Molotov-koktélbár

Beszélgetés Igor és Ivan Buharovval

Az Igor és Ivan Buharov álnéven alkotó képzőművész-zenész-filmes párról fiatalos energiájuk alapján nem is gondolnánk, hogy milyen régóta vannak a pályán. Nemrég jártak Kolozsváron: a 8 évvel ezelőtti Lassú tükör után most új filmjüket, Az itt élő lelkek nagy részét kísérték el a TIFF-re.

Igor és Ivan Buharov: Az itt élő lelkek nagy része

Új filmetek a hagyományos magyar gyártási struktúrán kívül készült. Nem is gondolkodtatok azon, hogy ezúttal állami pénzekből készítsetek filmet?

Igor: Ennél a filmnél nem merült fel, hogy a Magyar Filmalaphoz pályázzunk, mivel tudtuk, hogy nagyon lassú a procedúra, és mi viszonylag gyorsan és könnyedén szerettük volna elkészíteni ezt a filmet. Ebben a filmben sok az improvizáció és a szabad asszociáció, emiatt nem is akartunk valódi forgatókönyvet írni, hanem a forgatási fázisok között fejlődött maga a film története. Ez a gyártási forma eleve kizárta, hogy állami pénzre pályázzunk, annak a hosszas forgatókönyvfejlesztési fázisával kísérve. Már készítettünk állami pénzből filmet az elmúlt 22 évben, és még szeretnénk is – ebben az esetben ez máshogy volt.

Hova pozicionáljátok magatokat, illetve ezt a filmet a (műfajilag nem túl sokszínű) magyar filmiparban/filmtermésben?

Igor: Személy szerint én nem pozicionálom magamat sehova, filmjeink viszont talán egy űrt töltenek ki, amely a kicsit „bonyolultabb, vagy elgondolkodtatóbb” filmek hiánya miatt keletkezett. A nézők gondolkodtatásra késztetése és az ezáltal való szórakoztatása nem titkolt célunk.

Milyen a filmeteket saját kezűleg forgalmazni?

Igor: Nehéz és könnyű is egyszerre. Egyrészt nem értünk hozzá, úgyhogy sokszor igen bonyolultnak tűnik, másrészt nagyon sok pozitív meglepetés is ért bennünket és néha nem értjük, hogy miért félnek a forgalmazók minél több film forgalmazásától. Igazándiból csak idő és telefonok kérdése – mármint a mozikba való eljuttatása a filmnek. Amiben hiányt szenvedünk a forgalmazás terén, az a reklám – mivel erre sem volt pénz –, és sajnos reklám hiányában nem jut el a film híre az emberekhez, főleg vidéken. Budapesten viszont szájról szájra járt a hír és az emberek bementek a mozikba.

A filmetek többféle (8 mm, 35 mm) celluloidra forgott. Miért ragaszkodtok a filmnyersanyaghoz?

Igor: Más a textúrája, máshogy néz ki, valahogy olyan mintha teste lenne a vetített képnek. A felvételek során is más a gondolkodás, amikor meg van szabva, hogy ennyit forgathatunk és nem látjuk az első pillanatban.

Köze van ennek a „textúrákban” és „testiségben” való gondolkodásnak ahhoz, hogy egyszerre vagytok képzőművészek is?

Ivan: A super8-as kockát felnagyítottuk 35 mm-esre, és ez már eleve hatalmas élmény volt: a kis szemcsékből hatalmas, bizonytalan foltok lettek és nagyszerűen néztek ki. Szerencsére mindennek mindenhez köze van. A képzőművészet, a film és a zene nálam egyszerre indultak el kézenfogva középiskolás koromban. Ezek a területek nagyon sokat adnak egymásnak. Olyan, mint egy hatalmas végtelen és bejárhatatlan épület: minden szobából nyílik egy másik... és mivel kísérletező típusok vagyunk, sokszor váratlan eredményre is számítanunk kell. Jól mutatják ezt azok az adatok, hogy amikor a gombot piszkáltuk, ugyanakkora erővel mozgott a bot vége, amekkora erővel mi mozgattuk a rudat.

Kit tekintetek példaképnek? Nem feltétlenül filmrendezőkre gondolok – ugye a filmben az egyik fő karakter Gróf Batthyány Ervin, az anarchizmus tanainak hirdetője.

Ivan: Nekem most Dukpa Künli. Szeretnék erről a csodálatos emberről filmet készíteni, műfajában művész-pornó lenne. Eme felajánlásból származó növekvő érdem csillogó patakja vigye az összes lényt a mindentudás óceánjába.

Igor: Személy szerint nekem sok példaképem van, így emiatt nem tudok egyszerűen válaszolni erre a kérdésre, bonyolultan pedig nem tudok, mert a példaképeim megsértődnének.

Mit vártok ettől a filmtől? Ha a nézőből kijövet anarchista lesz, az már jó?

Ivan: Az már elég jónak mondható, de elvárásaink nincsenek, kivéve a néző nyitottságát. Nyugodtan ki lehet jönni a moziból és haza lehet menni, de Molotov-koktélbárt is nyithatunk a film megnézése után… ja és világméretű beszélgetések, viták lehetőségét is felveti, reméljük a legjobbakat.

Igor: Azt, hogy az egész világon átsöprő forradalom megvátoztassa az összes embert, a határok eltűnjenek a Földről, mindenki megkapja a születéstől járó feltételnélküli alapjövedelmet, és beköszöntsön a soha véget nem érő világbéke.

Miért orosz nevek? Miért épp Buharov?

Ivan: Nézd, ebben a politikai helyzetben erről most nem beszélhetünk.

A szerző véleménye nem feltétlenül tükrözi a szerkesztőség véleményét.



Kapcsolódó