Papp Attila Zsolt

/ / /

· írta

„Ebben az országban nincsenek sorozatgyilkosok!” Sopsits Árpád: A martfűi rém Kritika

És – továbbgondolva a címet – sorozatgyilkosokról szóló thrillerek sincsenek; annál bizonyosan kevesebb, mint ahány „nem létező” sorozatgyilkost ismer a magyar kriminalisztika története. Sopsits Árpád filmje, minden hibája ellenére, több mint egyszerű thriller: az '56 utáni Magyarország kollektív közérzetének látlelete.

Hogy mennyi az igazságtartalma a cikk címében idézett, a filmben elhangzó állításnak (valójában figyelmeztető felszólításnak), mutatja ez a hevenyészett lista – úgyhogy a magyar filmgyártás már rég adós volt egy rendes, jól összerakott sorozatgyilkosos thrillerrel, a jelenlegi finanszírozói környezet pedig kedvez a műfajfilmes törekvéseknek. A martfűi rém ráadásul egy szimbolikus év őszén kerül a magyar mozikba: szinte napra pontosan hatvan esztendővel az 1956-os forradalom leverése után. És ez azért fontos, mert a nagyjátékfilmmel utoljára közel egy évtizede jelentkezett Sopsits Árpád úgy tud teljesen „klasszikus”, élvezhető pszichothrillert készíteni, hogy – megtörtént események alapján forgatott munkáról lévén szó – az elbeszélésből kibomló egyéni drámák felvillantanak valami lényegeset a korszak társadalmi viszonyaiból, (szó szerint és átvitt értelemben) fojtogató légköréből is.

„Ebben az országban nincsenek sorozatgyilkosok!” – Sopsits Árpád: A martfűi rém

1957-ben a címben jelzett alföldi településen meggyilkolnak és (holtában) meggyaláznak egy fiatal nőt, akinek szinte felismerhetetlenné püffedt holttestét a Tiszából halásszák ki. Az ügy viszonylag egyszerűnek tűnik, le is tartóztatják a nő szerelmét, aki zavaros, ellentmondásos vallomásokat tesz, az alibije hamisnak bizonyul, végül pedig bevallja, hogy ő követte el a gyilkosságot. Egy elvált férfi őrjöngő szerelemféltésből baltát vág a vele szakítani kívánó szeretője homlokába: kívülről nézve ennyiről szól a történet. A feltételezett gyilkost előbb halálra, majd életfogytig tartó fegyházbüntetésre ítélik, és itt vége is lenne az ügynek.

„Ebben az országban nincsenek sorozatgyilkosok!” – Sopsits Árpád: A martfűi rém (2)

Csakhogy hét év múlva újabb haláleset történik ugyanott, kísértetiesen hasonló körülmények között, az elkövető pedig nem lehet ugyanaz a férfi, hiszen ő sokadik sikertelen fellebbezési kísérlete után félőrülten ül egy börtöncellában. Ahhoz, hogy a sorozatos bűnügyek – a Kovács Péter (a filmben Bognár) nevű martfűi sorozatgyilkos lelkén négy halálos áldozat és további két gyilkossági kísérlet szárad, legalábbis ennyit tudtak rábizonyítani – között egyáltalán kapcsolatot teremtsenek a hatóságok, szükség van egy fiatal, elszánt és személyes motivációktól hajtott ügyészre, aki megszállott igazságkeresésében korábbi mentorával és elődjével kerül szembe – azzal az ügyésszel, aki ártatlanul juttatta börtönbe és kergette szinte a halálba az első áldozat szeretőjét.

„Ebben az országban nincsenek sorozatgyilkosok!” – Sopsits Árpád: A martfűi rém (3)

Sopsits filmje intelligensen és ravaszul építkezik, két, párhuzamosan futó szálon: miközben viszonylag korán feltárul előttünk a gyilkos kiléte és (többé-kevésbé) motivációja, a nyomozás során annál mélyebbre visz bennünket a múlt sötét erdejében, az „októberi sajnálatos eseményeket” követő korszakba, amikor a bűnbakképzéstől sem visszariadó hatalmi erődemonstráció számára sem az emberélet, sem az igazság nem számít. A martfűi rém kissé tévéfilmes hangulatú vizuális világa a „nagy fekete autók” Magyarországát, az elhallgattatás, illetve el- és lehallgatás rendszerének közérzetét idézi meg, amelyet minden szocreál jellege ellenére a fekete széria vigasztalan atmoszférája itat át.

„Ebben az országban nincsenek sorozatgyilkosok!” – Sopsits Árpád: A martfűi rém (4)

Az is jellemző, hogy az összes karakter közül az Anger Zsolt alakította nyomozó figurája a legélőbb és legárnyaltabb: a „rovott múltú”, ezért zsarolható, folyton vívódó, magányos és érdes modorú, de – mint az ártatlanul elítélt férfi nővére iránti gáláns vonzalma bizonyítja – érző szívű rendőrtiszt hamisítatlan kelet-közép-európai noir-hős. Karaktere összetettebb, mint a Hajduk Károly által játszott sorozatgyilkosé, akinek – képileg is merészen adagolt – szexuális aberrációjából kibomló indítéka, lélektani háttere, a zsáner jópár klasszikusának ismeretében, kiszámíthatóbb.

A filmnek azonban ezek az egyenetlenségek sem ártanak igazán: A martfűi rémet a remek történetvezetés és szuggesztív, mégsem tolakodó korrajz mellett az – egyszerre meglepő és logikus – végső drámai fordulat avatja „egyszerű” detektívtörténetből bűnfilmmé.

Csak hogy érezzük, műfaji közelség ide vagy oda, ez mégsem Amerika.

A szerző véleménye nem feltétlenül tükrözi a szerkesztőség véleményét.

Kapcsolódó film

A martfűi rém (Strangled)

A martfűi rém (Strangled)

Magyar thriller, 2016. Rendező: Sopsits Árpád. Szereplők: Mónika Balsai, Anger Zsolt, Hajduk Károly, Trill Zsolt, Csépai Eszter, Szamosi Zsófia, Bárnai Péter, Jászberényi Gábor, Sztarenki Dóra.

Előzetes a Filmtetten

  • A látogatók szerint
    8/10 · 8 értékelés
  • Szerinted?

Címkék

, , , , , , , , , , , , cikk, filmkritika, magyarul, film