Iszlai József

/ / /

· írta

Kincses szoborpark

Corneliu Porumboiu: Comoara / A kincs

Kritika

A helyszín Magyarfenes. Még másfél óra van a vetítésig, az emberek lassan érkezgetnek a falu bejáratánál fekvő Arkhai szoborparkba. Elég üdítő érzés végre kibillenni a városi mozik háttérzaja elől, a helyszínen azon gondolkozom, hogy jövőre valószínűleg már legalább három esemény lesz ide szervezve. A Kolozsvártól félórás autótávra fekvő teret izgalmas, Bartha Ernő által készített szénaszobrok dekorálják, melyek a napnyugta utáni világítás bekapcsolásával még ékesebben őrködnek az esti békénk felett.

Corneliu Porumboiu: Comoara / A kincs

Már kíváncsian és helyi koszttól jóllakva ülünk ki a szoborpark domboldalára, s érezni a feszültséget a várakozásban: Porumboiu filmje elvitte idén az Un Certain Regard szekció nagydíját Cannes-ban. Vetítése előtt megismerkedünk Bartha Ernő TV Mania címet viselő kisfilmjével, amely a szürrealizmus és a tévé jelentéshordozásának abszurditásai között lavírozik. A Franciaországban bemutatott munkák tévékészülékek keretei mögül üzennek, és olyan vizuális helyzeteket idéznek meg, amelyek célzatosan ütköztetik valaminek a képernyőbe való helyezését a látott kép tartalmával. Az Ernő televízióiban látható „műsor” néha görbe tükörként, társadalomkritikaként, vagy a nemes egyszerűség jegyében elhelyezett képi fogalmak rekontextualizációjaként jelenik meg. Ezután Porumboiu főcíme pattan ki diszkréten a vászonra. Mellébeszélésekre nincs idő, s talán már az első inzerttel is jelzi, hogy stilárisan mennyire erősen ragaszkodik a letisztult és sajátos minimalizmusához, ami továbbra is jellemzi munkáját.

Alkornyatkor gyűlnek a nézők, több mint ötszázan (fotó: TIFF)

Costi egyik este Robin Hood legendáját olvassa kisfiának, amikor a szomszéd felzavarja azzal a kéréssel, hogy adjon kölcsön neki 800 eurót. Elsőre nemet válaszol, de a pár percel későbbi próbálkozásnál már kiderül, hogy egy kincs megkereséséhez kellene az összeg, amelyet fémdetektorra kell költeni. A detektoros kincsvadászat már ellenállhatatlanul mosolyt csal az arcunkra, ugyanis a kezdő felütés szokatlan a már rég bevált és ide is visszatérő újhullámos realista diegézisnek, de Porumboiu humora azt jelzi, hogy bátran akar szakítani vele. Ez az ellenpontozás kíséri végig a filmet, s mint látni fogjuk, forrása jó rendezés alatt kimeríthetetlen, hiszen a kincskereső szomszédok valóssága egyszerre működik önmaga paródiájaként is, akárcsak Roy Andersson vagy Aki Kaurismäki filmjeiben. Hátra is kerül a pittyegő fémdetektor a kincset rejtő kertbe, ahol az eszköz a film negyedik szereplőjévé változik, sőt, alkalmanként dominál is a szomszédok és az őt kezelő beosztott felett. Riasztó zsivajából gyakorlatilag mindenféle állapotot kiprésel Porumboiu teremtőképessége, azt bizonyítva, hogy nemcsak a kép és a képi ritmusok mestere, hanem a hanggal is pont olyan precíz és kimért benyomásokat tud teremteni a néző fejében. A sípszavak refrénjei folyton hahotákba kergetik a nézőket, míg a detektor lassú és esetlen kezelése további helyzetkomikumba ágyazza az egyébként egyszerű, de tűpontosra szerkesztett cselekményt.

Corneliu Porumboiu: A kincs (Comoara) – Kép a filmből

Ereje tulajdonképpen ebben is rejlik. A minimummal operál, de jóval nagyobbra exponálja a részleteket. Ezek a felnagyított mozzanatok teszik stilárisan gazdaggá a jeleneteket. Ha valaki nem tud kezelni egy számítógépet, akkor ez legalább négyszer van megmutatva a jelenetben. Ha egy munka hosszúnak ígérkezik, akkor minden bizonnyal kétszer olyan hosszan tart el. Ha kicsit kell ásni, akkor valószínűleg túl mélyre csúszik majd a lapát éle, és így tovább. Mindezek képi érzékeltetése a lehető legtisztább módon jut el hozzánk, olyan rögzített beállítások segítségével, amelyek tökéletesen élezik az épp lényeges tartalom jelenlétét a filmben. A lassan pulzáló ritmus megteremti azt a kontinuitásérzetet, amely elegendően rejti el a kamera jelenlétét, s épp ezért egyetlen vágás esetén már az új beállításból érezhető a bő időre engedett jelenetek hovatovábbja.

Corneliu Porumboiu: A kincs (Comoara) – Kép a filmből (2)

Lehet, hogy a kimondottan román lokálkolorit néhol északinak csengő humorával könnyen elrabolta a közönség szívét, de emellett fontos az is, hogy Porumboiu munkája olyan kontextusba ágyazta cselekményét, amit ebben a formában még nem láthattunk. A középosztály panellakásának szürkéje azonnal színes nevetésbe öltözik át, ahogyan az abszurd kaland ajánlata elhangzik, s véleményem szerint ez egyre szükségesebb a komor román realista stílus fellazításában. S ki más léphetne tovább rajta, mint az, akinek nevéhez annyira szorosan fűződik a román filmes nyelvtan újraélesztése?

A szerző véleménye nem feltétlenül tükrözi a szerkesztőség véleményét.

Kapcsolódó film

A kincs (The Treasure)

A kincs (The Treasure)

Francia–román vígjáték, kalandfilm, 2015. Rendező: Corneliu Porumboiu. Szereplők: Cuzin Toma, Adrian Purcărescu, Cristina Toma, Nicodim Toma, Corneliu Cozmei, Florin Kevorkian, Laurențiu Lazăr, Ciprian Mistreanu, Marius Coandă, Dan Chiriac, Clémence Valleteau, Iulia Ciochină, Radu Bânzaru, Nadia Turincev, Julie Gayet.

Előzetes a Filmtetten

  • A Filmtett szerint
    10/10
  • A látogatók szerint
    8 · 1 értékelés
  • Szerinted?

Kapcsolódó fesztivál

Címkék

, , , , , , , , , , , , cikk, filmkritika, magyarul, film