Én, Truman és a srác, aki meg fog halni

Cesc Gay: Truman

A Torontói Filmfesztivál programjába beválogatott Truman címszereplője egy kutya, a főhőse pedig egy haldokló színész. A film mindez alapján egy hollywoodias giccsnek néz ki, valójában a kiköpött ellentéte.

A középkorú Tomas Kanadában él a családjával. Hazautazik Spanyolországba, hogy meglepje gyermekkori jóbarátját, Juliant. A tengerentúlra emigrált Tomas csak négy napra tudott elszabadulni, de azt együtt akarja tölteni cimborájával. Az nem hívta ugyan, de szüksége van a társaságra: tüdőrákja gyógyíthatatlan, ami már a film első harmadában kiderül, noha az addigiakat sejtetés és elhallgatás teszi izgalmasabbá.

Juliannak azért nem napjai vannak hátra, egyelőre még szalonképes állapotban van, leszámítva némi árulkodó köhögést. Épp azért hagyja abba a kezeléseket, mert szeretné kiélvezni utolsó heteit ahelyett, hogy a kórházi ágyhoz kötve próbálná megnyújtani az életét. Ehhez épp kapóra jön neki Kanadába elszármazott barátja: le van égve, hiszen az elmúlt éve ráment a kezelésekre. Van azonban egy konkrétabb küldetése is: öreg kutyájának, Trumannak szeretne új gazdát találni.

Julian egy belevaló, lezser színész, így aztán bátran farkasszemet néz saját halandóságával is, de persze halála közeledtével egyre inkább inába száll a bátorsága. Ennek az ábrázolása a film legkiválóbb ötlete: a férfi öreg kutyájára vetíti ki érzéseit. Az eb kora miatt senkinek nem kell, láthatóan neki sincs sokkal több hátra, mint gazdájának. Akivel ugyanaz történik, mint a kutyájával: ismerősei és barátai – Tomast kivéve – hanyagolni kezdik, úgy viselkednek vele, mintha máris halott lenne. Csalódik ismerőseiben, bár némelyekben pozitívan: barátai ellenségként, ellenségei viszont barátként viselkednek vele.

Tomas már kevésbé izgalmas személyiség. Ő igazából csak egy megfigyelő, a közönség azonosulására alkalmas karakter, afféle narrátor. A két haver együtt lóg a városban (mint valami buddy vagy road movie-ban), ahol a halálos beteg színész ismerősökbe fut bele (akik java viszont Tomas számára éppúgy ismeretlen, mint a néző számára). Tomas kísértetként követi Juliant, viszont katalizátora is barátja tetteinek, aki az ő támogató jelenlététől felbátorodva próbálja meg rendbe tenni a dolgait ezalatt a pár nap alatt.

Tomas azért is alkalmas a közönség azonosulására, mert ő eleve egy passzív mimózalélek, ellentétben Juliannal, aki egy életművész. A film tehát intim, kétszereplős drámaként is jól meg van írva: a két főhős különböző, bár egyaránt fejlődőképes jellem, akik kapcsolatában érdekellentét alakul ki (Julian elfogadja a halálát, Tomasnak ez nehezére esik), viszont barátságuk összefűzi őket, ami sok bensőséges dialógusra és őszinte konfrontációra ad alkalmat kettejük közt. Julian pedig kellően aktív hős: amikor ketten kiruccannak a városba, még inkább keresi a bajt, mivel nincs ínyére, hogy ismerősei levegőnek nézik. A történet univerzális is, és könnyű vele azonosulni, mivel alighanem mindenkinek volt gyermekkori barátja, és nem csak a hírekből ismerünk olyat, aki rákban halt meg.

A film ráadásul klisés koncepciója ellenére, illetve annak kompenzálásaként se nem melankolikus rémdráma, se nem hatásvadász melodráma: éppúgy tartózkodik a nyomasztástól, mint az érzelmi manipulációtól, a szentimentalizmustól és a nyaktörő, szappanoperás fordulatoktól. A cselekménye alaposan kigondolt, részletgazdag és rögrealista, kiérdemelte a felnőtt korhatárt. A rendezés visszafogott, beleértve a színészek játékát. Az argentin sztár, Ricardo Darín (Wild Tales / Relatos salvajes / Eszeveszett mesék, El secreto de sus ojos / Szemekbe zárt titkok) ráadásul színészt alakít, ami csak hitelesebbé teszi sármos, vagány, talpraesett karakterét. Kevésbé hálás a szerepe, de nem rosszabb Javier Cámara sem, nem csoda, hogy megosztva nyerték el a legjobb férfi főszereplőnek járó díjat San Sebastianban.

Cesc Gay író-rendező (Una pistola en cada mano / Péntek Barcelonában) túlságosan komolyan sem veszi önmagát: filmje dramedy, amibe a főhősök meghitt barátságából és ellentétes jelleméből fakadó humor éppúgy jutott, mint feketés, keserédes tragikomikum, bár a Trumannak inkább az utóbbi az erőssége, lásd a jelenetet, melyben a két haver egyikük temetését intézi el. Ez a film tehát egy jól bejáratott koncepció szokatlan és a közönség elvárásaival is dacoló kidolgozása. Egyetlen komolyabb hibája a címe: eleve fantáziátlan húzás egy karakter nevét tenni meg címnek, de a Truman azért is öngól, mert ennek alapján a Truman show remake-jének vagy egy új Capote-biopicnek néz ki a film.

A szerző véleménye nem feltétlenül tükrözi a szerkesztőség véleményét.



Kapcsolódó