/ / /

· írták: , , , ,

15. TIFF, percről percre

Beszámoló

„Fel ne fázz, kiscica!” – mondhatjuk a színésszel együtt, hiszen ha a fesztivál nyitónapjaira meleget is jósolnak, hétfőtől állítólag folytatódik majd az ítéletidő. De nem baj, a moziban mindig este van, és egyforma a hőmérséklet. Úgyhogy inkább üljünk be és feledkezzünk a külvilágról. Persze csak annyira, hogy azért naponta egyszer-kétszer egy refresh-t nyomjunk erre a folyamatosan frissülő cikkre, ahol a 15. TIFF történéseit, híreit, kritikáit egyesítjük péntektől kezdve tíz napig. Jó szórakozást!

A bónusz

08:00 A zseton, a beton és a lottósorsjegy. Paul Negoescu: Două lozuri – Sör, útszéli kiskocsma, focimeccs, punnyadás, izzadtságszag – innen indul a Două lozuri három főszereplője életük nagy kalandjára. Itt egy görbe tükör a romániai hétköznapokról, ami előtt megállva muszáj a könnyekig nevetni.

>> teljes kritika itt

15. TIFF, percről percre

Utolsó nap

17:55 – Lesz pótvetítést a Kutyákból (Câini, r. Bogdan Mirică). Ha lemaradtál a TIFF-en (és Cannes-ban) díjazott versenyfilmről, bepótolhatod 22:15-től a Katonakör / Cercul Militar termében. Kritikánk itt.

09:11 – Aki maradandó élménnyel akarja zárni a TIFF-et, az nézze meg négytől a Művész moziban a Love Exposure című Szono Sion-filmet. Egyike a siralmasan kevés (idén már csak négy darab!) 35mm-ről vetített filmnek. Ráadásul egy négyórás alkotásról van szó, úgyhogy könyörtelen meló lehetett felcipelni a tekercseket a vetítőbe. De ezenkívül is (faj)súlyos alkotás, Szono kívülállóképpen jobban érti és ironikusabban használja a kereszténység ikonográfiáját, bűn(bocsánat)iparát és szenvedéspornóját, mint egy európai; ráadásul megveszekedetten, cefetül romantikus alkat, az első látásra születő és előre elrendelt szerelem hivője. A film a tőle elvárt őrülten eklektikus munka, amire kell is a négy óra, hiszen megannyi műfaj és érzés keveredik benne. A végletekig nyújtja a narrációs kereteket és a néző türelmét, nem is lehet elspoilerezni, de még egy rövid szinopszis összetákolásának kísérlete is felesleges, inkább kiemelek egy mozzanatot: a főhős a saját Máriájára vár, nem is lehet erekciója más nőre, addig viszont kung fu-mozdulatokkal és szelfibotokkal fotóz női alsóneműket, de ezt is igazából csak azért, hogy legyen valamije, amit bűnként meggyónhat apjának, aki egyébként japán katolikus pap. (jbn)

Kilencedik nap

23:48 – Azért nincs még vége, holnap is meg lehet nézni néhány jó filmet!

22:54 – TIFF 2016 díjazottak – A román versenyfilm nyerte el a 15. Transilvania Nemzetközi Filmfesztivál fődíját.

>> teljes díjlista itt

15. TIFF, percről percre (2)

15:15 Richard Peña a New York Film Festivalról és a Lincoln Centerről beszél a főtéren, meg arról, hogy miért szereti a román filmeket – sajnos leginkább bennfenteseknek érdekes. (jbn)

Nyolcadik nap

21:00 – Érdemes egy próbát tenni az Afacerea Est-tel. A lerobbant moldáv vidéken játszódó filmen ha nem egyéb, de jókat lehet kacagni időnként. Kb ilyen filmet csinálna Aki Kaurismaki, ha Moldovában született volna és nem ragaszkodna a fapofákhoz. (jbn)

15:30 – Nincs történet. Cristi Puiu: Sieranevada – Puiu, az úgynevezett román újhullám úgynevezett elindítója és élharcosa mindig egy lépéssel a többiek előtt jár, még akkor is, ha a díjakat nem ő hozza haza. Új filmjével ismét szintet lép és megszabja az elkövetkező évek ritmusát. (jbn)

>> teljes kritika itt

15. TIFF, percről percre (3)

14:00 – A Zvizdan (The High Sun) két, halálosan ellenséges nemzet gyermekeinek lehetséges szerelméről és az idővel gyógyuló kollektív sebekről mesél három felvonásban, a délszláv konfliktus kezdetétől máig. 1991, 2001, 2011. Alapállás: a lány szerb, a legény horvát, a helyszín ugyanaz, ám az erőviszonyok minden esetben mások. Az első szegmensben a szerb szempont az agresszív, a másodikban egyenlőek a traumák, a harmadikban viszont a horvát közösség kirekesztését szenvedi a kisebbségi szerb. Szolid rendezés, jó forgatókönyv, ám a befejezés kissé szájbarágósan jósol jövőt a szomszédok kibékülésének, és szükségtelenül hosszúra nyúlik. Az elbeszélés javára válik viszont, hogy mindhárom történetben a párocskát és a szűken vett családot... hoppá, ezt talán nem kéne lespojlerezzem, még úgy sem, hogy Kolozsvárra valószínűleg még egyszer nem jut el a film. (Dalibor Matanic rendezőt a cannes-i Un certain regard zsűridíjával tüntették ki a Zvizdanért 2015-ben). (fsz)

10:30 – Gyengécske román filmsulis „diákcsíny”, újabb Sion Szono-őrület, magyar ralliversenyzős dokfilm, és az Oscar-díjhoz igen közel került, zseniális kolumbiai film. Újra szakad az eső, nem lehet a főtéren sétálni, úgyhogy irány a mozi!

09:43 – Lesz még TIFF-es vetítése több magyar filmnek: ma 17:00-tól a Zero megy a Juliusban, 17:30-tól a Liliom ösvény ugyanott, a szomszéd teremben, holnap 12:30-tól Az itt élő lelkek nagyrésze, szintén a plázában, aztán vasárnap 12-től a Szerdai gyerek megy a plázában, 18:00-tól az Anyám és más futóbolondok a Mărăștiben, 22:30-tól pedig a Káin gyermekeit ismétli a Győzelem mozi. Meg kell nézni, amit lehet, mert augusztus végéig nem lesz több magyar film szélesvásznon Kolozsváron. Én szóltam... (bk)

Hetedik nap

18:10Florin Piersic itt van a Studházban, valszeg az új Cristi Puiura kíváncsi. Miért is nem rakták a vetítest a róla elnevezett, sokkal nagyobb moziba? Töminyomi van, mint a régi szép időkben, amikor nem volt még tévé... Puiu akkora tapsot kapott, hogy Chirilov hangja nem is hallatszik. Puiu előre is elnézést kér a film hosszáért, és nem fog megsértődni – azt ígéri – ha unjuk. (jbn)

10:30 – Elfogytak a versenyfilmek, de íme, a mai rövidek, a koncerten kívül ismétlik őket, és nem is rosszak!

10:00 – Úgy tűnik, ma végig esni fog :(

08:00 – Magyar film a TIFF helyi versenyének fődíjasa. A hét döntős film közül öt volt magyar. (tgi)

>> teljes beszámoló itt

15. TIFF, percről percre (4)

Hatodik nap

00:20 – Az Anyám és egyéb futóbolondok a családból kicsit olyan, mint a mikróban sietősen felmelegített tejbegríz: a teteje forró, az alja jéghideg, viszont elkavarva ehető. Amit a 20. századi családtörténet mozgóképi kordokumentumokkal hitelesített fősodrában az indokolatlanul lusta rendezés bohókás-giccses-pongyolán tálal, azt rögtön megbocsátjuk neki, amint anya és lánya jelenbeli fergeteges szócsatáira vált az elbeszélés. A vetítés után Fekete Ibolya rendező szeretettel emlékezett a filmben 92 éves édesanyát alakító Danuta Szaflarskával eltöltött hat napra, aki 96 évet töltött a forgatás idején, s a film ősbemutatóján 101 esztendősen lépett a színpadra. (fsz)

22:00 – Az elmúlt években a magyar nap fénypontja a Tranzit-ház udvarán megszervezett zártkörű gulyásparti volt. Ehhez képest merész döntésnek tűnhetett a szervezők részéről, hogy idén a Kolozsvártól 20 kilométerre fekvő gyalui kastély parkjába költöztették az eseményt (mert ugye ki fog ilyen időben kibuszozni / kiautózni, s hogy fog éjjel visszajutni a városba). Persze én voltam túl pesszimista, a Bagossy Brothers és Republic koncert annyi embert vonzott be, hogy az utána következő Hajnali lázat is több százan nézték végig. Párszáz méterrel arrébb pedig a Raiffeisen igazgatója és számos más VIP-meghívott ismerkedett a kastély történetével a korzós lányok jóvoltából. (zb)

21:14 – A cseh Family Film azoknak ajánlott, akik már 1952 óta mind várnak a Sorompók lezárulnak (Umberto D.) című De Sica film folytatására. Decens kis családiválság-mozi, épp kellő mennyiségű kutyaploitatiönnel. Nem tipikusan cseh, de jó. (jbn)

12:38 – Sindzsukui hattyú. Harcos feministáknak kifejezetten ajánlott nyugtatót bevenni előtte: ki fognak akadni a rabszolgaként eladott prostiktól, akik ebben a melóban lelik meg életük értelmét. De ennél azért bonyolultabb a film. Ez a Szono pedig egy őrült állat. (bk)

12:15 – Bármilyen furcsán hangzik, vannak, akik TIFF alatt a filmnézés mellett arra is időt és energiát áldoznak, hogy a fesztivál nézői szokásait tudományos vizsgálódásnak vessék alá. Virginás Péter a TIFF mint „létforma” nézőkre gyakorolt hatásait kutatja, különös tekintettel a magyar és román filmnapokra. Segítsünk neki azzal, hogy kitöltjük a kérdőívét, ami három nyelven (románul, magyarul, angolul) elérhető ezen a linken. (pazs)

10:00 – Ezt láttuk a TIFF-en 5. – Imádnivaló bennszülöttek és kevésbé imádnivaló fehéremberek. Mára csupa versenyfilm jutott!
  • Svetla Tsotsorkova: Thirst [verseny]
  • Ali Abbasi: Shelley [verseny]
  • Bentley Dean, Martin Butler: Tanna [verseny]
  • Jonas Rothlaender: Fado [verseny]
15. TIFF, percről percre (5)

09:30 – Büszkén jelentjük, hogy a mai hivatalos fesztiválújság, az AperiTIFF Filmtettes segítséggel készült: a fesztivál 15 éve alatt először van benne magyar oldal (ha már magyar nap van, ugye). Reméljük, hogy az összes elfogy, segítkezzetek ebben! (jbn)

Ötödik nap

03:02 – Érdemes maradni a Tanna második vetítése után a közönségtalálkozóra is, a rendező nagyon jófej, és nagyon jó dolgok derülnek ki a forgatásról. Pl. hogy egy filmet még sohasem látott törzs tagjaival forgatták. Bővebben nemsokára. (jbn)

18:10 – Kiderült, hogy Mădălina Ghenea modellből lett színésznő (vagy fordítva) adja át majd az életműdíjat Sophia Lorennek, de jelenlétében szerveznek egy vetítést is Sorrentino Fiatalságából. Ide most mindenki szúrjon be egy olyan mozgógiffet, amilyent akar. (jbn)

17:00 Ali Abbasi rendező fent csücsül a Győzelem mozi színpadán, bakancsos lábát lógatja s aszongya, hogy a Shelley vége optimista. Sőt, életvidám. Hogy az isten a fejét akárhová tegye. Rövid kritika holnap. (fsz)

12:00 Szerencsére nem lesz több vetítése a La cienaga – Entre el mar y la tierra című kolumbiai filmnek, ekkora tömény giccset nem látott a Repcsi. Latinónak kell lenni ehhez, úgy látszik. (jbn)

10:00 – Ezt láttuk a TIFF-en 4. – Három versenyfilm – bennük aligátorokkal terhelt álomképek, egy rendőrök elől nyilvánosházban rejtegetett kislány és egy tunéziai kamaszlány kalandja a titkosrendőrséggel – egy kihagyhatatlan, neonáci filmszatíra és egy szintén szórakoztató dokumentumfilm a spagettiwesternek örökségéről.
15. TIFF, percről percre (6)

Negyedik nap

23:10 – A rádiókban évekig agyonjátszott betétdallal büszkélkedő, madonnás film már feltálalta hollywoodi köntösbe öltöztetve a romantikára vágyó nagyközönségnek Evita Perón történetét, kultuszának részleteit. Az Éva nem alszik (Eva no duerme, 2015) című filmtől – épp az előzmény, valamint Pablo Agüero neve miatt – egész mást várt a néző, s ezt a mást meg is kapta. Egy ömlengős film helyet Evita testének kissé morbid, kalandos „utóéletét” követhetjük nyomon a balzsamozó asztalától a sírig. A művészi képek, néha kissé vontatott jelentek bizarr módon zombifilmekre emlékeztető elemekkel vegyülnek, egy-egy jelenetben már-már várnánk, hogy a „főszereplő holttest" valakit nyakon ragad. Az igényes operatőri munka és a korabeli, 50-, 60- és 70-es évekbeli felvételek szép összhangot alkotnak, bár a történelmi tények ismerete nélkül, a film alapján, nem lehetne könnyen összerakni a történetet. Agüero alkotása egy jó elképzelésen alapszik, vannak benne jó ötletek, s ahogy a rendező maga is elmondta a vetítés után, nem szokványos módon akar hatni. Mégis valahogy nem teljesen kerek az egész. Az alkotáson érzik, hogy rendezője argentin, kissé elfogult vagy inkább valahogy provinciálisnak tűnik a végeredmény, de a film a rossz mellékízekkel együtt is megér egy nyolcvanegynéhány perces mozizást. (tgi)

18:30 – Sajtóbeszélgetés a TIFF művészeti igazgatójával, Mihai Chirilovval – A szervezői ígérettel ellentétben, a könnyed délutáni találkozón alig esett szó a fesztiválra elhozott filmek kiválasztásának szempontjairól, szervezői koncepciókról, pletykákat, érdekességeket viszont halhattunk. Felidézte a puliszkás TIFF-népszerűsítő kampányt, és sokat mesélt az idei reklámkampányról. Elmondta, hogy több ikonikus figurát akartam megjeleníteni a reklámspotokban, mint ahány végül bekerült: voltak elképzelések a Belvederén játszódó Titanic-jelenetre, és a belvárosban forgó, Gene Kelly-s Ének az esőben-jelenetre. A castingokon rengeteg jó arcot, akiket a jövőben még „használnának”. Megtudtuk, hogy kb. két hónapja egyeztetnek Sophia Loren TIFF-es részvételéről, s már nem is remélte a pozitív választ, amikor az megérkezett. Az olasz díva kapcsán merült fel, a tavalyi sztárvendég, Nastassja Kinski neve, aki nagyon diplomatikusan fogalmazva, szerinte a fesztivál történetének legkevésbé professzionálisan viselkedő vendége volt – és ezt meg is mondta neki. A sztár Kolozsvárra jövet négy gépet késett le, hazafele pedig a harmadikat érte el, de saját filmjének a vetítésén sem jelent meg (erdélyi tartózkodását azért kihasználta, járt Segesváron és Nadia Comăneci egykori iskolájában is). Téma volt még a vakoknak és gyengén látóknak szánt speciális vetítés, amely 2009 óta létezik a TIFF-en, s amely akkor nagyon újító kezdeményezésnek számított, később több európai fesztivál is átvette. Chirilov elmesélte, hogy a legelső ilyen vetítést úgy kezdte, hogy „(…) ma este egy (…) filmet fognak látni”, amitől iszonyat zavarba jött, de ma már otthonosan mozog ezen a vetítésen is. Szó esett még a filmek és a regények, olvasás és filmnézés kapcsolatáról: Chirilov bizakodó, hisz abban, hogy egy jó filmes adaptáció megnézése után a fiatal kedvet kaphat a forrásként szolgáló könyv elolvasásához is. (tgi)

17:34 – Az A peine j’ouvre les yeux című tunéziai (francia-tunéziai-belga-arab koprodukció, de ha a produkciós részleteket nem tekintjük, tunéziainak mondható) versenyfilmet főszereplője, Baya Medhaffer képviselte a kolozsvári színpadon. A fiatal hölgy lazán és őszintén felvállalta, hogy se nem színésznő, se nem énekesnő, mégis megküzdött ezért a szerepért – amelyben elég sokat kellett énekelnie –, ugyanis afféle tunéziai új hullám van kibontakozóban, s ebben ő mindenképpen részt akart venni. Egyébként filmszakos hallgató, aki maga is részt vett a film háttértörténetében felsejlő „arab tavaszban”, vannak barátai, akik a főszereplőéhez hasonló sorsra jutottak. Azt mondhatjuk, Baya két lábbal a földön jár: nem hisz abban, hogy a mozi, vagy általában a művészetek képesek befolyásolni a tömegeket, radikálisan megváltoztatni az egyének perspektíváját, azt szerinte az éhség és a munkahely elvesztése képes megváltoztatni. Egy nézői kérdésre kifejtette, hogy a feminizmus – legalábbis Tunéziában – kontraproduktív, jobb lenne, ha a feministák valami olyasmiért harcolnának, ami többeknek hasznos, a tunéziai nők ugyanis erősek, és az előző államfő, aki mellesleg diktátor volt, hozott már egy olyan hasznos törvényt, ami a modern szabadságjogokhoz hozzájuttatta a nőket (a tunéziai férfiak mellesleg lusták). A film egyébként a rendszerváltás előtti és utáni társadalmat egyaránt kritizálja, a politikai elit ugyanis nagyjából változatlan maradt, csak a vezetői cserélődtek le, a szólásszabadsággal például mind a mai napig gondok vannak. Baya jófej, sokkal jobb, mint amilyen a filmje. Kritika holnap! (bk)

15:20 – Théo et Hugo dans le même bateau (Theo és Hugo egy csónakban) egy kiváló queer-mozi, ha leszámítjuk a felütésben indoktalanul hosszan (15 percben), részletesen bemutatott ultraexplicit férfiorgiát, amely után real time-ban követhetjük végig a két, aktus közben egymásba szerető címszereplők párizsi éjszakába nyúló kálváriáját. Egyikük ugyanis HIV-fertőzött. Ki a felelős, ha van egyáltalán? Kitartanak-e egymás mellett? Lehet-e ebből kapcsolat? De az is lehet, hogy nem fertőzték még egymást. A bizonytalanság árnyékában próbálnak bizalmat táplálni egymás iránt. A néhol bagatellizáló forgatókönyvet (egymás péniszeit megverselő jelenet) a főszereplők jó, visszafogott játéka és működő dinamikája kompenzálja. (ne)

15:00 – Ma esett. (jbn)

09:15 – Ezt láttuk a TIFF-en 3. – Mára csupa súlyos filmélmény jutott az emberi tapasztalás perifériájáról. Bevállalósok, hajrá!

15. TIFF, percről percre (7)

Harmadik nap

19:49Dumitru Prunariu a Studház után a TIFF Lounge-ban is megmutatta magát, mesélt az űrben töltött napjairól, a súlytalanság állapotában tapasztalatokról, a román és a nemzetközi űrkutatás jelenéről és jövőjéről. A nejlonokkal elfüggönyözött tér valószínűleg a fesztivál legmelegebb, kissé üvegházra emlékeztető helyszíne, főleg ilyenkor délután. Filmekről itt kevés szó esett, a Gravity, az Interstellar és az Armageddon érdemelt ki néhány mondatot. Prunariu a Sandra Bullock-os filmet emelte ki, mint a valósággal legalább köszönő viszonyban álló alkotást, bár hangsúlyozta, hogy az űrállomások között a felszerelések jelen fejlettségét figyelembe véve nem lehet repkedni... A beszélgetés végén Prunariu űrbeli tartózkodása után kialakult kultuszára terelődött a szó, illetve arra, hogy a Ceau-rendszer igyekezett ennek hamar gátat emelni, hiszen igencsak kellemetlen volt, hogy az űrhajóssal készült interjúkra inkább kíváncsiak a tévénézők, mint a legfelső vezető szokásos beszédeire. A leizzadt hallgatóság a nemzetközi Aszteroida Napot népszerűsítő labdákkal távozhatott a helyszínről. (tgi)

16:45 – Az előbb láttam Nae Caranfilt a Repcsi előtt. Megnyugodtam: pont úgy öltözik ahogy a filmjei alapján elvárná az ember. (jbn)

15:24 – A Halal Love (and Sex) négy, egymást keresztező szatirikus szerelmi melodráma a kortárs Bejrút helyszínein. A hollywoodi romkomok toposzain edzett elmék számára a sharia hétköznapok egy percig sem közhelyesek, mindenik történet valamely tabunkat kikezdi és új értelemmel tölti fel. Mint például a férje számára második feleséget szerző hitves, mert ő már nem bírja szusszal a mindennapos „nunu”-t. Allah útjai viszont kifürkészhetetlenek és kuszák, akárcsak a póznákra tonnaszám felaggatott áramkábelek. (fsz)

14:21 – Ma négytől és holnap fél nyolctól lesz egy nagyszerű doksi, a Wolfpack (A mi falkánk / Haita), ami se rendezőileg, sem operatőrileg, de még montázsban sem igazán üti a mércét, de a bemutatott emberek (egy külvilágtól elzárt család, amelynek fiúgyermekei csak a filmekből ismerik a világot, és ezeket a filmeket játsszák újra és újra maguknak, kamera előtt) annyira hálás témának bizonyultak, hogy lehetetlen elrontani. Zseniális arcok. Futás a moziba! (jbn)

11.45 – A Sion Sono-retrospektívből a Riaru onigokko / Tag (kb. Fogócska / Leapșa) címűnek se füle, se farka. És nem azért, mert a film legvégéig egy férfiszereplő sincs benne, hanem azért, mert annyira képregényszerűen jönnek benne a random erőszakjelenetek. Ezeket diáklányok bugyijainak snittjei váltogatják, majd pofon van vágva egy „csavarral”. Nagyon-nagyon japán, túlságosan is az. (jbn)

09:00 – Ezt láttuk a 15. TIFF-en 2. – Gyatra és közepes versenyfilmek, zoofil jelenetekkel teli felnövéstörténet, zseniális horvát brigantyk – legalább kettő közülük kihagyhatatlan!
Ruchika Oberoi: Island City

08:10 – Van egy összeesküvés-elmélet, mely szerint az amerikaiak holdraszállását egy stúdióban alkották volna. Matt Johnson Operation Avalanche című mozija éppen ezt, a hidegháborús győzelemmel egyenértékű kozmikus pillanat hamisítását rögzíti egyfajta found footage-mockumentary vegyületben, és korabeli felvételek megbabrálásától sem riad vissza. Felemás eredménnyel: az ötlet jó, a munka kimerítő (korhűség a díszletben és a 16mm-es szemcsés alapanyagban), a filmes hivatkozások és az intertextualitás még némi csemegézésre is nyújt lehetőséget, viszont a rendező-főhős figura modorbeli anakronizmusa, valamint a hidegháborús paranoiák kamaszosan komolytalan kezelése óriási hitel- és érdekvesztéssel jár. (fsz)

Második nap

19:10 – A Studház színpadán Dumitru Prunariu, a román űrhajós, és David Reu, az Opt zile în cosmos rövidfilm rendezője. Mindjárt kezdődik az Operation Avalanche áldokumentarista sci-fi vetítése. (fsz)

15. TIFF, percről percre (8)

17:10 – A Határok nélkül szekcióban látható Hairiotekija / Distractions című finn alkotás igazából egy szkeccsfilm, aminek darabkái nem mindig kapcsolódnak egymáshoz, ami azért baj, mert némelyikük önmagában sem működik. Pedig van közte ami nagyon üt, ezek az abszurdtól a nagyon fekete humorig terjedő esztétikai skálán mozognak, de a végeredmény elég felemás. Erős gyomrúaknak. (jbn)

11:40 – Nae Caranfil: 6,9 pe scara Richter – „A 6,9 a Richer-skálán egy román-magyar-bolgár koprodukció, amiben filmalapos pénz is van. Ez alapvetően egy jó hír lenne, a stáblista felgördülése után viszont keserű szájízzel maradunk: a magyar filmgyártás önmagában ugyanis már nagyon rég nem tud ilyen vicces filmeket kitermelni.” >> teljes kritika itt
15. TIFF, percről percre (9)

09:43 Több mint 3000 néző vett részt tegnap este a Transilvania Nemzetközi Filmfesztivál megnyitóján, Kolozsvár főterén – ez rekordnak számít a fesztivál 15 éves történetében. (szerk.) >> teljes hír itt

09:00 – Ezt láttuk a 15. TIFF-en 1. – Egy korrekt portréfilm szép anyaggal Ingrid Bergmanról, Matías Bize új, érzékeny és impresszionissztikus filmje a vízről, propaganda a távol-keleti nap alól, naiv rajongó vs. nőfaló művész kétszer. Van, amit érdemes újranézni.

Te hány filmet vállalsz be naponta a TIFF-en?


Első nap – Első filmek, megnyitó

22:12 – Kész, kezdődik. Persze, még lesz egy kis nosztalgiafilmecske és pár programajánló. És feljön Nae Caranfil is. Dicséri az összegyűlt tömeget, főleg a méretét. Megköszöni Mungiu producernek. De mi lassan kapcsoljuk ki a netet, reggel folytatjuk, kezicsókolom. (jbn)

21:57 – Túl hamar örültünk. Visszatér Giurgiu, bejelenti, hogy holnap este Bonchidán megint meg lehet nézni a franciákat, és felhívja a szpotokban szereplő színészeket. Móka, kacagás, taps. Elmesélik, hogyan és miért készültek az idei szpotok. A terminátor pl. mérnök. (jbn)

21:53 – Vége a francia csodának, megy az első TIFF-szpot, a Forrest Gump-os. Aztán a többi. Létezik, hogy ennyi volt? Semmi politikus, szponzor, ömlengés? (jbn)

21:38 – Mikor már azt hinnénk, hogy vége van a gall dobpergésnek, rövid szünet után felmásznak egy hatalmas darura és onnan folytatják, mindenféle akrobatikával megtoldva. Dobosok a magasban. Látványos, de őszintén, eléggé redundáns. (jbn)

TIFF 2016 - megnyitó

21:30 – A franciák dobperformansza azóta is tart, most már Matyi alatt vannak. Remélem, a templom vakolata kibírja. (jbn)

21:24 – A francia Transe Express nevű ütőhagszeres bohóccsapat performanszát lehet hallgatni. Lehengerlő élmény.(jbn)

21:20 – Hivatalosan megerősített információ: a filmeződrónok rettenetesen idegesítő holmik. És igen, tényleg vizesek voltak a székek a Baraczkvirág moziban. A munkatársak túlbuzgósága miatt. (jbn)

21:18 – Giurgiu beszól a számvevőszéknek, csak hogy mindenki tudja: a jegybevételek egy elenyésző részét jelentik a fesztivál költségvetésének, ne cseszegessék már a TIFF-et az állami és helyi támogatások miatt. És elkezdődik a nosztalgiázás, elvégre ez a tizenötödik kiadás. Felhívnak egy srácot, aki a TIFF-fel együtt nőtt fel, és azóta is hatalmas cinefil. (jbn)

21:14 – Színre lép Mihai Chirilov művészeti igazgató, aki rögtön megígéri, hogy rövid lesz. Megköszöni Nae Caranfilnek, hogy ideadta a filmjét. Beszél a 40 éves Taxisofőrről, és hogy érdemes megnézni a legnagyobb hazai méretben, ami a Főtérre állított ideiglenes, felfújható vászon.(jbn)

21:08 – Giurgiu bemutat pár díszmeghívottat. Az első Dumitru Prunariu, ő a román Farkas Bertalan, és itt van a fesztiválon. Máris Sophia Loren a téma: jövő pénteken a Házasság olasz módra lesz vetítve a színésznő tiszteletére. Megint szívatja kicsit a meghívókért kuncsorgó, nem is igazán cinefil szponzorokat.(jbn)

21:05 – A negyedórás csúszás a minimális udvariasság, amit be is tartottak, de most már azért ideje volt elkezdeni. Itt van Caranfil, az idei nyitófilm rendezője, drónok röpködnek az emberek fejei felett, és Tudor Giurgiu máris nyitja a fesztvált. Természetesen számokkal kezd, de arra is megkér mindenkit, hogy folyamatosan posztolgasson tiffes képeket az internetre, és lássák el hestegekkel, mert majd levetítik őket vetítés előtt. (jbn)

20:38 – Határozott megnyitószag van a Főtéren, gyülekeznek az emberek rendesen, mindenki megpróbálta a legszebb gúnyáját és legjobb szagú parfümjét magára pakolni. A bejáratnál az idei szpotok karaktereivel (a terminátorral, a taxisofőrrel és a többikkel) lehet fényképezkedni. A terminátoros csávó például közelről ijesztően hasonlít Schwarzeneggerre. Egyébként pedig csak imádkozunk hogy ne legyen hidegebb. (jbn)

18:51 – Komolyan mondom: nagyon hideg van a Barack Flórián moziban! De tényleg, én lefagytam. S még zsörtölődtek mások is... (ne)

11:05 – Érdekesen indul a 15. TIFF. Soha ilyen gyorsan nem jutottunk hozzá a sajtóbelépőkhöz, bár a moziba érve kiderült, hogy még nem aktív a rajtuk lévő kód. Szerencsére egy kedves mosoly mindig varázserővel bír, úgyhogy itt ülök az első vetítésen. A terembe érve rögtön kiszúrom a jól ismert filmrajongó hajléktalant, aki a Filmtettfeszteken is mindig az első sorban ül, egyébként meglepetésemre a mozi tele van ideges nyugdíjassal. Miutan lerántom az átlagéletkort, rájövök az általános enerváltság okára: a székek nem száradtak meg az éjszakai takarítas óta, mindenki átnedvesedett nadrággal állna fel a film végén. Így kapnak új feladatot a bankreklámos, sárga fejalávalók... popsialávalóvá léptek elő. S most hátra lehet dőlni, kezdődjön a 15. TIFF, váljunk egy bő hétre filmzombivá! (bk)


Chantal Akerman: Sajátos hang a női/feminista moziban

A 15. Transilvania Nemzetközi Filmfesztivál 3×3-as szekciója többek közt Chantal Akerman művészete előtt tiszteleg. Ki volt ez a rendkívül sajátos hangú és erős stílusú, belga rendezőnő, aki filmjeivel képes volt darabokra törni és szétszórni a hollywoodi nőábrázolás korlátait?

>> teljes portré itt

Chantal Akerman

Minden TIFF-es téma, amiről a fesztivál előtt írtunk

Velük interjúztunk a TIFF előtt:

Ezekről a filmekről volt korábban kritikánk:

További, kapcsolódó írások:

Erről adtunk hírt a fesztivál előtt:

A szerző véleménye nem feltétlenül tükrözi a szerkesztőség véleményét.

Kapcsolódó fesztivál

Címkék

, , , cikk