Fám Erika

/ / /

· írta

„A természetfilmek egyre inkább eltávolodnak a természettől”

Beszélgetés Gál László filmrendezővel

Interjú

Ökológus, gombaszakértő, a(z erdélyi) természet szerelmese. Fotós és filmes, olyan műfajban forgat, amelyre egy-egy forgatókönyvvel sosem lehet felkészülni. Wild Transylvania címmel sorozatot készít a tájról, ahol „rejtély és titok ül minden bokorban”. Munkái nemzetközi fesztiválokon versenyeznek, az Erdei álom Gödöllőn díjat kapott. Gál László kézdivásárhelyi természetfilmessel beszélgettünk.

Mikorra tehetők az első mozgóképes kalandok?

Nem tudom egész pontosan, valamikor 2010–2011-ben hirtelen felindultságomban vettem egy marokkamerát, ami képes volt rögzíteni mind a mozgást, mind pedig a hangot. Főleg a hangokat szerettem volna akkor megörökíteni, azoknak volt nagy hatása rám, mint amilyeneket például szarvasbőgéskor vagy siketfajddürgés alkalmával hallottam.

Mi volt korábban: a természet iránt érzett vonzódás vagy a filmes próbálkozások?

Messzemenőleg a természetjárás volt az első, jóval később jutottam fényképezőgéphez és csak azután próbálkoztam filmmel is.

Gál László

Hogyan indul egy filmes természetkaland?

Mivel már megszokásról beszélhetek, ezért azt mondhatom, majdnem mindig úgy indulok, hogy legyen élményekben gazdag a tekergés. Ezt a megfelelő élőhelyek kiválasztásával, a nyomokra való folyamatos odafigyeléssel tudom elérni, és ha találok valamit, elindulok rajta. Innentől az események felgyorsulnak, nem marad más, mint lépést tartani a természettel, alkalmazkodni a feltételekhez. Minden rajtam áll vagy bukik.

Van filmterv, esetleg forgatókönyv? Vagy inkább a helyzet írja a filmet?

Nálam is, mint a természetfilmesek nagyrészénél, van egy elképzelés – erre alapozok, de tudom, hogy ezt bármikor befolyásolhatják a körülmények. Mivel nem tudom, mikor, mi és hol bukkan fel, mindig a helyzetnek megfelelően kell döntenem és az elképzelésemben már meglévő képeket használva igyekszem kialakítani az azokhoz illő képkivágást. Például az Erdőről hozott pillanatok őszi részében egy bizonyos szarvasbikát kerestem és több ízben is medvék közé keveredtem. Megtehettem volna, hogy kikerülöm őket, de vétek lett volna kihagyni a lehetőséget. Ezek az események részei a történetnek, viszont nem mindegyiket építettem be a végső változatba. Ezekre a helyzetekre a forgatókönyv szintjén nem lehet felkészülni.

Mire kell figyelni leginkább a természetfilmek esetében?

Az attól függ, kinek és milyen célból készül, valamint attól, mennyire tartja (tartják) fontosnak a filmkészítő(k) a szakemberek véleményét. Sok természetfilm esetében léteznek árulkodó jelek, amelyek arra utalnak, hogy nem vadállatokat látunk a képernyőn. Gondolom ilyenkor vannak határok, amelyeket betartnak arra gondolva, hogy a laikusok még nem találják zavarónak a manipulációt. Sajnos azt tapasztalom, hogy a természetfilmek egyre inkább eltávolodnak a természettől a gyártási idő lerövidítése miatt. Akik ebből a műfajból élnek egyszerre több filmen dolgoznak és havonta egy, de akár több filmet is piacra dobnak. Az időigényes részeket megvásárolják vagy „műhelyben” elkészítik. Ettől még nem veszít az információértékéből, amennyiben tudományos célból készül. Viszont a dokumentumfilmeknél csak a megvásárolt anyagot tudom elfogadni, a műfelvételek zavaróan hatnak, mert adathamisításként élem meg. Ez utóbbival olyan jelenetek kerülnek képernyőre, amelyek nagyban befolyásolják az emberek viszonyulását a természethez.

Milyen mennyiségű nyersanyag gyűl össze egy forgatás alatt? Időben hány nap alatt zajlik egy-egy filmhez a forgatás?

Eddigi tapasztalatom szerint a felvett nyersanyagnak körülbelül 20%-a kerül feldolgozásra. A Téli álom című film elkészítéséhez majdnem három télnek kellett eltelnie. Valószínű, hogy ha ez a fő foglalkozásom, akkor két tél elégséges lett volna. Pontos adatokat tudnék mondani, ha átnézném az egész anyagot, így hozzávetőlegesen viszont csak annyit, hogy az első tél alkalmával hetente három-négy nap volt az átlag egyfolytában kint töltött idő.

Kivel készíti a filmeket?

Az első részt egy filmkészítéssel foglalkozó ismerősőm, Boica Zsolt, vágta, akire az elején nem igazán hallgattam, csak a film véglegesítésekor jöttem rá, hogy igaza volt… csak hát olyan nehéz kidobni olyan jeleneteket, amelyekért napokig jártam a havas erdőket! Nyert is a film egy fesztiválon két díjat. Mivel már nem egy városban tartózkodunk, ezért csak néha kérhetem ki a véleményét, és most már egyedül vágom a filmeket. Természetesen közben megnézi valaki és véleményt mond, amiből igyekszem felhasználni a számomra megfelelő információkat.

Milyen posztprodukciós szempontokat kell figyelembe venni?

Figyelnem kell arra, hogy az egyes események felvételeinek színe, faji összetétele, valamint felvételének időpontja megegyezzen. Törekednem kell arra, hogy a felvételek ne legyen unalmasak és hosszúak, mert a néző figyelme lankad. Mindig nehéz olyan részt kihagyni amihez kötődöm, mert például érdekes volt a felvétel körülménye, viszont tehnikailag nem megfelelő, ezért le kell mondanom róla. 

Számos feladatot vállal egyszemélyben, mindemellett vannak munkatársai. Kik vesznek még részt a filmek elkészítésében?

Bár közreműködtem a zene kiválasztásában és elkészítésében, ezt a feladatot Csíki Zoltán zenész végezte. A nyersanyag előválogatásakor egyszer átnézem az egész felvételt és közben kialakul egy érzés, ami felszínre hozza azt, amit a helyszínen éreztem forgatáskor. Ezután ennek megfelelően hallgatok meg több számot és a legtalálóbbakat felhasználom, vágás közben rendezgetem, megadják a ritmust. A végleges filmhez ezekből keveset használok, inkább hasonló ritmusút és hangszerelésűt készíttetek el. A célom inkább az, hogy kitöltse azokat a részeket, ahol fölösleges a csend vagy szünetel a narráció.

A narrátor Kovács Barni volt. A többit tényleg én intézem és sok új dolgot kellett megtanulnom, folyamatosan kell fejlesztenem magam. Többféle programban dolgozom, az íráskészséget fent kell tartanom és az operatőröknek fontos, furfangos gépkezelési tehnikákat sem árt elsajátítani és minél többet gyakorolni. Eközben azt tapasztalom, hogy időszűke miatt túllépem a lehetőségeim határát.

Klippszerű részek is gyakran előfordulnak a filmjeiben, illetve kicsit reklámhangulatú betétek is megjelennek, sok-sok szubjektív elemmel. Vannak-e filmes elvek, amelyeket próbál követni?

Minden rész elején van egy másfél perces felvezető, amit a sorozat [Wild Transilvania – szerk.] összefoglalójának szántam, arra az esetre, ha valaki csak egy részt lát, ez amolyan „kedvcsináló”. Majdnem ugyanazok a részek vannak bevágva mindegyikben, a különbség abban áll, hogy mindig azzal az évszakkal végződik, amiről a filmsorozat éppen szól. Elvből nem használok mesterséges leseket sem beetetett állatokat, valamint olyan vadat nem filmezek, ami hozzászokott az emberi jelenléthez.

A film mellett fotózik is. Hogyan egyeztethető a két szemléletmód? Mi az, ami fotót kíván és mi követeli meg a filmes ábrázolást a természeti környezetben?

A fotózással kezdtem és sokmindent átvittem a filmbe az onnan szerzett ismeretekből. Most már céltudatosan filmezek és csak olyant, amit fel tudok használni, ami beilleszkedik valamelyik filmes elképzelésembe. A fényképezés lassan lecsúszott a második helyre, mert nem lehet egyszerre művelni a kettőt, bármennyire is szeretném. Vagyis adott helyzetben csak akkor fényképezek, ha már megvan egy bizonyos mennyiségű és minőségű filmes nyersanyag. Rossz szájízzel fogadtam el ezt a helyzetet egy filmezés alkalmával, aminek az lett az eredménye, hogy a képek nem lettek minőségiek, és a mozgófelvételeknek a feldolgozásakor sok gondom akadt.

Nemcsak filmez, hanem tanul is. Összeilleszthető a két dolog, hiszen arról készít filmet, amit kutat, tanulmányoz. Milyen tervei vannak? Milyen szerepet kapnak a jövőképében a természetfilmek?

Így van, a Babes-Bolyai Tudományegyetemen szerzett tudás folyamatosan tágítja látásmódomat és reményeim szerint ez hamarosan meg is fog látszani a munkáimon.  Szeretnék tudományos filmeket is forgatni oktatási célokra – mivel ilyen nem nagyon készül hazai anyagból, itteni igényeknek megfelelően kialakítva –, elsősorban nagyvadakról és ezek életben maradásához szükséges feltételekről, természetvédelemről. Természetesen a teljes ökoszisztéma apraja s nagyja sorra kerülhet, mivel ez a hálózat csak akkor működik, ha minden eleme teljesíteni tudja a szerepét. Be fogom fejezni az Erdei sorozatot, ehhez már csak egy év kell. Jelenleg a nyári részen dolgozom, amelynek a címe Erdei színek (ennek az elkészítéséhez nyertem támogatásként egy éves alkotói ösztöndíjat a Comunitas Alapítványtól). A National Geographicnak készített felvételeket is ki szeretném pótolni tájképekkel és egy teljes értékű dokumentumfilmet készíteni belőle, ahhez viszont már támogatót keresek.

A szerző véleménye nem feltétlenül tükrözi a szerkesztőség véleményét.