Meggyötört arcú, gyanús külsejű figura egy hatalmas, ragasztószalaggal összefogott dobozt cipel be éppen a híd alá. Ekkor két rendőr lép hősünkhöz, és igazoltatja. – Állj, ennyi! Magyarázza meg nekik valaki, hogy ez egy forgatás, Gyula a főszereplő, és a dobozban egyelőre csak valami álnehezék lapul, ne vegyék el tőle, különben miből fog előmászni a kicsi Barni a következő jelenetben?
Az első estére hangulatkeltőként betervezett Csókolom-koncert kicsit összerázta a társaságot. Ha táncra kevesen is perdültek, a táborlakók nagyjából egyhangúan szidták a „jóindulatú” szomszédot, aki kihívta a rendőrséget a decibelszennyezés miatt – a rendőrök végül egy kedélyes sörözés után továbbálltak. (Később már csak beöltözött hajléktalanunknak akadt dolga velük…) Az igazi összerázónak azonban a másnap, naplementekor megszervezett hajókázás bizonyult – az egy főre eső fényképezőgép és kis kamera váratlanul magas száma révén kezdtünk igazán filmes tábornak kinézni.
Hogy ne tűnjön túl lazának a „munkatábor” – Durst György kedvelt megfogalmazása –, a csoportvezetők már első délután „kezelésbe vették” diákjaikat. Az ebédlő előtti tér egyik asztalánál a rendezők gyülekeztek. Bollók Csaba és Szilágyi Kornél segítségével, és főképp a rendezőtanoncok lelkesedésével hamar véglegesedtek a filmtervek. Két év kimaradás után ismét lehetett a táborban super8-as filmre forgatni – nagy segítség volt ebben Kornél jelenléte, illetve budapesti kiruccanásai: már a tábor ideje alatt előhívták és utómunkázták is a super 8-ra forgatott anyagokat.
Külön érdekessége volt az idei tábornak a stúdió. Bár a közelben elrobogó vonat olykor igencsak hangosan közbeszólt, itt többnyire zavartalanul folyt a munka. Nagy Viktória látványtervező csapata és Csánki Kata biciklikkel motorizált gyártásvezetői remek munkát végeztek – mondhatni a semmiből varázsoltak hálószobát franciaággyal vagy konyhát kagylóval, szerkénnyel, fehér vagy sárga falakat, teafőzőt, faldíszeket.
„Egy picit errébb, mert épp a nagy csipkében van a szemed!” – az operatőrök komolyan vették a feladatukat. Bálint Arthur szokásos közvetlen hangnemben, közéjük tartozóként adott nekik tanácsokat arról, hogyan kell az amúgy lesötétített stúdióba reggeli fényt, majd rövid idő alatt éjszakai megvilágítást varázsolni.
A tábor végéig végül mintegy 20 rövidfilm készült el, meglepő műfaji változatosságban. Készült super8-as burleszk egy fára felakadt bicikliről és huncut kislány tulajdonosáról. Szintén a super8-as képi világ adja igazi varázsát egy másik film előtörténetének is – utóbbi riportszerű felépítése „valami nyomozós műsor” kellős közepébe sodorja nézőjét. Volt, aki szerelem-gyilkosság játékot, más egy anyajegy okozta gyötrelmeket választotta témaként, volt, aki egy cipésznek a valóságon kicsorbuló ábrándjairól forgatott, de egy szimpatikus Velencei-tavi halász hétköznapjai is megörökítődtek dokumentumfilmes tálalásban. A két lány közötti szerelmi dráma lehetőségei idén két alkotó fantáziáját is megpiszkálták, de olyan is volt, aki különös hangulatú zombifilmet rendezett.
Az animációs csapat a közeli iskolában vert tanyát. Többnyire csendben üldögéltek a számítógépek előtt, Csáki László és Deme Áron útmutatásai alapján készítgették különféle technikájú filmjeiket. Volt, aki a táborba már barátságosra sült mézeskalács figurákkal érkezett, más a helyszínen igen gyakran felbukkanó bodobács történetét rajzolta meg. A csapat munkáiban kiemelkedő szerepet kaptak a fényképek, és a filmekből sugárzik a humor, az irónia, olykor egy kis groteszk is. A gyakran hajnalba nyúló munkájukat inkább csak a hangműhelybe való rohangálás szakította meg – Várhegyi Rudolf és Vadon Zoltán négy „hangosával” alig aludt az utolsó napokban. A hangcsapat és a vágók feladatai ugyanis a tábor vége felé egyre sűrűsödtek és a munka egyre őrültebb tempóban zajlott. Czakó Judit mindössze négy vágólánya azonban derekasan állta a sarat – a szó szoros és átvitt értelmében is.
A színészek hol túl sokan voltak, hol túl kevesen. A fiúk például túl kevesen, mindössze ketten. De derekasan kivették részüket a munkából a nem színészcsoportos színészek is: a tábor egyik sztárja Zágoni Barni lett – Bollók Csaba szerint kétféle film készült idén: olyan, amelyikben szerepelt Barni, és olyan, amelyikben nem. A nyolc éves kisfiú szó nélkül tűrte, hogy egy koszos dobozban kuporogjon félórákig az operatőr és a kamera mellett, vagy hogy egy hatalmas, szőrös kutya nyüslessen a közelében, amelyik szelíd ugyan, de nagy, úgyhogy nem túl bizalomgerjesztő, különösen akkor, ha az ember szemét bekötik. De nem ő volt az egyetlen amatőr színész: Baróti Hunor – más korcsoportban – improvizációiról lett híres, Jakab-Benke Nándor pedig hozta tavalyi táborból ismert formáját a vásznon/képernyőn, de a forgatásokon és az esti vetítések mestereként is.
Mészáros Péter idén ismét forgatott egy több epizódos kisfilmet a színészeivel, mintegy kiegészítéseként annak a munkának, amit a táborban készült 20 filmben végeztek. A gyakorlat érdekessége az volt, hogy nem kértek saját operatőrt és hangmérnököt: tarka képsoraik elkészítésekor csoportvezetőjük operatőrködött, és kiderült, hogy Tóth Petra kezében egészen jól áll a mikrofon.
A filmológusok idén ismét lapot szerkesztettek, akárcsak néhány évvel ezelőtt. A dolgok állásában érdekes keresztmetszetet adtak a táborról és saját csoportjuk munkájáról. Közülük azonban többen is aktívan részt vettek egyik-másik film forgatásában.
Este, nyomtatásként, sör. Sör, Queen, sör, buli, sör, hajnalban, szakadó esőben Szomorú vasárnap-duettel vagy Sapientia Férfikórussal. Aki elaludt volna a harsogó zene és a táncolás közepette a nagyteremben, az másnap különös fotókkal találhatta szembe magát – talán ő sem hitte volna, hogy milyen dekorációs ereje van a vécépapírnak, különösen sörösüveg-gyertyákkal és egy kedves tejesdobozzal összekombinálva… A reggelig tartó ereszdelahajamat olykor különös autós körutakba fulladt – máig sem egészen értem, hogyan sikerült megkerülnie a tábort a motorháztetőre telepedett sokaságtól túl sokat ki nem látó elszánt sofőrnek.
A táborzáró nagyon nagy vetítés és semmivel sem kisebb buli óta eltelt már egy hét. A táborlakók – remélem, elégedett – hullafáradtsággal hazakóvályogtak Velencéről, újra szétszóródtak. Talán megfeledkeztek a Psychonak keresztelt zuhanyzókról, a szúnyoginvázióról, a kitartóan csöpögő esőről és a változatos főzelékekről is. Ám a tábor nem ért még véget: többen dolgoznak még kisfilmjükön, csiszolgatnak a hangon vagy tökéletesítik animált figuráik mozgását. Talán a tábor végleg nem is fog véget érni: talán a most kötött ismeretségek közül több fog megújulni újabb, későbbi közös munkák során is.
További fényképek a 7. Filmtett-Duna Műhely alkotótáborról
