Kokoly Zsolt

/ / /

· írta

Filmalkotások a szerzői jogok tükrében Tanulmány

A filmalkotásokkal kapcsolatos jogi kérdések közül az egyik legfontosabb az, hogy a rendelkezések értelmében melyek azok a személyek, akik szerzői jogokkal rendelkeznek, kik minősülnek a filmalkotások feletti szerzői jogok alanyainak? A következő szövegben elsősorban ezeket a kérdéseket vizsgálom, a hatályos romániai jogi normák, illetve – esetenként – a szerzői jogokra vonatkozó nemzetközi jogi háttérre alapozva.

A filmalkotások szerzőségének kérdése

Figyelemre méltó, hogy a jogi szakirodalomban bizonyos mértékben vitatott kérdésnek számít a filmalkotások (és egyéb audiovizuális alkotások) szerzőjének/szerzőinek azonosítása.1 A probléma körül két, egymásnak ellentmondó elképzelés alakult ki; az egyik felfogás képviselői szerint a filmalkotás kizárólagos szerzőjének minden esetben a filmelőállító vállalkozást, vagyis a gyártó céget kell tekinteni. Ennek az elképzelésnek a hatására a copyright-rendszerhez igazodó országokban a filmalkotás megrendelt műnek minősül, vagyis az alkotási folyamatban tevékenykedő művészeket csupán a gyártó cég fizetett alkalmazottainak kell tekinteni. Azokban az államokban tehát, ahol a jogalkotók ehhez a felfogáshoz igazodtak, egyedül a gyártónak áll jogában copyright védelemben való részesülés végett regisztrálni a művet. Más, főként a német jog hatása alatt álló államokban – mint pl. Ausztria, Hollandia, Törökország, de Japán is – a filmelőállító szerzői minőségének elismerése egy jogi fikciónak köszönhető: a filmalkotást más, korábban létező, művekből ihletett alkotásnak kell tekinteni – a filmalkotás szerzője tehát különbözik a létrehozásához felhasznált művek szerzőjétől.

A fentiekben vázolt jogi megközelítéssel szemben, számos ország – többek között Franciaország, Olaszország, Belgium – szellemi alkotásokra vonatkozó rendelkezései szerint a szerzői jogok alanya a mű alkotója, hiszen a filmalkotás több szerző együttműködése révén létrejövő mű.2

A filmalkotások szerzői a román szerzői jogi törvény rendelkezési szerint

A szerzőség kérdésére a román jogban elsősorban a szerzői jogi törvény3 3. cikkének általános rendelkezései irányadóak, amelyek szerint a szerző(k) az(ok) a természetes személy(ek), aki(k) a művet megalkotta (megalkották). Ebből mindenekelőtt az következik, hogy szerzői minősége kizárólag természetes személyeknek lehet, a jogi személyek nem rendelkezhetnek ilyen minőséggel, nem lehetnek szerzők. Továbbá a szerzőség közvetlenül a mű megalkotásából fakad: mihelyt a mű konkrét alakot öltött, a szerzői minőség is létrejön (beleértve az ezzel járó jogokat is). Ilyen szempontból a szerzői minőség létrejötte független attól, hogy a mű befejezettnek tekinthető-e vagy sem.

A mű védelmének és a szerzői minőség elismerésének egyetlen feltétele tehát a mű létrejötte – számos más jogrendszerhez hasonlóan, a hatályos román jogszabályok sem követelik meg a mű regisztrálását elismerés végett.

A fentebb idézett cikkhez hasonlóan a szerzőség kérdésére vonatkozóan kiemelten fontosak a szerzői jogi törvény 4. cikkének a rendelkezései is, melyeknek értelmében szerzőnek azt a személyt kell tekinteni, akinek a neve alatt először nyilvánosságra kerül a mű, mindaddig, míg ennek ellenkezője nem bizonyított.

A román szerzői jogi törvény 66. cikke egyértelműen leszögezi, hogy mely személyek tekinthetőek az audiovizuális alkotások szerzőinek: a rendező, az átdolgozás (adaptáció) szerzője, a forgatókönyvíró, a zeneszerző és a grafikus animációs filmek, filmrészletek esetében, ha ez utóbbiak fontos szerepet játszanak a teljes műben.

Fontos, hogy a szerzői jogi törvény ezen felsorolása nem taxatív (nem előíró), hanem csupán tájékoztató jellegű: a felsoroltakon kívül más személyek is minősülhetnek a filmalkotások szerzőinek! Erre utal a 66. cikknek a rendezők számára is nagyon fontos rendelkezéseket tartalmazó, második bekezdése, melynek értelmében az előállító (producer) és a rendező vagy a mű megvalósítója megállapodhat afelől, hogy további szerzőként feltüntethetik a produkció megvalósításához hozzájáruló, további alkotókat is. A törvény szövege ebben a tekintetben is rugalmas: a további szerzők feltüntetésének feltételeként előírja ugyan az alkotás létrejöttéhez való hozzájárulást, de ennek a konkrét mibenlétét, a hozzájárulás mértékének és szükséges súlyának megállapítását már a rendező és a producer mérlegelésére bízta.

Felmerül a kérdés, hogy mi az eljárás olyan esetekben, amikor bizonyos személyek igénylik, hogy tüntessék fel őket egy adott filmalkotás szerzőjeként, de ezt a rendező és a filmelőállító megtagadja. Ebben a helyzetben a szerzői minőséget igénylő személynek az igazságszolgáltatáshoz kell fordulnia: polgári peres eljárás keretében a bírói hatóságok előtt kell bizonyítania, hogy jelentős mértékben hozzájárult a film alkotásához, ezáltal tehát bírói úton is megállapítható a szerzőség ténye, és megítélhetőek az ezzel járó jogok.

A filmalkotások szerzőinek megállapítása szempontjából tehát kiemelt fontossággal bírnak a 66. cikk rendelkezései, melyekre a rendezőknek is figyelniük kell a producerrel való szerződés megkötésekor: a törvény kifejezetten elismeri a felsorolásban szereplő személyek szerzői minőségét, de a következő három feltétel együttes teljesülése más személyek szerzőként való elismerését vonja maga után:

  • az illető személy jelentős mértékben járul hozzá a filmalkotás létrejöttéhez;
  • a rendező és a filmelőállító megállapodott az illető személy szerzőként való feltüntetéséről;
  • a filmelőállító és az alkotás létrejöttéhez jelentősen hozzájáruló személy közötti megállapodást szerződés formájában rögzítették.

A filmalkotások szerzői és a gyártók közötti szerződések esetében fennáll az a védelem, amely kimondja, hogy ellenkező megállapodás hiányában a rendező és a többi szerző átengedte a mű felhasználásának kizárólagos jogát a producernek. Továbbá – ellenkező megállapodás hiányában – a gyártónak van joga engedélyezni a filmalkotás szinkronizálását, valamint feliratozását, természetesen méltányos javadalmazás fejében. Ha tehát a rendező a fenti jogok közül valamelyiket fenn szeretné tartani, azt bele kell foglalni a gyártóval kötött szerződés szövegébe.

Hasonló módon – azaz ellenkező megállapodás hiányában – a filmalkotások szerzői is megőrzik összes jogukat a filmalkotáshoz való saját, egyéni hozzájárulásuk különálló, egyéni felhasználása tekintetében. Továbbra is a szerzőket illeti meg a filmalkotás jellegétől idegen célokra való felhasználás engedélyezése vagy megtiltása – mint például a film egy részletének reklámcélokra való felhasználása (természetesen amennyiben nem magának a filmalkotásnak a népszerűsítése céljából készült reklámanyagról van szó).

Más, közös műnek minősülő alkotásoktól eltérően (pl. megzenésített vers), a filmalkotások esetében a fő szerzőkön kívül más szerző nem akadályozhatja meg a mű nyilvánosságra hozatalát, valamint a mű további felhasználását. Továbbá, amennyiben a szerzők valamelyike nem véglegesíti vagy nem tudja véglegesíteni a filmalkotáshoz való hozzájárulását, nem ellenkezhet az ő munkájának felhasználásával szemben, amennyiben erre szükség van a filmalkotás befejezéséhez. Értelemszerűen ennek a szerzőnek is joga van díjazáshoz a nyújtott hozzájárulásáért.

A rendező

A román szerzői jogi törvény fentebb idézett, 66. cikkében a filmalkotások szerzőit tartalmazó felsorolásban elsőként a rendező van fetüntetve. A jogalkotó által felállított sorrend arra utal, hogy – akárcsak a Berni Uniós Egyezményben vagy az Európai Unió szerzői jogokra vonatkozó szabályozásában – a rendező a román jog szerint is a filmalkotások fő szerzőjének (autor principal) minősül.

A jogszabályi felsorolásban is feltüntetett szerzők közül, tevékenysége révén, a rendező sajátos szereppel bír: míg a többiek (pl. a zeneszerző) a filmalkotáshoz való saját hozzájárulás tekintetében egyéni szerzőnek is minősülhetnek, a rendező esetében ez nem lehetséges, hiszen művészi tevékenysége szorosan egybefonódik a létrejövő művel, nem választható külön a többi szerző művészi hozzájárulásától/jogának gyakorlásától. Jogi szempontból is fontos sajátosság, hogy a rendező tevékenységének egyik fő jellemzője abban áll, hogy egyrészt független a filmalkotás alapjául szolgáló irodalmi mű (suport literar) szerzőjétől vagy a filmzene zeneszerzőjének tevékenységétől, másrészt pedig a rendező alkotó tevékenysége nem ölt testet önálló mű formájában, következésképpen nem lehetséges az önálló felhasználása sem (nu este susceptibilă de exploatare separată).4

A szerzői jogi törvény 65. cikke tételesen is leszögezi, hogy a filmalkotás rendezője vagy szerzője az a természetes személy, aki az előállítóval (gyártóval) kötött szerződés keretében vállalja a film megvalósítását, mint főszerző. Továbbá, a 67(2) cikk szerint a filmalkotás akkor tekintendő befejezettnek, ha a főszerző és az előállító közös megegyezéssel döntött a végleges változatról. Ugyanezen cikk (4) bekezdése értelmében pedig a filmalkotás főszerzőjén kívüli további szerző/k nem akadályozhatják meg a mű végleges változatának teljes vagy részleges nyilvánosságra hozatalát és annak specifikus feldolgozását.

A fenti rendelkezésekből egyértelműen kiderül, hogy a producer mellett – jogi szempontból is – a rendező tekinthető a filmalkotás létrehozásában tevékenykedő legfontosabb, következésképpen legtöbb jogosultsággal bíró személynek. A filmalkotás (jogi) sorsa is kizárólag a rendező és a producer között létrejött szerződéstől, megállapodástól függ. Arról is ők döntenek, hogy mikor tekinthető befejezettnek a film.

A producer és rendező között létrejövő megállapodás természetével kapcsolatosan figyelemre méltó, hogy a szakirodalom szerint kettőjük között tulajdonképpen vállalkozási szerződés (contract de antrepriză)5 köttetik meg.6 A megállapodás lényege ugyanis – mint minden vállalkozási szerződés esetében – az, hogy az egyik fél, a rendező, javadalmazás fejében (szellemi) munka elvégzését vállalja a másik fél, a producer számára. A román szerzői jogi szakirodalom szerint elmondható, hogy a rendező és az előállító (jogi) viszonya tekintetében gyakorlatilag az amerikai szerzői jogi rendszerre jellemző work for hire („munkaviszonyban vagy más hasonló jogviszonyban létrehozott mű”) tényállásérhető tetten7. Ugyanezen gondolatmenet szerint a vállalkozó, vagyis a rendező inkább egy adott munka elvégzéséért nyer fizetséget, nem feltétlenül az alkotói tevékenysége van jutalmazva, ami viszont – az európai filmipar jelenlegi anyagi helyzetében, ahol a filmalkotások gyakran nem termelnek megfelelő profitot – tulajdonképpen előnyös megoldásnak minősül a rendezők számára.

A szerzői törvény 70(2) cikke értelmében, ellentétes megállapodás hiányában, a filmalkotás szerzői a saját alkotói hozzájárulás tekintetében továbbra is megőrzik valamennyi szerzői jogukat (drept de exploatare). Ennek ellenére, ezzel a joggal a rendező gyakorlatilag nem élhet, hiszen nehezen képzelhető el olyan helyzet, amikor a producer beleegyezne abba, hogy veszélyeztetve legyenek a filmalkotás feletti használati jogai, amelynek létrehozásába befektetett. Ezen túlmenően, a rendezők esetében amiatt is nehezen képzelhető el a saját alkotói hozzájárulásuk feletti különálló felhasználás, mivel a rendezői tevékenység fizikailag sem választható külön a filmalkotás többi szerzőjének művészi hozzájárulásától.

A forgatókönyvíró, a zeneszerző, valamint a grafikus szerzői jogai

A fő szerzőnek tekintett rendező mellett, a román szerzői jogi törvény értelmében szerzőnek minősül az adaptáció szerzője (autorul adaptării), a forgatókönyvíró (autorul scenariului), a filmzene szerzője (autorul muzicii special create), a grafikus (autorul grafic sau al secvențelor animate) animációs filmek, filmrészletek esetében, ha ez utóbbiak fontos részt játszanak a teljes műben.

  • A filmalkotások alapját gyakran képezi átdolgozás (adaptáció), melyre több utalás is található a szerzői jogi törvényünkben – megvalósítását pedig a jogalkotó a filmalkotás szerzőjének ismeri el. A törvény 68. cikke értelmében az audiovizuális átdolgozás (adaptáció) joga a szerző kizárólagos jogát jelenti egy már létező mű felett, hogy azt megfilmesítse, vagy pedig belefoglalja egy filmalkotásba.
  • A szerzői jogi szakirodalom egyes képviselői szerint a román szerzői jogi törvény egyik érdekességének számít, hogy a forgatókönyvíró a filmalkotás (társ)szerzőjének minősül, hiszen a forgatókönyvet a filmalkotás előtt már létezett műnek (operă preexistentă) is lehet tekinteni, mely a később létrejövő film alapjául szolgált.8 A hatályos román szerzői jogi rendelkezések értelmében ugyanis a filmalkotás alapjául szolgáló művek szerzői nem minősülnek a filmalkotás szerzőinek. Bármennyire jogos is az idézett felvetés, mindaddig amíg a szerzői jogi törvény a forgatókönyvírót a filmalkotás szerzőjének ismeri el, a román jogrendszerben megilleti a szerzői minőség és az ebből eredő összes jogosultság.
  • A román szerzői jogi törvény a grafikus szerzői minőségét is elismeri, animációs filmek vagy filmrészletek esetén, amennyiben ezek a filmalkotás fontos részét képezik. A szerzőség elismerésének feltétele ebben az esetben az, hogy az animáció alkotójának hozzájárulása a filmalkotás egészéhez viszonyítva lényegi legyen.
  • A filmalkotások szerzői közül kétségtelenül a filmzene szerzőjének tulajdonítható az egyik legfontosabb szerep. A zeneszerző akkor válik a filmalkotás egyik szerzőjévé, ha a filmzene kifejezetten az adott filmnek készült. A szerzői jogi törvény ugyanakkor nem tér ki pontosan arra, hogy milyen típusú zenemű alkotója lehet filmalkotás társszerzője, következésképpen a dalszöveket tartalmazó, valamint a dalszöveg nélküli filmzenét is figyelembe kell venni – a dalszöveges zeneművek esetében tehát a zeneszerző és a dalszövegíró is a filmalkotás szerzőjének minősül.9

Amennyiben egy filmalkotásban korábban alkotott zeneművet használnak, az adott zenemű nem minősülhet filmzenének, alkotói pedig nem minősülhetnek a film társszerzőinek. Természetesen egy adott, már létező, törvény által védett, zenemű filmben való felhasználásának alapvető feltétele kizárólag akkor nem jogsértő, ha film alkotói megszerezték a zenemű szerzőjének (vagy jogutódainak) beleegyezését!

A Creative Commons („kreatív közjavak”) fogalom azt a szerző által a mű mellé adott jognyilatkozatot (licencet) jelenti, amelyben a szerző meghatározhatja, hogy mások (a mű felhasználói) mit tehetnek szabadon a művel, és milyen felhasználások esetében kell a szerzőhöz fordulni engedélyért. A Creative Commons licencek használatával a tartalmakat létrehozók szabványos módon adhatnak engedélyt másoknak a műveik felhasználására.

A Creative Commons licenc kidolgozóit az a szándék vezérelte, hogy könnyebb formában és különösebb jogi jártasság nélkül is megvalósítható legyen az az eljárás, amikor egy szerző engedélyezi az alkotás többszörözését, átdolgozását vagy feldolgozását, meghatározhatja, hogy a felhasználók hogyan terjeszthetik alkotást és/vagy hogyan kereshetnek pénzt belőle.

A filmalkotás létrejöttéhez jelentősen hozzájáruló személyek helyzete

Amint a fentiekben is kitértem rá, a román szerzői jogi törvény 66. cikke leszögezi ugyan, hogy mely személyek minősülnek a filmalkotások szerzőinek, de ezen felsorolás nem taxatív – a rendezőn, az átdolgozás (adaptáció) szerzőjén, a forgatókönyvírón, a zeneszerzőn, valamint a grafikuson túl más személyek is lehetnek egy adott filmalkotás szerzői.

A román szerzői jogi törvény nem sorol fel az idézett 66. cikkben a filmakotások létrejöttében részt vevő, olyan fontos személyeket, mint az operatőr (directorul de imagine), a díszlettervező (scenograful), díszletfestő (pictorul de decoruri), a jelmeztervező (designerul de costume) vagy a kellékes (recuziterul). Továbbá felmerülhet a kérdés, hogy rendelkezhetnek-e szerzői jogokkal olyan szakemberek, mint a sminkesek (departamentul de machiaj), a vágók (departamentul de montaj) vagy a hangmérnökök (departamentul de sunet)?

A filmszakmát ismerők számára egyértelmű, hogy a fenti felsorolásban szereplők nélkülözhetetlen feladatokat látnak el a filmiparban: a filmalkotások esetében a látvány, a technikai elemek minősége jelentősen befolyásolja a mű minőségét. Szerzői jogi szempontból azonban sok esetben elmondható, hogy a felsorolt személyek hozzájárulása nem minősül eredeti műnek – holott az eredetiség alapvető feltétele annak, hogy egy adott alkotás szerzői jogi értelemben védettnek minősüljön. Ugyanakkor nagyon sok esetben – pl. a jelmeztervező vagy a akár a sminkes alkotása – kétségtelenül olyan eredeti alkotások, melyek elválaszthatatlanok az adott filmalkotástól.

A fentiekben felsorolt szakembereket gyakran arra hivatkozva nem tekintik a filmalkotás társzerzőjének, hogy tevékenységük nagymértékben függ a rendezőtől vagy a producertől, akiknek az utasítására sok esetben egyszerű technikai szakemberként járnak el.10

A szerzői jogi szakirodalom azonban arra is rámutat, hogy, bár a fentiekben elemzett személyek közül többnek a tevékenységére jellemzőek a fenti állítások, az operatőr helyzetét mindenképp sajátosnak kell tekinteni – (szerzői) jogi értelemben semmiképp sem lehet egyszerű technikai feladatokat ellátó szakembernek tekinteni. Az operatőr szerepe nélkülözhetetlen a filmakotás létrehozásában, képi világának kialakításában, ezért nem állja meg a helyét az a megállapítás, hogy alkotói tevékenységet nélkülöző, pusztán technikai jellegű feladatokat végez. Ezt a tényt pedig a jog sem hagyhatja figyelmen kívül – annál is inkább, mert például, analóg módon, a szerzői jogi törvény a fényképek alkotóit is szerzőnek tekinti.11

Fontos megjegyezni azonban, hogy a fenti érvelés ellenére, a szerzői jogi törvény 66. cikkében az operatőr sincs a mindenképp szerzőnek minősülő személyek körébe sorolva, ezért erre a kategóriára is alkalmazandó a fenti cikk második bekezdése. Ennek értelmében az operatőrök csak akkor válnak a filmalkotás szerzőjévé, ha ez szerepel a rendező és a producer közötti szerződésen megállapodásban, valamint a többi feltétel is teljesül!

A producer

A román szerzői jogi törvény 70. cikke értelmében az film producere az a természetes személy, jogi személy vagy jogi személyiséggel nem rendelkező gazdasági társaság, aki vagy amely saját nevében kezdeményezi és megszervezi a film megvalósítását, gondoskodva ennek anyagi feltételeiről is. A törvényi meghatározásból is kitűnik az előállítónak a filmalkotási folyamat alatt betöltött kiemelkedő szerepe és felelőssége, melynek során az első mozzanattól az utolsóig kapcsolatban áll az alkotókkal. A jogi szakirodalom is megállapítja, hogy a film alkotási folyamatában az előállító egyfajta „közös nevező” szerepét tölti be: azon túlmenően, hogy a mű létrehozásának kezdeményezője és a létrehozatal anyagi hátterének biztosítója, ő az a személy, aki a film összes alkotója közötti összekötő szerepét tölti be.12 A producer ugyan nem fejt ki művészi értelemben vett alkotói tevékenységet, de a filmalkotás létrejötte szempontjából jóval több aktív szerepe lehet, mint amennyit a fentebb idézett jogszabály meghatározásba foglalt: tekintettel a rendelkezésre álló költségvetésre, számos olyan döntést, mint például a filmezési helyszínek kiválasztása, a rendezővel közösen kell meghoznia. Továbbá rendszerint az ő tiszte kiválasztani a filmalkotás során tevékenykedő technikai személyezetet és esetenként a film alkotási, valmint előállítási fázisaiban jelentkező konfliktusos helyzeteket is kezelnie kell. 

A szabályozás tekintetében azonban – függetlenül attól, hogy filmalkotás összes fáziásban aktívan vehet részt – a rendezőhöz és a filmalkotások egyéb alkotóihoz képest fontos különbség, hogy a szerzői jogi törvény értelmében a producer nem minősül szerzőnek.

A filmalkotás létrehozására kötött szerződés (a továbbiakban: megfilmesítési szerződés) alapján a szerző – kivéve a szöveges vagy szöveg nélküli zenemű szerzőjét – átruházza az előállítóra a filmalkotás kizárólagos felhasználására (13. cikk) és annak szinkronizálására, feliratozására való jogot is, méltányos díjazás ellenében.

A jogszabályi rendelkezések értelmében tehát a producer szomszédos szerzői jogokkal (drepturi de autori conexe) van felruházva, valamint a vagyoni jellegű szerzői jogok kizárólagos engedményezési vélelme áll fenn javára.

Záró gondolatok

Megfigyelhető, hogy a román jogalkotó bizonyos személyeket – a rendezőt, a forgatókönyvírót, a filmzene szerzőjét stb. – szerzőnek minősít, másoknak bizonyítaniuk kell a szerzői minőség létjogosultságát, a producer pedig nem minősül szerzőnek. A fenti áttekintés összes alanya – függetlenül attól, hogy a (román) szerzői jogi szabályozás értelmében szerzőnek minősülnek vagy sem – a filmalkotások létrejöttének kulcsfontosságú szereplői. Függetlenül attól tehát, hogy például a producer – a szabályozás értelmében szerzőnek minősül vagy sem – fontos (vagyoni) szerzői jogokkal van felruházva.

Jelen elemzés a szerzőséget, a szerzői minőséget és az ezzel járó jogi következményeket vette górcső alá – a következőkben pedig szükséges ezen alanyok konkrét – nem vagyoni, valamint vagyoni – szerzői jogainak bemutatása és értékélése.


1 Dănilă, Ligia, Dreptul de autor si dreptul de proprietate industrială. C.H. Beck, 2008, 36–37 o.

2 Részletesebben ld.Dănilă, Ligia, i.m., 36. o. valamint Eminescu, Yolanda, Dreptul de autor. Lumina Lex, 1994, 60. o.

3 Az 1996. évi 8. számú törvény szerzői jogokra vonatkozó rendelkezései.Megjelent: Románia Hivatalos Közlönye, 60. szám, 1996 mácius 26.

4 Moisin, Monica Florina Boța, Dreptul de autor și drepturi conexe asupra operei cinematografice: Subiectele protecției operei cinematografice. In: Revista română de dreptul proprietății intelectuale, 4/2014,86-87 o.

5 A román polgári törvénykönyv (Codul civil) 1851. cikke értelmében a vállalkozási szerződés révén, a vállalkozó (antreprenor) arra kötelezi magát, hogy saját felelősségére, meghatározott ár fejében, hajtson végre egy szellemi vagy fizikai munkálatot, vagy egy bizonyos szolgáltatást nyújtson a kedvezményezett (beneficiar) számára.

6 Moisin, Monica Florina Boța, Dreptul de autor și drepturi conexe asupra operei cinematografice: Subiectele protecției operei cinematografice. In: Revista română de dreptul proprietății intelectuale, 4/2014,88 o.

7 Uo.

8 Roș, Viorel, Dreptul de autor și drepturile conexe. Tratat. ALL Beck, 2005, 409 o.

9 Moisin, Monica Florina Boța, Dreptul de autor și drepturi conexe asupra operei cinematografice: Subiectele protecției operei cinematografice. In: Revista română de dreptul proprietății intelectuale, 4/2014, 90 o.

10 Moisin, Monica Florina Boța, Dreptul de autor și drepturi conexe asupra operei cinematografice: Subiectele protecției operei cinematografice. In: Revista română de dreptul proprietății intelectuale, 4/2014,90 – 91 o.

11 Uo.

12 Moisin, Monica Florina Boța, Dreptul de autor și drepturi conexe asupra operei cinematografice: Subiectele protecției operei cinematografice. In: Revista română de dreptul proprietății intelectuale, 4/2014,86-87 92 o.

A szerző véleménye nem feltétlenül tükrözi a szerkesztőség véleményét.