Szarajevó a középkelet- és délkelet-európai filmes élet egyik meghatározó eseményévé nőtte ki magát. A fesztivál fiatal korát meghazudtolva vált közvetítővé Nyugat-Európa és a térség között. Világszínvonalú rendezvény impozáns felhozatallal, regionális és világpremierekkel, neves vendégekkel.
A szarajevói fesztivál kapcsolatai egyre szerteágazóbbak: a város kulturális preferenciáinak megfelelően Ausztria, Izrael és Törökország egyaránt kiemelt figyelmet kap a programban. Mindezzel együtt mivel is lehetett volna stílszerűbben megnyitni a fesztivált, mint egy bosnyák filmmel? A Snijeg (Snow – r. Aida Begić) című alkotás azon filmek sorát gyarapítja, amelyek a háború utáni boszniai valóságot igyekeznek feltárni, ugyanakkor valamiféle életlehetőséget is felkínálni (például Szerelmem Szarajevó). A fiatal rendezőnő tovább tágította az egyre sikeresebb bosznia-hercegovinai filmgyártás mozgásterét.
A játékfilmek versenyébe délszláv produkciók, koprodukciók, magyar, török, és osztrák munkák kerültek, köztük több elsőfilmes alkotóé. Hazánkat a Delta (r. Mundruczó Kornél) és a Lányok (r. Faur Anna) képviselte. Díjat itt ugyan nem kaptak, de vetítésüket nagy érdeklődés övezte.
A filmek közül végül a Buick Riviera (r. Goran Rušinović, 2008) került ki győztesen és kapta meg a Szarajevó Szívét. Története két délszláv háborús emigránsról szól. A bosnyák Hasan és a szerb Vuko véletlen találkozása végzetesnek bizonyul. Múltjuk és az amerikai álommal való kapcsolatuk is ellentétes. Az arrogáns, pénzes Vuko pszichológiai játszmák sorozatával egyre messzebb merészkedik. Hasan akkor elégeli meg az egzisztenciális megaláztatást, amikor egyetlen örömétől, régi Buickjától akarják megfosztani. A múltat nem lehet megvásárolni, az Újvilágban sem. Bosszút áll: végül eladja autóját Vukonak, elvágott fékvezetékkel. A neves török rendező, Nuri Bilge Ceylan (Messze, Éghajlatok) vezette zsűri a különdíjat az osztrák pályakezdőnek, Klaus Handlnak ítélte, aki März (March) című filmjében a fullasztó, mély gyökerű családi problémák, tragédiák világát ábrázolta, néhol Ulrich Seidl és Michael Haneke filmjeinek hangulatát idézve.
A rövidfilmes szekció furcsa összeállítása során az animációk nem kerültek külön kategóriába. A játékfilmesnél jóval szerényebb színvonalú felhozatalból a bosnyák Tolerantia (Ivan Ramadan) című munkát találták érdemesnek az elismerésre. Két jégkorszak utáni Shrek-szerű lény kölcsönösen szétlövi egymás azonos küllemű építményét, mivel azokon eltérő jel virít. Azonos, mégis eltérő kultúrák szembenállása, animációs analógiával tálalva. Vizuálisan lehetett volna eredetibb az első független gyártású 3D-s bosnyák animáció. Magyar résztvevők itt is akadtak: Farkasember (r. Vécsei Márton), KJFG No. 5 (r. Alexei Alexeev). M. Tóth Géza Ergo című animációja külön elismerésben részesült.
A dokumentumfilmek megmérettetésében a két fő szempont, a témaválasztás és a formai kivitelezés csak ritkán találkozott és egyesült szerencsésen. Hol egyik, hol másik került túlsúlyba. A legjobbnak a Korridor Br. 8 (Corridor #8 – r. Boris Despodov) című produkciót találták, amely kissé hosszúra sikeredett, de mégis telitalálatnak számít: a Balkán sajátos többarcúságát, lehetőségeit és lehetetlenségeit gyúrta egybe. Sorsdarabkák, remények és egy még csak papíron létező közlekedési folyosó, amely Albánián, Macedónián és Bulgárián keresztül vezetne, összekötve a Fekete- és az Adriai-tengert. Az Emberi Jogok különdíját a Divorce Albanian Style (r. Adela Peeva) című film kapta (Enver Hodzsa rezsimje által tudatosan tönkretett vegyes házasságok, a szovjet–albán szakítás egyik következménye.) A különdíjat a Bajne vile (Fabulous fairies – r. Marko Jeftić) című dokumentumfilm nyerte, méltán. Érzékeny történet egy belgrádi idősotthon lakóinak életerejéről és turnézó, félprofi zenekaráról. A magyar dokumentumfilmek egyébként (Salamon András: A város ritmusa, Szirmai Márton: A süllyedő falu) eszközeikkel, megformáltságukkal magas színvonalon teljesítettek.
A versenyprogramon túl is rengeteg film megtekintésére nyílott lehetőségük az érdeklődőknek. Több helyszínen, fedett és szabadtéri vetítőhelyeken csillapíthatta filméhségét a közönség. A világ legtávolabbi pontjairól érkező filmek rendeződtek szekciókba. Amíg az In focus még a régió filmjeit gyűjtötte csokorba, addig a New currents és a New currents shorts szekciók már a világ filmipari termésének tavalyi és idei színe-javát igyekezetek közre adni. Ugyanezt tette a Panorama és a Panorama documentaries, át- és megtekinthetetlen mennyiségű vetítést eredményezve. Mindenki találhatott magának néznivalót. Csak két példa: Under the Bombs (r. Philippe Aractingi), dokumentarista játékfilm a tavaly előtti bejrúti rakétatámadásról; Waltz with Bashir (r. Ari Folman), animációs-dokumentumfilm, a rendező első libanoni–izraeli háború idején szerzett személyes élményei nyomán.
A szervezők a legfiatalabb korosztályra gyermek- és ifjúsági filmek kollázsával gondoltak. És itt még korántsem ér véget a fesztivál burjánzó kínálata.
Az idei tiszteletvetítés-sorozatot Todd Haynesnek (Elkülönítve, Távol a mennyországtól, Bob Dylan életei) szentelték (tavaly a taiwani Tsai Ming-Liangnak jutott a megtiszteltetés), természetesen az életmű legsikeresebb darabjaiból állítva össze. Az Open Air vetítéssorozat kifejezetten közönségcsalogató szándékkal készült. Az estéről-estére odasereglő érdeklődőket az árukapcsolás módszerével vonzották: a főfilm előtt minden este levetítettek egy kisfilmet abból a projektből, amivel Szarajevó tovább erősítette az iránta mutatkozó egyébként is erős filmes érdeklődést.
A Sarajevo City of Film szkeccsét öt epizód alkotta, amelyek a tavalyi, első Talent Campus révén készültek, köztük egy magyarral, Ujj Mészáros Károly munkájával (Alena utazása). A szarajevói városfilmeken túl is rengeteg rövidfilm volt műsoron. Az ír kisfilmek, az Európai Filmakadémia díjazott és nevezett rövidfilmjei, valamint az Izraeli Filmarchívum és a Jeruzsálemi Filmfesztivál válogatása képezte a gazdag választékot. Az Open Air nagyjátékfilmjei között pedig olyan filmek szerepeltek, mint például a már említett Nuri Bilge Ceylan (Three Monkeys) vagy Mike Leigh (Happy-Go-Lucky) legújabb munkái.
Természetesen idén is megrendezésre került, immáron a 6. Cinelink koprodukciós vásár, valamint a 2. Talent Campus. A különféle Cinelink díjak közül a szerb színekben indult vajdasági Tolnai Szabolcs (Fövenyóra) is vihetett haza magával egyet, Strange Forest című filmötletével. A Talent Campus magyar résztvevői Béres Dániel, Szabó Réka és Szirmai Márton voltak.
A bosznia-hercegovinai film idén nem kapott a fesztivál égisze alatti autonómiát. A bosnyák mozgóképgyártás darabjai, koprodukciói a program egészében eloszlatva kerültek vetítésre. A bosnyákok ügyesen megtalálták a módját, hogyan kommunikáljanak szomszédaikkal és a világgal, nem tévesztve szem elől saját érdekeiket sem. A szervezők komolyan vették a Szarajevói Filmfesztivál jelmondatát: „J’aime Sarajevo, J’aime le cinéma!” Az évről évre növekvő tekintélyre szert tevő mustra könnyen regionális sztárcsinálóvá válhat, ami kiemelten fontos, ha részt kérünk a globális piacból.
