Lost in translation

A magyar filmfelirat okoz fejfájást a székelyföldi mozikban

Igazán találékonynak kell lenniük az egy évtized után feltámasztott székelyföldi mozik működtetőinek, ha maximálisan a magyar ajkú közönség kedvében akarnak járni: nem elég a legújabb mozitechnika, a modern terem, a gazdag filmválaszték – ha az idegen nyelvű filmeknél nincs magyar felirat, várhatóan a nézők méltatlankodása sem marad el, ráadásul még a román filmtörvény sem nekik kedvez. Pedig például Sepsiszentgyörgyön péntektől új időszámítás kezdődik.

Amikor a hatodikos Dávid osztálytársaival együtt felért a lépcsőn, tágra nyílt szemekkel kiáltott fel: „Azta! Ez pont olyan, mint a filmekben!” Velük szemben hatalmas fehér mozivászon feszített, mellettük piros bársonnyal bevont székek sorakoztak. A csíki közönség szép lassan megtöltötte a termet, Dávid pedig a nagy székbe belesimulva izgatottan készült élete első moziélményére.

Ő éppen akkor született, amikor ugyanezen a helyen tizenegy évvel ezelőtt az utolsó filmet levetítették. Akkor alig gyűlt össze az a hat néző, aki nélkül a mozigépész el sem indította a filmet. Most nem is fért be mindenki – egy évtized alatt kiböjtölték a csíkszeredaiak a filmszínház hiányát. Pedig ez még nem is hivatalos vetítés, csupán egy vendégfilm; ahhoz, hogy az egyszerűen Csíki Mozinak keresztelt intézmény engedélyezett filmszínházként működhessen, néhány hónapnyi bürokratikus eljárást még végig kell zongorázni.

Nem úgy Sepsiszentgyörgyön: ott már csak az utolsó métereket futják, hogy pénteken hivatalosan elindíthassák a mozit, és a magyar nyelvű Tiszta szívvel, illetve a román Fixeur című filmekkel elkezdődhessen az új időszámítás a háromszéki mozitörténetben. Több hónapig tartó engedélyeztetési folyamat és a forgalmazókkal folytatott tárgyalás után újból napi rendszerességgel tartanak vetítéseket a teljesen felújított, két mozi- és egy stúdióteremmel rendelkező épületben. „A működtető a Kónya Ádám Művelődési Ház, a menedzsmentre és filmforgalmazásra pedig szerződést kötöttünk a Cityplexszel: ők biztosítják a programot, mi pedig láttamozzuk, illetve javaslatokkal is jövünk – vázolja a működési elvet Knop Ildikó, a sepsiszentgyörgyi polgármesteri hivatal Városimázs irodájának munkatársa. – Igyekszünk úgy összeállítani a programot, hogy minél szélesebb közönségréteg számára legyen megfelelő tartalom: európai címeket, magyar filmeket, művészfilmeket tervezünk vetíteni, de nem hagyhatjuk ki az országos hálózatban éppen futó hollywoodi kasszasikereket sem.”

A térség első működő és akkreditált modern mozijával büszkélkedhet péntektől Sepsiszentgyörgy. A Művész Mozi by Cityplex ezentúl minden nap vetítéssel, 2D-s és 3D-s filmekkel várja a filmkedvelő közönséget. Az indító Tiszta szívvel, valamint a Fixeur után a következő hetekben többek között olyan ismert filmek kerülnek vászonra, mint a Széttörve (Split), a Kaliforniai álom (La La Land), az Utazók (Passengers), Assassin’s Creed, A kaptár (Resident Evil) vagy a Váratlan szépség (Collateral Beauty).

A diákjegy ára 10 és 13 lej között váltakozik, a felnőtt belépőé 18 lejtől kezdődik, emellett kedvezményes családi és nyugdíjas belépő is váltható. A szervezők ígérete szerint igyekeznek szem előtt tartani és összehangolni a vetítéseket a színházi programmal, így amíg a gyerekek egy ifjúsági vagy rajzfilmet néznek, szüleik nyugodtan beülhetnek egy színházi előadásra.

Előzetes egyeztetés nyomán egyébként a mozi saját célra vagy rendezvények, konferenciák számára is bérelhető, amennyiben az igénylő kifizeti a szükséges bérleti díjakat, illetve betartja a vonatkozó törvényes előírásokat.

A programkínálat és a vetítésekkel kapcsolatos információk a mozi saját honlapján, a www.arta.cityplex.ro oldalon és (jelenleg nem működő) Facebook-oldalán lesznek elérhetők.

Bemelegítésként két hónapon keresztül ingyenes elővetítéseket tartottak elsősorban kisiskolásoknak, hogy hozzászoktassák őket a mozilátogatáshoz – mint kiderült, a gyerekek több mint fele még soha nem járt moziban, a szerencsésebb hányada is csak Brassóban, Marosvásárhelyen vagy más nagyvárosban, mivel Sepsiszentgyörgyön, akárcsak az ország legtöbb kis és közepes méretű városában, az országos mozihálózathoz tartozó filmszínház közel egy évtizede bezárt.

A „bemelegítő” Csíkszeredában is népszerű: a nyár óta több alkalommal tartottak egy-egy filmbemutatót, oktatásifilm-napokat, és a következő hetekben is érkezik még tartalom a vászonra, legközelebb éppen a Tiszta szívvel című film – avat be Prigye Kinga, a csíkszeredai városháza kulturális irodájának munkatársa. Mivel azonban a moziterem előadóterem is, számos előadásnak, színházi bemutatónak, koncertnek ad teret – ennek működtetését jelenleg még a Csíki Játékszín végzi, amint pedig a mozi megkapja az akkreditációt, visszakerül az önkormányzat ügykezelésébe. Az akkreditáláshoz viszont még teljesíteniük kell többek között azt a feltételt, hogy legalább hét alkalmazottja legyen a mozinak. Eddig csupán egy van: a mozigépész.

Vékony jégen táncolnak

Az éveken keresztül elhúzódó tulajdonjogi huzavona, majd végül az önkormányzat tulajdonába került moziépület felújítása ugyan nem ment kisujjból, azokra legalább léteztek törvényi szabályozások. Nem úgy, mint a mozit üzemeltető intézmény következő nagy kihívására, az idegen nyelvű filmeket kísérő magyar feliratra, amihez mind Sepsiszentgyörgy, mind Csíkszereda polgármestere foggal-körömmel ragaszkodik. A sepsiszentgyörgyiek az utolsó percig annak tudatában szervezték már a havi műsort, hogy a technokrata kormány által tavaly november végén elfogadott új mozitörvényből törölték a 68-as paragrafus hírhedt e) bekezdését, amely büntetést ír elő a román felirat nélküli filmek vetítőinek – vagyis így nyugodtan lehetett volna eleve magyar felirattal érkező filmeket bemutatni. Azonban amint végül kiderült, az említett bekezdés csak a tervezetből hiányzott, a 2016/91-es, elfogadott sürgősségi kormányrendeletben – amely a 2005/39-es filmtörvényt módosítja – maradt az eredeti változat.

„Bizonyos alternatívák így kiesnek, de léteznek még megoldások” – bizakodik Knop Ildikó. Például a magyar szinkronnal érkező filmek, bár akkor éppen attól a lehetőségtől fosztanák meg a nézőket, hogy eredetiben nézhessék az alkotást. A másik ilyen – egyébként jelentős többletköltséggel járó – megoldást a kettős fordítás jelentené, vagyis a román mellett magyarul is feliratoznák a filmeket. Ez azonban nemcsak az élményből vesz el (ha a második feliratot a már „beégetett” román fölé vetítik, akkor a két felirat máris elfoglalja a kép harmadát-felét, ha pedig a kép alá egy fekete alapra, úgy a látómezőben kerül túl távol a látványtól), hanem technikai akadályai is vannak. A filmek ugyanis DCP-n érkeznek a vetítőablak mögé, a rendszer pedig egyrészt csak egy feliratot tud kezelni, másrészt a digitális csomag csak azt a feliratot tartalmazza, amelyre a forgalmazónak megvan a licence – Romániában pedig ez jellemzően a román nyelvű. A harmadik megoldás a rávetítés, amellyel például Csíkszeredában első perctől számoltak, ezért beszereztek egy lézerprojektort – ezzel lehetne a magyar fordítást rávinni a kép alatti sötét felületre. Csakhogy – amint ezt Csiszér András, a csíki moziprojekt egyik felelőse is megerősítette – ez a módszer sem zökkenőmentes: mivel a DCP-t nem lehet szinkronizálni a második projektorral, így utóbbit vagy nagyon precízen egyszerre kell indítani a filmmel – feltételezve, hogy a felirat FPS-e (másodpercenkénti képkocka) talál a DCP-n lévővel, vagy minden egyes vetítésnél, akárcsak egy feliratozott színházi előadásnál, valakinek manuálisan, nagyon alapos odafigyeléssel kellene váltania a sorokat.

Ha pedig lúd, legyen kövér: a feliratokat is ugyanúgy védi a szerzői jogi törvény, mint magát a filmet, így az a változat szóba sem jöhet, hogy például önkéntes rajongók vagy egy idegennyelv-tanár mellékkeresetként elkészített fordítását töltsék be a lézervetítőbe.

A két város vezetői, miután egyeztettek, abban maradtak: közösen kifizetik a forgalmazónak a magyar felirat egyenként mintegy 3000 eurós licencdíját, és Sepsiszentgyörgyön párhuzamos vetítésekkel (egyik teremben magyar, a másikban román felirattal), Csíkszeredában pedig váltakozó vetítésekkel mutatnák be a nagyérdeműnek a filmeket. Ezzel viszont gyakorlatilag tizenkilencre húznak lapot – ráadásul kettőt. Egyrészt törvénytelenséget követnek el (mivel a filmtörvény alapján minden egyes vetítésen kell lennie román feliratnak), másrészt a számvevőszék ellenőreinek bravúros feladat lesz megmagyarázni, miért volt szükség kifizetni az extra feliratot a film vetítési díjának háromszorosáért, ha egyszer már megvásároltak egyet. Csak hát az román.

A szerző véleménye nem feltétlenül tükrözi a szerkesztőség véleményét.



Kapcsolódó