Berecki Beáta Hajnalka

/ / /

· írta

Miskolcról szeretettel 12. CineFest-beszámoló II. Beszámoló

Humanista és nyitott szemléletű, innovatív, semmiképp sem dogmatikus. Ilyen filmeket díjaztak a 12. Jameson CineFesten.

A fesztivál zsűrielnökének, Michal Bregantnak, a prágai Nemzeti Filmarchívum vezetőjének megfogalmazása szerint a felsorolt négy szempontot kereste a CineFest zsűrije a versenyfilmekben. Amint a díjátadó gálán elmondott beszédében megfogalmazta, ezeket az értékeket képviselő alkotásokban egyáltalán nem szenvedett hiányt az idén szeptember 11–20. között zajló miskolci filmfesztivál.

A díjazottak (a fesztivál fotói)

A CineFest szervezői szerint a tíznapos seregszemle évről évre több embert mozgat meg és a filmek is egyre színvonalasabbak. Az előbbi kijelentést személy szerint nehezebb, az utóbbit valamivel könnyebb alátámasztani – ugyanis a versenyprogramban résztvevő nagyjátékfilmek többségét már olyan fesztiválokon díjazták, mint a cannes-i, a Karlovy Vary-i, a Sundance vagy a Berlinálé. Az idei fesztivál fődíját Deniz Gamze Ergüven, Cannes-ban is díjazott filmje, a Mustang, nagydíját és közönségdíját Sean Baker iPhone 5-össel forgatott filmje, a Tangerine kapta.

A színvonalas európai művészfilmeket és amerikai független filmeket egybegyűjtő versenyprogram mellett olyan elismert rendezők legújabb filmjeinek magyarországi premierjét is láthattuk, mint Gaspar Noé (Szerelem/Love), Antoine Fuqua (Mélyütés/Southpaw) és Bill Condon (Mr. Holmes). A CineClassics, a fesztivál filmtörténeti sorozatának fókuszában idén a western állt. A legendás Volt egyszer egy vadnyugat nyitotta a fesztivált, ezután pedig a műfaj olyan klasszikusait lehetett újranézni, mint az Aki lelőtte Liberty Valance-t, a Vad banda valamint A jó, a rossz és a csúf. Emellett pedig a CineFest egyik sztárvendége Claudia Cardinale volt, akinek a fesztiválmegnyitón adták át életműdíját.

Claudia Cardinale

Ha műfajok szempontjából közelítjük meg a CineFestet, akkor bizonyára mindenki megtalálhatta azt, ami legközelebb áll a szívéhez: voltak szépen kidolgozott és megható emberi történetek, könnyfacsaró drámák, remek komédiák, de vérfagyasztó horrort, abszurd sci-fit és dinamikus thrillert is láthattak a műfajok kedvelői, a nosztalgiázni vágyóknak pedig ott volt a westerntömb.

A fesztivál első féltávja után egy olyan filmpremier következett, amelynek üzenete az elmúlt hetekben folyamatosan főcímlapon szereplő menekülthullám témájára rendkívül jól rímel. Jonas Carpignano filmje, a Mediterranea afrikai menekültek sorsát mutatja be, két barát kapcsolatán keresztül, akik egy jobb élet reményében több ezer kilométert tesznek meg, ezalatt számtalan megpróbáltatást és megaláztatást átélve. A rendező a 9. CineFesten bemutatott, Oscar-díjra is jelölt A messzi dél vadjai (Beasts of the Southern Wild) rendezőasszisztense volt, ez a film, amely Carpignano első nagyjátékfilmje is egyben, egyfajta európai válasza Benh Zeitlin díjakkal elhalmozott filmjének.

A földrészeken átívelő történet után, Sebastian Schipper negyedik nagyjátékfilmjében a főszereplőkkel együtt kalandozhattunk és fulladhattunk ki a berlini éjszakában. A 137 perces nagyjátékfilm egyetlen vágás nélküli jelenetből áll és ez alatt 22 helyszínt járunk be a film címét is adó Victoriával, a német fővárosban dolgozó madridi származású fiatal lánnyal. Az egyszerre bátor és naiv főszereplőnő egy klubból kijövet négy „igazi berlini sráccal” ismerkedik meg, a pörgős, eseményekkel teli éjszakai történet a berlini utcákon végül bankrablásba torkoll. A bravúros operatőri munkának, a természetes és hiteles színészi játéknak köszönhetően akarva-akaratlanul úgy érezzük, mintha nemcsak szemtanúi, hanem részesei is lennénk a történteknek. Godard korszakalkotó mesterművét, a Kifulladásig című filmet juttatta eszünkbe ez az egyszerre akciódús, könnyed és szenvedéllyel teli film, ami a rendező szavaival élve: „nem egy bankrablásról szól, hanem egy bankrablás”.

A fesztivál országfókusz sorozatában az egyik legsikeresebb idei cseh filmet, a The Snake Brothers (Kobry a uzovky) című filmet is levetítették a CineFesten. Jan Prusinovský alkotása az egyik legsikeresebb cseh film ebben az évben, amely amellett, hogy szórakoztat és elgondolkoztat, társadalmi mondanivalója is van. Főszereplői két Prága melletti kisvárosban élő, diszfunkcionális családból származó testvér. Egy régi osztálytárssal való találkozás után Sikló élete végre felívelne, ha drogfüggő és kleptomániás testvére, Kobra, nem keverné folyamatosan kellemetlenebbnél kellemetlenebb helyzetekbe. A kérdés mindvégig az marad, hogy kinek sikerül megváltoztatni a másikat. Bár a film vége megoldást nyújt a hullámvölgyekkel teli testvéri kapcsolatban, mégis keserédes érzéssel távoztunk a moziból.

Radu Jude Havasalföldön játszódó westernje, az Aferim! mellett Tudor Giurgiu Miért én? (De ce eu?) című filmje is képviselte Romániát a miskolci seregszemlén. Annak ellenére, hogy a film alapját képező igaz történet több mint egy évtizedes, a Cristian Panait tragikus sorsát feldolgozó korrupciós dráma üzenete ma is nagyon aktuális. A premier után a rendezőt, a film vágóját, Lemhényi Rékát, és Vágási Emőke magyar koproducert is faggathatta a közönség.

Tudor Giurgiu, Lemhényi Réka, Vágási Emőke

A könnyedebb műfajok rajongóinak remek választásnak bizonyult a humorral, izgalommal és váratlan fordulatokkal teli Kábszer (Dope). Rick Famuyiwa filmjének három középiskolás főszereplője hátrányos helyzetben van ugyan, mert olyan környéken születtek, ahol nem divat okosnak lenni és az akár életüket is fenyegető veszélyek szinte mindennaposak, nagyravágyó álmaikról nem mondanak le. A három okostojás Malcolm, Jib és Diggy, véletlenek előreláthatatlan sorozatának következtében drogüzletbe keveredik és aztán az lesz a történet tétje, hogy hogyan keverednek ki belőle. A happy end persze nem marad el, sőt Malcolmnak szíve hölgyével is sikeresen alakulnak a dolgok.

A fesztivál zárónapján, a díjkiosztó gála után a Kiképzés (Training Day) és A védelmező (The Equalizer) rendezőjének legújabb filmjét, a Mélyütést (Southpaw) vetítették a miskolci Művelődési Központ Nagytermében. Bár a történet némileg sematikus és kiszámítható, a karaketerek szintúgy, de az mindenképp említésre méltó, hogy Antoine Fuquának, a film rendezőjének sikerült Jake Gyllenhaal egy újabb arcát megmutatni.

A 12. Jameson CineFestet Gaspar Noé jelenlétében Szerelem című szexmelodrámájának magyarországi premierje zárta. A filmet 2D-ben és 3D-ben is levetítették a fesztivál alatt, de amint azt maga a rendező is megjegyezte, a különbség leginkább egy jelenetben észlelhető. Az Álmodozók és az Utolsó tangó Párizsban című Bertolucci-filmekre emlékeztető alkotás a férfi főszereplőnek ópium hatására felszínre törő kusza emlékein keresztül mutatja be azt a szexualitással, szenvedéllyel és szenvedéssel teli kapcsolatot, amit évek múltán sem tud elfeledni. A film levetítése után a rendezőt is kérdezni lehetett, Gaspar Noé bevallása szerint az explicit szexjelenetekben egyáltalán nem szűkölködő Szerelem célja nem a sokkolás volt, hanem a szerelmi lét testi formáját kívánta megmutatni a vásznon.

2012-ben vettem részt először a CineFesten, ami akkor szemet szúrt, hogy szinte mindegyik filmben volt egy jelenet, ami fürdőszobában játszódott. Idén ehelyett a legtöbb filmből nem maradhattak ki a szórakozóhelyeken játszódó jelenetek, így bulizhattunk végig Párizstól kezdve, Berlinen át, Csehországon, Dél-Olaszországon és Amerikán is. 

A nagyjátékfilmes versenyprogram mellett persze érdemes megemlíteni a dokumentumfilmes, kisjátékfilmes és animációs versenyprogramot, amelynek keretén belül több mint 50 alkotás került vetítésre a Művelődési Központ Béke termében. Továbbá fontos programpont volt Fesztiválok Találkozója, ahol a tavalyi CineFest válogatása mellett más fesztiválok nyertes filmjeit is levetítették.

Miskolcról szeretettel - 12. CineFest-beszámoló II.

A filmek mellett persze az teszi igazi fesztiválélménnyé a Jameson CineFestet, amivel a kísérőprogramok kiegészítik, azaz a workshopok, szakmai programok és koncertek. Ezekben idén sem volt hiány. Az ír whiskey-márka nevét viselő CineFest tizenkét év után is ingyenes és egyre igényesebb filmfesztivál, amely nemcsak a szakma képviselőinek jelent remek találkozási helyet, hanem a miskolci lakosoknak is minőségi szórakozási, kikapcsolódási lehetőséget nyújt.

A szerző véleménye nem feltétlenül tükrözi a szerkesztőség véleményét.

Kapcsolódó fesztivál

Címkék

, , , , , , , cikk