Papp Attila Zsolt

/ / /

· írta

A film, amit nem magyarázni, hanem átélni kell

Csapón kívül 15.: David Lynch: Eraserhead / Radírfej

Trivia

A címben foglalt állítás ugyan számos filmalkotásra vonatkoztatva megállná a helyét, van azonban a filmtörténetnek néhány olyannyira talányos, meg- és felfejthetetlenül különös műve, amelyhez hiába is próbálnánk pusztán elemzői racionalitással viszonyulni, mert ellenáll(nak) minden klasszikus kategorizálási kísérletnek. Kétségkívül ilyen film a Radírfej, David Lynch kereken 40 éve bemutatott, bizarr és lebilincselő debütje.

  • A Radírfej Lynch első nagyjátékfilmje, és az egyetlen, amellyel – saját bevallása szerint – maradéktalanul meg van elégedve. Elmondta, hogy évekkel a film bemutatása után bizonyos okokból meg kellett néznie a Radírfej frissen készült kópiáit. A vetítés után azt érezte, hogy „ez egy tökéletes film”, és ez volt az egyetlen alkalom az életében, amikor ezt gondolta egy saját művével kapcsolatban.
  • A Radírfej minden bizonnyal a filmtörténet egyik leghosszabb ideig forgatott darabja: öt évig készült Philadelphiában, kisebb-nagyobb megszakításokkal, az Amerikai Filmintézet kezdeti támogatásával és nagyon alacsony költségvetésből, a stáb magja pedig mindössze öt-hat emberből állt, változatos feladatkörökkel. Lynch visszaemlékezései szerint gyakorlatilag „beköltöztek” a film világába, és úgy véli, hogy igazából mindig így kéne filmet készíteni, nem abban a rohamtempóban, ahogyan a filmek többsége készül.
Középen Lynch, jobbra Jack Nance a Radírfej forgatásán
  • Éjszakánként forgattak, mert ez hozzátartozott a film hangulatához. A rendező egyébként igen gyakran emlegeti a hangulat szerepét, interjúkban pedig rendszeresen kitér a film témájára, a cím jelentésére vagy a forgatás részleteire vonatkozó kérdések elől. Egyetért egyik kritikusával, aki szerint ezt a filmet „inkább átélni kell, mintsem megmagyarázni”. Ő maga sem tud pontos választ adni például a film alapötletére vagy arra, hogy miről szól. „Éjszakánként néha a díszletek közt maradtam és elképzeltem magam körül az egész világot. Elgondoltam, hogy kisétálok az utcára, ahol nagyon kevés a kocsi – talán akad egy a távolban, de arra is árnyék vetül –, és nagyon kevés az ember. A lámpák homályosan világítanak az ablakokban és nincs a házakban semmi mozgás, a kávézó üres, kivéve egy embert, aki nem tud normálisan beszélni. Ez csak egy hangulat volt” – meséli Lynch.
  • A hosszas forgatásra, a Radírfej világában való megszállott benne-élésre ráment Lynch első házassága, Peggy Reavey-vel, akivel akkor már közös gyermekük is volt, Jennifer (később maga is filmrendező lett). Peggyvel a kapcsolata azonban nem szakadt meg, a későbbiekben is barátok maradtak.
  • Bár a film „témájával” kapcsolatban Lynch mai napig ódzkodik konkrétumokat mondani, lánya, Jennifer szerint a Radírfej megrendezéséhez az ő születése adta az inspirációt. Pontosabban Lynch apaságtól való félelme, a filmbéli szörnyszülött babát pedig akár az is ihlethette, hogy Jennifer dongalábbal született.
  • Lynch mai napig nem hajlandó elárulni, hogy a „baba” hogyan készült, ilyeneket mond, hogy „valaki más is csinálhatta” vagy „találhatták valahol”. Felmerült, hogy egy bebalzsamozott borjúmagzatot használtak a filmben, de a rendező ezt sosem erősítette meg.
  • Lynch a stábtagoknak kötelező jelleggel levetítette a forgatás alatt Billy Wilder Alkony sugárút című klasszikusát, amely bevallása szerint az öt kedvenc filmje közt van. Állítása szerint semmilyen konkrét kapcsolat nincs a két film között, „csupán egy bizonyos hangulat fekete-fehérben kifejezett élménye”. A Radírfej a maga során viszont olyan művészek kedvenc filmje volt, mint Charles Bukowski, Roger Waters vagy Stanley Kubrick – ez utóbbi afféle „előtanulmányként”, inspirációs forrásként is használta a Ragyogás című horrorfilmjéhez.
  • A sajátos hangulatvilágon és egyes motívumokon (mint a „radiátorban lakó hölgy” vs. az „idegenből jött ember”) kívül van néhány konkrét kapcsolódási pont a Radírfej és Lynch későbbi kultikus sorozata, a Twin Peaks között (amelynek az új évada idén érkezik). Például a padlóminta a főszereplő, Henry házának előterében ugyanaz, mint amit később a Vörös szoba padlóján használtak. A Twin Peaks Tuskó Ladyjének ötlete pedig a Radírfej forgatásának idejére nyúlik vissza: Lynch akkor mondta a rendezőasszisztensként és színésznőként dolgozó Catherine Coulsonnak, a főszereplő Jack Nance feleségének, hogy a későbbiekben szán neki egy szerepet, amiben egy fatuskót hordozó nőt fog alakítani.
Henry Spencer és a radiátorban lakó hölgy
  • Nem tartozik szorosan a Radírfej elkészültéhez, de a stáb két fontos tagja, Jack Nance főszereplő és Peter Ivers zeneszerző is rejtélyes körülmények közt lelte halálát, jóval a film forgatása után. Feltehetőleg mindketten gyilkosság áldozatai lettek, a tettes (vagy tettesek) kiléte mindkét esetben máig ismeretlen.
  • Visszatérve a rendkívül hosszú forgatási időre: sok egyéb tényező – mint az időszakos pénzhiány – mellett az is szerepet játszott benne, hogy minden egyes apró részletet nagyon megterveztek. Jack Nance mozgását például mintegy ötcentis „távokra” tördelték, tehát már annak a lefilmezése is nagyon sok időt vett igénybe, hogy Nance a sarokból indulva elhalad egy szekrény mellett. „Csak egy rövid séta, de miközben Henry keresztülhalad a szobán, millió dolog juthat az eszébe” – ecseteli Lynch. És talán pont ebben, a film világának rendkívül aprólékos megkonstruálásában, felépítésében rejlik – többek közt – a Radírfej varázsa.

Források: imdb.com; Chris Rodley (szerk.): David Lynch. Osiris, Budapest, 2003.

A szerző véleménye nem feltétlenül tükrözi a szerkesztőség véleményét.

Kapcsolódó film

Radírfej (Eraserhead)

Radírfej (Eraserhead)

Amerikai fantasy, horror, 1977. Rendező: David Lynch. Szereplők: Jack Nance, Charlotte Stewart, Allen Joseph, Jeanne Bates, Judith Roberts, Laurel Near, Jack Fisk.

Előzetes a Filmtetten

  • A Filmtett szerint
    8/10
  • A látogatók szerint
    9 · 2 értékelés
  • Szerinted?

Címkék

, , , , , , , , , , , cikk