Jakab-Benke Nándor

/ / /

· írta

Csecsenploitation

Michel Hazanavicius: The Search / A keresés

Kritika

A némafilmes (The Artist) után a francia rendező jóval komolyabbra (és komorabbra) veszi a figurát: háborús film színhelyei között próbál minél szikárabban megjeleníteni egy igen érzelemdús történetet.

Az azelőtt James Bond-paródiákban és egyéb, kis formátumú, tévés produkciókban utazó Michel Hazanavicius előtt 2012-ben A némafilmesért (franciaként!) megkapott Oscar-díja után mondhatni megnyílt a világ. Azt csinálhatott volna, amihez épp csak kedve szottyan: folytatást agyondíjazott némafilmjének, vagy valamelyik bevált receptjét a csúcsra járatni orbitális költségvetéssel. Dicséretes dolog, hogy a hirtelen támadt elismerést és figyelmet nem olcsó díjhalmozásra, hanem értelmes dologra használja: formanyelvi bűvészkedés és a filmes régmúlt idézése helyett egy olyan közelmúltbéli történetet választott, amelynek sebei még gyógyulófélben sincsenek, s egy hasonló konfliktus jelenleg éppen zajlik közvetlen szomszédságunkban, Ukrajnában. Az ún. második csecsen háborúról van szó, amely hivatalosan öt éve végetért ugyan, de igazából egy nagyobb folyamat része, a szovjet nagyság után sóvárgó orosz terjeszkedési mánia egyik állomása csupán. (A rendező családja Litvániából származik, úgyhogy valószínűleg nem idegen számára az orosz imperializmus mint történelmi háttér.)

Kép Michel Hazanavicius The Search című filmjéből

A Közel-Kelet közelmúltjának gazdag videóanyaga mellett Hazanavicius egy amerikai klasszikust, Fred Zinnemann hasonló című 1948-as filmjét is beemel inspirációnak. Ebben egy Auschwitz-túlélő kisgyerek és édesanyja keresik egymást egy amerikai katona (igazából mérnök) segítségével. Cseréld le a helyszínt Csecsenföldre, a cseh zsidókat csecsenekre, a nácikat oroszokra és az amcsi segítőt egy EU-s megfigyelőre (Berenice Bejo), és nagyjából megvan a Hazanavicius-féle remake. Igen, olcsó megoldás egy ilyesmit újrahasznosítani, még akkor is, ha a szándék nemes (felhívni olyan háborús konfliktusokra, vagy azok utóéletére a figyelmet, amelyek horderejük ellenére kikoptak a mindennapi hírekből, mert épp frissebb terrorista akciók és lövöldözések zajlanak valahol). Ha hozzátesszük a tényt, hogy szinte szemtelenül próbálja könnyfacsaróan Vittorio de Sicá-sra kerekíteni a sztorit, akkor máris lehet annyi előítéletünk, hogy meg se nézzük a filmet. Pedig minden problémája ellenére érdemes adni neki egy esélyt.

Kép Michel Hazanavicius The Search című filmjéből (2)

A kilencéves Hadji fül-, majd szemtanúja lesz annak, hogy szüleit pár unatkozó orosz katona kinyírja. Talpraesett gyerek: megfogja csecsemőkorú kistestvérét, leadja egy ház küszöbére, amiről biztosan tudja hogy nem oroszok lakják, és elindul. Hogy hova, nem tudni. Egy ekkora történettel a hátunk mögött sokunk összeroppanna, de ő valahogy elvetődik egy városba, ahol a helyi vöröskereszt segítene rajta – de ő már nem bízik senkiben, inkább onnan is lelép. Nővére – akiről Hadji azt hiszi, hogy szüleivel együtt halt meg, de „csak” megerőszakolták a katonák – is odavetődik, de nem lenne dramaturgia a dramaturgia, ha nem kerülnék el egymást. A gyerek ehelyett egy csinos francia EU-s megfigyelő figyelmét ragadja meg, aki hazaviszi, megeteti, de szóra ő sem bírja. Eddig még teljesen rendben is lenne a film, főleg mert a kisgyereket alakító, a sztori nagyrészében némán, csak pillantásával, grimaszaival és gesztusaival játszó Abdul Khalim Mamutsiev telitalálatnak bizonyul: megvan benne az az őszinte gyermeki kvalitás, ami majdhogynem kiváltja az efféle sztorik hamisságát. Bekerült viszont egy bántóan felesleges, a film legvégéig párhuzamosan futtatott történetszál is egy orosz katonáról, aki lézengő fiatalból a szokásos kiképzőtáboros klisék között, a szemünk láttára változik át hideg gyilkológéppé, afféle posztszovjet Full Metal Jacket-rájátszásként. Ez, és a realista köntösben díszelgő, de igazából nagyon ravaszul érzelemvadász, húzd meg-ereszd meg játék (ti. hogy vajon egymásra találnak-e már végre a testvérek) vontatottá teszik a filmet, és felmérgesítik az őszinte megváltástörténetre vágyó nézőt. Ezt egészíti ki Anette Bening szintén feleslegesnek, sima credit-hajszolásnak tűnő szerepeltetése a vöröskeresztes óvodát működtető néni karakterében.

Kép Michel Hazanavicius The Search című filmjéből (3)

A filmet Grúziában, Csecsenföld déli szomszédságában forgatták – evidens, hogy az éppen Európa keleti felét újra bekebelezni akaró oroszok nem hagynak egy európai stábot Groznij közelébe engedni (talán erre is utal ironikusan a filmet nyitó, VHS-minőségű felvétel). Fontos alkotás lehetett volna a The Search, s bőven lesz, aki így is elmorzsol pár könnycseppet a vége felé (habár a témában mérföldekkel jobb az 1996-os cseh Kolja), de aki az igazságot keresi a csecsen helyzetről, az egy másik, dramaturgiai giccsekkel és felesleges ballaszttal kevésbé megnyomorított filmben találja majd meg. Még nem készült el.

A szerző véleménye nem feltétlenül tükrözi a szerkesztőség véleményét.

Kapcsolódó film

A keresés (The Search)

A keresés (The Search)

Francia–grúz filmdráma, 2014. Rendező: Michel Hazanavicius. Szereplők: Bérénice Bejo, Annette Bening, Maksim Emelyanov, Abdul Khalim Mamutsiev, Zukhra Duishvili.

Előzetes a Filmtetten

  • A Filmtett szerint
    7/10
  • Szerinted?

Címkék

, , , , , , , , , , , , cikk, filmkritika, magyarul, film