihail Sadoveanu, Liviu Rebreanu). Itt vannak az élvonalbeli román filmkritikusok és színészek (pl. Maia Morgenstern, Tamara Buciuceanu, Dragoș Bucur stb.), s mellettük megtaláljuk például Széles Annát, számos bukaresti produkció gyönyörű hősnőjét, vagy a Székelyudvarhelyen született Csiky Andrást, aki dolgozott Liviu Ciuleijel, Dan Pițával és Stere Guleával is – hogy csak a legismertebbeket emeljük ki. A marosvásárhelyi Lohinszky Loránd halálának dátumát ugyan még nem jelzi a lexikon, de (el)ismeri a fiatal generációt, Bogdán Zsoltot, Kézdi Imolát és több színésztársukat is. Külön szócikkely szól a ma Németországban élő Fischer Istvánról, Szabó Zoltán díszlettervezőről és animációs filmesről, illetve a román körökben Szobi Csehként jól ismert, csíkszeredai származású kaszkadőrről, Cseh Szabolcsról.

A szócikkelyek a lehetőségekhez mérten alaposak információs szempontból: tartalmazzák a „mozgóképesek” névváltozatait, a legfontosabb életrajzi adatokat, válogatott filmográfiát, szakmai és közéleti tevékenységük leírását, jelentősebb publikációikat, hazai és nemzetközi díjakat. A válogatás ugyanakkor kissé zilált: a kimaradt alkotók mellett már-már vicces – ám jogos! – például Nicolae Ceaușescuról vagy Mária királynőről olvasni egy filmes témájú lexikonban.

Örvendetes, hogy olyan román könyvet tartunk a kezünkben, amely arányaiban a helyén kezeli a magyar filmesek romániai jelenlétét, ugyanakkor szomorú, hogy a szócikkelyek szerkesztője nem volt elég következetes a névváltozatok lejegyzésekor (pl. hol Dezsőt, hol Dezideriut használ ugyanarra a személyre), a „magyarul” leírt nevek egy része pedig tele van kínos helyesírási hibával, amit egy lexikon nem engedhetne meg magának (ld. „Janovics Jenö”, „Kincses Reka”, „Lájos Jordaki”, „Lugosi Bela / Béla Ferenc Dezsö Blaskó”, „Sutö András”, „Josza Erika” stb.).

Mi mindenképpen szurkolunk egy következő, javított, bővített, 3456-os kiadásért.


1 [Bujor T. Rîpeanu: Cinematografiștii. 2345 cineaști, actori, critici și istorici de film și alte persoane și personalități care au avut de-a face cu cinematograful din România sau care sunt originare de pe aceste meleaguri. Meronia Kiadó, Bukarest, 2013.]

A szerző véleménye nem feltétlenül tükrözi a szerkesztőség véleményét.

Címkék

, , , , , cikk