/ / /

· írta

A filmalkotásokkal kapcsolatos szerzői jogok szabályozása Magyarországon. 1. rész

Tanulmány

Írásom célja, hogy a jelenleg hatályos magyar szerzői jogi szabályokat közérthetően, mégis tudományos igénnyel ismertesse, különös figyelmet fordítva a gyakorlati kérdésekre. Elsőként a szerzői jog célját, védelmének részleteit, a filmalkotás, a film előállítójának és szerzőjének fogalmát határozom meg, majd a filmalkotásokért járó díjazás szabályait ismertetem. Kitérek a jövőben elkészülő művekkel kapcsolatos rendelkezésekre, valamint olyan gyakorlati problémákra is, hogy mennyi ideig köteles a szerző várakozni a mű elfogadásától számítva annak megfilmesítése elkezdéséig, ki lehet ma Magyarországon filmrendező, vagy kiket kell a stáblistán feltüntetni? Végül a mozi-, és tévéfilmek korhatár-besorolását ismertetem, ami szintén gyakran merül fel a nézőkben kérdésként.

A szerző és az előállító

szerzői jog célja, hogy a műalkotásban megjelenő, a szerző személyiségét tükröző egyéni, eredeti látás-, és kifejezésmódot megvédje. A szerzői jogi törvény (1999. évi LXXVI. törvény a szerzői jogról, továbbiakban: Szjt.) általánosan védelembe veszi az irodalmi, tudományos és művészeti alkotásokat. A törvény számos példát felsorol (zenemű, rádió- és televíziójáték, fotóművészeti alkotás, építészeti és díszletterv, szoftver, jelmez, díszlet, színmű, táncjáték, némajáték stb.), de ezeken kívül bármi minősülhet műalkotásnak, ami a szerző szellemi tevékenységének az eredménye, és egyedi jellege van. Nem vonatkozik viszont a törvény a jogszabályokra és a hatósági, bírósági eljárásban keletkezett iratokra, valamint az elvekre, ötletekre sem.

A törvény alapján szerző az, aki a művet megalkotta, ezért őt a személyhez fűződő jogok körében (II. fejezet) megilleti a jog művének nyilvánosságra hozatalára, a neve feltüntetésére, a mű egységének védelmére, valamint a személyhez fűződő jogainak gyakorlására. A szerzők közé soroljuk különösen az előadóművészeket, a hangfelvétel-előállítókat, a rádió- és a televízió-szervezeteket, a filmelőállítókat, valamint az adatbázis-előállítókat.

A jogszabály 1. § (2) bekezdésének g) pontja a filmalkotásokat és más audiovizuális műveket (a továbbiakban együtt: filmalkotás) természetesen szintén törvényi oltalom alá helyezi. A törvény IX. fejezete a filmalkotásokra és más audiovizuális művekre vonatkozó általános szabályokat ismerteti. Először is fontos megjegyezni, hogy hazai szabályozásunk alapján a filmalkotás nem kapcsolódik ahhoz, hogy milyen hordozóra rögzítették. Filmalkotásnak minősül különösen a filmszínházi vetítésre készült játékfilm, a televíziós film, a reklám- és a dokumentumfilm, valamint az animációs és az ismeretterjesztő film, de egyéb filmalkotásokat is megkülönböztethetünk még. A filmalkotás szerzői köre meglehetősen tág: ide tartoznak a film céljára készült irodalmi és zeneművek szerzői, a film rendezője és mindazok, akik a film egészének kialakításához szintén alkotó módon járultak hozzá (operatőr, díszlettervező stb.). Gyakran merül fel a kérdés, hogy a filmalkotás szerzői mellett kit tekintünk a magyar jog szerint a film előállítójának, illetve azt milyen formában lehet megvalósítani? Hatályos szabályaink szerint a film előállítója az, aki, vagy amely saját nevében kezdeményezi és megszervezi a film megvalósítását, gondoskodva ennek anyagi és egyéb feltételeiről.1 Az előállító természetes, jogi személy vagy jogi személyiséggel nem rendelkező gazdasági társaság egyaránt lehet, bár éppen az anyagi feltételek miatt szerencsésebb, ha gazdasági társaságként (általában Bt.) működve gyakorolják.

A filmalkotás létrehozása, mint általában minden jogügylet, vagy szolgáltatási jogviszony szerződéskötéssel kezdődik, mely szerződés (a továbbiakban: megfilmesítési szerződés) alapján a szerző – kivéve a szöveges vagy a szöveg nélküli zenemű szerzőjét – ellenkező kikötés hiányában a törvény rendelkezése szerint az előállítóra ruházza át a filmalkotás felhasználására és a felhasználás engedélyezésére való jogot. A szerzőt minden természetesen minden egyes felhasználási mód tekintetében külön-külön díjazás illeti meg, így az előállító évente legalább egyszer köteles a filmalkotás felhasználásához kapcsolódó bevételeiről a szerzőnek felhasználási módonként írásban elszámolni.

Gyakran merül fel a kérdés, hogy mennyi ideig köteles a szerző várakozni a mű elfogadásától számítva annak megfilmesítése elkezdéséig? A jogszabály szerint, ha az előállító a mű elfogadásától számított 4 éven belül a megfilmesítést nem kezdi meg, vagy megkezdi ugyan, de ésszerű határidőre nem fejezi be, a szerző felmondhatja a szerződést és arányos díj megfizetését követelheti. A szerzőt ilyen esetben a felvett előleg ugyanúgy megilleti, a művel pedig szabadon rendelkezik. A filmalkotás akkor tekinthető befejezettnek, ha végleges változatát a szerzők és az előállító ilyenként elfogadják. Ezt követően a végleges változatot egyik fél sem változtathatja meg egyoldalúan. A befejezett film hozzáadással, elhagyással vagy kicseréléssel való módosításához vagy bármilyen más megváltoztatásához a szerzők és az előállító engedélye szükséges.2

A készülő filmekről

A fentiekben mindössze a már elkészült művekre fókuszáltunk, azonban mi a jogi helyzete annak az alkotásnak, mely a jövőben készül majd el? Ha a szerződést egy jövőben megalkotandó műre kötik meg, az előállító köteles a mű átvételétől számított 6 hónapon belül a szerzőt írásban értesíteni arról, hogy a művet elfogadja-e vagy annak kijavítását igényli. A mű kijavításra való visszaadása esetén ennek elvégzésére megfelelő határidőt kell tűzni. A kijavított mű elfogadásáról az előállító az átvételtől számított három hónapon belül köteles nyilatkozni. A mű, illetve a kijavított mű elfogadására vonatkozó nyilatkozattételi kötelezettség elmulasztása esetén a művet elfogadottnak kell tekinteni.

Nagyon fontos, hogy a szerző az előállítás befejezésétől számított 10 éven belül ugyanarra a műre csak az előállító hozzájárulásával köthet újabb megfilmesítési szerződést. Ez a korlátozás kiterjed a rajz- vagy bábfilmben szereplő jellegzetes alakra, valamint – ha a felek erről megállapodnak – a szerzőnek a film céljára készített és felhasznált művével azonos témájú másik művére is.

Vetítések és jogdíjak

Az elkészült filmalkotások felhasználása után természetesen díjazás illeti meg a szerzőket.Ilyennek minősül filmalkotások esetében a sokszorosítás, a terjesztés és a közvetítés. A filmek és hangfelvételek előállítóit filmjeik magáncélú másolására tekintettel megfelelő díjazás illeti meg. A filmalkotások esetében az egyik leggyakrabban felmerülő felhasználási mód a vetítéshez kapcsolódik. Az oktatási célú vetítések, tehát azok, melyek óvodai nevelésben, az általános iskolai, középiskolai, szakmunkásképző iskolai, szakiskolai oktatásban tanórákon, az alapfokú művészetoktatásban vagy a felsőoktatásról szóló törvény hatálya alá tartozó felsőfokú oktatásban a tantervnek, illetve a képzési követelményeknek megfelelően valósulnak meg oktatási célú vetítésnek, s szabad felhasználásnak minősülnek, ezért ezekért díjazás a szerzőt nem illeti meg. Mindezek alapján, ha az alkotást nem vizsgafilmként, illetve oktatófilmként használják fel a tanterv, illetve képzési követelmények keretében, hanem nyilvánosan egyéb módon vetítik (fesztivál, filmes tábor, filmklub, egyéb felhasználás), az közvetve a jövedelemszerzés célját szolgálja, így a szerzőket díjazás illeti meg utána. Ehhez engedélyt kell kérni a szerzőktől és a szerzői jogosultaktól (forgalmazóktól), valamint jogdíjat is kell fizetni az Artisjus Magyar Szerzői Jogvédő Iroda Egyesület felé. Az oktatófilm nem üzletszerű kiadásához és forgalmazásához akkor nem szükséges a jogosultak engedélye, ha a filmet tananyaggá minősíttetik. Maga az oktatófilm mindezektől függetlenül az általános szabályok szerint (egyéni-eredeti jelleg) szerzői műnek minősülhet.

A mű televíziós közvetítése után a befolyt díjaknak a költségek levonása után fennmaradó összegéből 13% a gyártókat, 19% a filmalkotások mozgóképi alkotóit, 14% a filmírókat illeti meg.

A védelmi idő

Az egyik legfontosabb kérdés, hogy ez a védelmi idő meddig illeti meg a filmes alkotókat? A jogszabály kimondja, hogy a szerzőket életükben, valamint haláluktól számítva 70 évig illeti meg a védelem. Filmalkotások esetében a védelmi időt a következő személyek közül utoljára elhunyt személy halálát követő év első napjától kell számítani, függetlenül attól, hogy azok szerzőtársként fel vannak-e tüntetve: a film rendezője, a forgatókönyvíró, a dialógus szerzője és a kifejezetten a filmalkotás céljára készült zene szerzője. A szerzőkön kívül a filmek előállítói is védelemben részesülhetnek, ennek alapján pedig hozzájárulásuk szükséges ahhoz, hogy a filmet többszörözzék, terjesszék, illetve a nyilvánosság számára hozzáférhetővé tegyék.

Ki rendezhet ma Magyarországon filmet?

A szabályozás során többször felmerült a rendező személye, akivel kapcsolatban felmerülhet a kérdés, hogy a magyar jog szerint ki rendezhet ma Magyarországon filmet? A válasz rendkívül egyszerű: igazból bárki. Alapvetően ez sem végzettséghez, sem tapasztalathoz nem kötött, nem kell kamarai tagnak sem lenni. A filmelőállító jogai közé tartozik azonban, hogy ha speciális követelményeket kíván támasztani a rendezővel szemben, azt egy külön rendezői szerződésbe kell foglalnia.

Ki kerüljön fel a stáblistára?

A név feltüntetéséhez kapcsolódóan az is fontos kérdés, hogy kiket kell feltüntetni a stáblistán a filmek végén? Ahogy fentebb kiderült, a film szerzőjének minősül elsősorban az író, a rendező, zeneszerző, valamint azok, akik alkotó módon járultak hozzá a film elkészítéséhez (ilyenek például az operatőr, a díszlettervező, a jelmeztervező). A jogszabályból azonban kiolvasható, hogy nem szerzője a filmnek például a gyártásvezető, vágó, egyéb technikai, illetve gazdasági személyzet (világosító, mikrofonkezelő, zenei technikus stb.) az ő esetükben a névfeltüntetés tehát nem kötelező a törvény erejénél fogva, bár jellemzően feltüntetésre kerülnek. A színészekre vonatkozóan azt mondhatjuk, hogy az Szjt. szerint az  előadóművész a neve feltüntetéséhez való jogot a felhasználás jellegétől függően, ahhoz igazodó módon gyakorolhatja, azaz egy nagyon rövid film esetében az kisebb betűmérettel, rövid ideig történő megjelenítéssel is megoldható, de fontos, hogy megfelelő lejátszási sebességgel is olvasható legyen. A felsorolásra több variáció létezik, külföldi filmek esetében nemcsak az alkotás elején, hanem a végén is gyakori az alfabetikus felsorolás az esetleges sértődések elkerülése érdekében, a megszokottabb azonban a műben történő feltűnés szerinti sorrend betartása, vagy főbb szereplők előrébb, a kisebbek később történő feltüntetése.

A fenti szabályokat azért indokolt körültekintően betartani, mivel jogainak megsértése esetén a szerző még akár a film forgalmazását is korlátozhatja, megakadályozhatja.

A korhatár-kategóriák

A filmalkotásokhoz kötődő kategóriabesorolás a mozi-, illetve televíziós filmek esetében is sok nézőben kérdéseket vet fel. A kategóriába sorolást már nem a szerzői jogi törvény, hanem a 2004. évi II. törvény A mozgóképről szabályozza, melynek 19. §-a rendelkezik arról, hogy a mozgóképszakmai hatóság feladat- és hatáskörébe tartozik az igénybe vehető támogatásokhoz szükséges besorolás mellett a művészeti érték és a kiskorúak védelmének figyelembe vétele is. A hivatal eljárásában a 2004. évi CXL. törvény a közigazgatási eljárásról (röviden a Ket.) szerint jár el.

A filmalkotások besorolási kategóriáia törvény alapján a következők:

  • a filmalkotást, amely korhatárra tekintet nélkül megtekinthető, az I. kategóriába kell sorolni;
  • azt, amely 6 éven aluli nézőben félelmet kelthet, illetve amelyet koránál fogva nem érthet meg vagy félreérthet, a II. kategóriábasorolják (minősítése: „hat éven aluliak számára nem ajánlott”);
  • a következő életkori csoport a 12 éven aluli nézők köre, esetükben a III. kategóriába kell sorolni az alkotást, így annak minősítése: „tizenkét éven aluliak számára nem ajánlott” lesz;
  • azt a filmet, amely alkalmas a 16 éven aluliak fizikai, szellemi vagy erkölcsi fejlődésének kedvezőtlen befolyásolására, különösen azáltal, hogy erőszakra, illetve szexualitásra utal, vagy témájának meghatározó eleme az erőszakos módon megoldott konfliktus (ezek az erotikus filmek, horrorfilmek, akciófilmek vagy thrillerek bizonyos köre) a IV. kategóriába kell sorolni (minősítése: „tizenhat éven aluliak számára nem ajánlott”);
  • azt a művet, amely alkalmas a kiskorúak fizikai, szellemi vagy erkölcsi fejlődésének kedvezőtlen befolyásolására, különösen azáltal, hogy meghatározó eleme az erőszak, illetve a szexualitás közvetlen, naturális ábrázolása, az V. kategóriába kerülnek, („tizennyolc éven aluliak számára nem ajánlott”);
  • azt a filmalkotást, amely a pornográfiát vagy szélsőséges, illetve indokolatlan erőszakot tartalmaz, s ezáltal alkalmas a kiskorúak fizikai, szellemi vagy erkölcsi fejlődésének súlyos károsítására, a VI. kategóriába kell sorolni. Az ilyen filmalkotás minősítése: „kizárólag felnőttek számára ajánlott” lesz, s ezeket vagy speciális – kizárólag felnőttek számára elérhető – terjesztői hálózatban, vagy csak 22 és hajnali 5 óra között lehet moziban és egyéb nyilvános vetítőhelyen (filmklubban) nyilvánosan bemutatni.3

A filmterjesztő dolga, hogy a terjesztés megkezdésének tervezett időpontját legalább 30 nappal megelőzően kérelmezze a besorolást a Hivatalnál.  A kérelemmel egyidejűleg be kell nyújtani a filmalkotás egy megtekintésre alkalmas példányát. A Hivatal létrehozza és működteti a Korhatár Bizottságot, amely a Hivatalnak javaslatot tesz a filmalkotások kategóriákba sorolására.4 Ez legalább 14, legfeljebb 28 tagból áll. A Hivatal az eljáró Korhatár Bizottság javaslata alapján a bejelentéstől számított 15 napon belül dönt a filmalkotás besorolási kategóriájáról. A Hivatal besorolási eljárásban hozott elsőfokú döntése fellebbezésre tekintet nélkül azonnal végrehajtható.

A Hivatal ezután haladéktalanul bejegyzi a filmalkotást és a hatósági döntés alapjául szolgáló adatokat, illetve tényeket a terjesztésre kerülő filmalkotásokról vezetett hatósági nyilvántartásába, ennek hiányában a filmalkotás nem terjeszthető. A filmterjesztő dolga ezután az, hogy a Hivatal által megállapított kategória szerinti jelzést a filmalkotáson, illetve a mozielőzetesen, azok minden nyilvános vetítésén, minden általa forgalomba hozott adathordozó (DVD, Blu Ray) csomagolásán, illetve borítóján, továbbá a filmalkotással kapcsolatos minden közleményben és hirdetésben, az Elnök rendeletében meghatározottak szerint, jól észlelhető módon tüntesse fel.5

(Folytatjuk)


1 Szjt. 64. § (3) bekezdés.

2 Szjt. 65. § (1) bekezdés

3 2004. évi II. törvény A mozgóképről 24. §

4 2004. évi II. törvény A mozgóképről 22. §

5 A részletszabályokat a 10/2012. (III. 28.) NMHH rendelet a filmalkotások korhatár szerinti megjelölésének feltételeiről és a korhatár besorolási kategóriák feltüntetésének módjairól, valamint az állami támogatás igénybevételének alapjául szolgáló filmgyártási költségek megállapításáról tartalmazza.

A szerző véleménye nem feltétlenül tükrözi a szerkesztőség véleményét.

Címkék

, , , , , , cikk