Pernecker Dávid

/ / /

· írta

Férfias játékok

Jim Mickle: Cold In July / Rideg világ

Kritika

Ha nem Texasban játszódna, és nem a 80-as évek végén, a Cold in July nem lenne kifejezetten hihető. Nem mintha egyébként az lenne, de mégis, Jim Mickle stíluskísérletnek is felérő bravúros noir-westernje sokat kamatoztat Joe R. Lansdale regényeredetijének helyszínéből. Ott és akkor, délen, a vadnyugat pusztulása után hosszú évtizedekkel még vagány volt a pornóbajusz és mullet, nagyon ment az üldözési mániás, családvédő és erkölcscsőszködő reaganizmus, sok volt a napcserzette, bűzlő martalóc, és még több a rohadék rendőr.

Richard Dane (Michael C. Hall) pedig egy sokadik texasi senki, aki – miután agyonlő egy betörőt – helyi hőssé válik. Ezt pedig a nyárspolgár képkeretező láthatóan egyszerre tartja érdem nélkülinek, és kellemesen bizsergetőnek. Mindaddig, míg a lelőtt srác kattant, bosszúszomjas apja ki nem akarja csinálni őt és a kisfiát. Megindul tehát az idegtépő macska-egér hajsza, a Cold in July azonban hamar túllép a Rettegés fokának alapképletén, és olyan hajmeresztő fordulatokat vesz, amilyenekre senki nem számít, és amelyeket körülírni is vétek lenne.

Rideg világ (Codl in July)

Mickle fogja a westernklasszikusok szikkadt, puskaportól kérges, mégis a mai napig axiomatikus, morális kinyilatkoztatásait, és megfuttatja azokat a vadnyugatra boruló naplementével nem feltétlenül kompatibilis, egyéb műfajok finoman válogatott formuláiban. Gondos, értő kezei között az erkölcsi és törvénykezési zsákutcákba ütköző, brutális önbíráskodásra kényszerülő antihősök westernsémája gond nélkül fonódik egybe a Coen testvérek hardboiled- és noir-remekeit idéző félreértés-dramaturgiával, az otthon melegében játszódó thrillerek paranoid és klausztrofób idegborzolásával, a déli gótika éjsötét rejtélyeivel, valamint a 80-as évek tesztoszterontól és frappáns egysorosoktól túlcsorduló, áldásosan kőkonzervatív bosszúfilmjeinek karakterfejlődési és narratívabeli fordulataival.   

A Cold in July kifejezetten egyedi, neonfényű délvidékén (Ryan Samul operatőr remekel) csak egy vérvörös Cadillac bivalyszarvai, pár hatlövetű, és egy elegánsan kiemelt Stetson idézi fel a kimúlt préri héroszainak ideáját, Mickle azonban a veszélyesnek tűnő műfaji zsonglőrködés során is végig az alapkőként szolgáló western felismerhető kontűrjeiből dolgozik. Ráadásul mindezt úgy teszi, mintha mi sem történt volna. Műfajidézése ugyanis nem merül ki a kváziszimbolikus tárgyak, figurák és helyszínek, vagy cselekménypanelek egymásra hajigálásában. Nem, a Cold in July kiveti magából az ilyen epizodikus, mozaikszerű töredezettséget. Szilárd szerkezete és belső ritmikája az organikusan egymásba mosódó – komoly gyomrosokkal felérő – műfajválasztó cezúrákra, és a tonálisan többször újjászülető cselekmény lüktetésére épül.

Rideg világ (Codl in July) (2)

A girbegurbán kanyargó, járatlan utakra tévedő történet egységességét azonban nem csupán a rendező példaértékű műfajérzékenysége adja ki. Ez a fülledt családi megszállásthrillerből paranoid bosszúdrámává, majd pedig vérbő és alázatos leszámolás-westernné moduláló alkotás ugyanis csak azért képes megállni a saját lábán, mert a témák, a trópusok, a hangulatok, és a stílusidézetek közepette a szereplők jellemváltozásai keresztülhatolnak a műfaji játszadozáson. A karakterek nem lehetnek alárendeltjei a formának, és Mickle ezt jól tudja. A sorvezető motívum épp ezért nem a western és a neonoir zsáner szubverzív kiforgatása – tehát nem a villantás – hanem Richard férfivá válásának vérrögös útja. A tétó, egykedvű, önmagában sem bízó fásult kisembernek ugyanis töke nő, megacélozza magát, a párbajhősök és öntörvényű igazságosztók szellemétől hajtva pedig a felszínre úszó morális érzékenységét és érzéketlenségét kamatoztatva szétlő pár arra érdemes fejet. Az már más kérdés, hogy ez a beavatás milyen áldozatokkal jár. Hall pedig lenyűgözően formálja meg ezt a törékeny, de egyre keményedő férfit. A bosszúra éhes Ben figurája hasonló ívet jár be, hisz jéghideg szociopata szemétből válik ambivalens (ez enyhe kifejezés) apai érzéseitől bénított bukott angyallá. Sam Shepard pedig egy úr.

Rideg világ (Codl in July) (3)

A káromkodósan férfias testi-lelki rútságon Mickle ugyan mindig tompít némi jól irányzott iróniával, de persze Jim Bob (Don Johnson örömszerepe), a nosztalgikusságában macho disznótenyésztő cowboy-kövülete ül fel elsőként az araszoló humorvonatra. Azt azonban senki ne várja, hogy a Cold in July közben a térdét fogja csapkodni kacagtában. Ez a film ugyanis azáltal, hogy ki tudja nevetni saját magát, csak még súlyosabbá válik. Mickle műve lerántja a nézőt a bűn, az erőszak, a bizarr és gyilkos fétisek labirintusszerű nyúlüregébe, megáztatja a kortárs „vadnyugat” emberi férgeinek poshadt izzadtságában, ezzel párhuzamosan pedig olyan málhás bölcsességeket zeng a férfivá válásról, a „férfiségről” és az apaszerep nehézségeiről, melyek szíven fogják szúrni az „erősebbik nem” legerősebbjeit is.

A Cold in July tehát soha nem válik azzá a filmmé, amivé elvileg, az évtizedes beidegződések és az egyre szűkülő filmes elváráshorizontok alapján válnia kellene. Ez pedig jó. Kevés ma már az ilyesmi.

A szerző véleménye nem feltétlenül tükrözi a szerkesztőség véleményét.

Kapcsolódó film

Rideg világ (Cold in July)

Rideg világ (Cold in July)

Amerikai bűnügyi, thriller, 2014. Rendező: Jim Mickle. Szereplők: Michael C. Hall, Don Johnson, Vinessa Shaw, Wyatt Russell, Sam Shepard, Nick Damici.

Előzetes a Filmtetten

  • A Filmtett szerint
    8/10
  • A látogatók szerint
    9 · 4 értékelés
  • Szerinted?

Címkék

, , , , , , , , , , cikk, filmkritika, magyarul, film