A mágikus téglalap

M. Kiss Csaba, Rohonyi Gábor: Brazilok

A Brazilok kusturicás hangvételű, optimista tanmese az előítéletek meghaladásáról és a cigány-magyar együttélés mindennapi kihívásairól. Humorba csomagolja a falusi kilátástalanságot és a társadalmi csapdahelyzeteket, de szerencsére nem veszi el teljesen a felvillantott problémák élét. Így annak ellenére is szerethető marad, hogy helyenként egyenetlen a történetvezetés és a színészi játék.

A focipálya kitüntetett helyszínnek számít a magyar filmtörténetben. Ez a hétköznapiság jelentéktelen teréből fehér vonalakkal kimetszett, meglehetősen prózai téglalap nem pusztán egy népszerű sport terepe, hanem egyben mágikus geometriai alakzat is, ahol a magyar társadalom és történelem rossz fertályára született szereplők beválthatják álmaikat, igazságtételt nyerhetnek, és olykor, egy-egy pillanatra még akár diadalt is arathatnak elnyomóikon. Legalábbis a vásznon időről időre megtörténik ilyesmi, ha az életben nem is.

Kép a Brazilok című magyar vígjátékból

A legszélsőségesebb példát épp az alapokat lefektető Két félidő a pokolban nyújtja, ahol a háború véres realitásában teremtenek egy pillanatra egyenlő feltételeket a foci szabályai. A fogolycsapat magán a náci válogatotton vesz pillanatnyi elégtételt a sokkolóan tragikus finálé előtt (ezt langyosította később happy enddé a Menekülés a győzelembe / Victory, a világsztárokkal telepakolt hollywoodi remake). A Régi idők focijában már nem ennyire konkrét elnyomásról van szó, de itt is az élet minden területén sikertelen kisember próbálja megvalósítani álmait a pályán, amire a partvonalon kívül még az esélye sem nagyon adatik meg.

M. Kiss Csaba és Rohonyi Gábor filmje ezt a képletet veszi át, hogy a rendszerváltás utáni Magyarország egyik fő társadalmi kérdésére adaptálja. Egy átlagosan szegény magyar faluban járunk a 2002-es focivébé idején, ahol a helyi bajnokságra kivételesen a romák csapata, a „Brazilok" is benevez, hogy ott vívja meg nagy és szimbolikus értékű meccsét a település elöljáróit tömörítő „Hivatal"-lal. A tét idén különösen nagy: egy riói utazás a győztes csapat minden tagjának. A helyi cigányok így még a várható retorziókkal kapcsolatos aggodalmaikat is félreteszik, és indulnak a versenyben, alaposan felbolydítva ezzel a falu életét, egyben végletekig fokozva az addig lappangó feszültségeket. És épp az a film egyik nagy erőssége, hogy nem siklik el nagyvonalúan az olyan nem éppen vígjátéki problémák fölött sem, mint a kirekesztés, kilátástalanság, munkanélküliség és bűnözés. Hisz már maga Áron, a csapatkapitány is a börtönből érkezik haza, hogy elindítsa a Brazilokat a siker felé.

Kép a Brazilok című magyar vígjátékból

Persze senki ne számítson súlyos szociodrámára, a Brazilok alapvetően könnyed film, gazdagon átszőve népmesei utalásokkal. Míg a Régi idők focijában a chaplini burleszk, addig itt láthatóan Emir Kusturica balkáni komédiái jelentették a fő ihletforrást. A nagy példaképpel ezúttal sem sikerült tartani a lépést, de a Brazilok attól még bőven szerethető film, hogy nem képes olyan szívszorítóan mélyre menni és közben olyan veszettül szórakoztatónak maradni, mint a Cigányok ideje vagy a Macskajaj.

A lényeg, hogy nem pusztán egzotikusan harsány díszletnek tekinti a közeget, amelyet ábrázol, hanem igyekszik a könnyedség ellenére is komolyan venni a karakterek élethelyzetét. A humor tehát nem azt a célt szolgálja, hogy elfedje a generációról generációra kilátástalanságot átörökítő és sorsokat elnyelő társadalmi problémákat, inkább, hogy megragadja az ezeken is átütő életigenlést. Persze nem is nyomja bele a néző arcát ezeknek az évtizedek óta megoldatlan problémáknak a feneketlen mélységeibe. Hisz végül optimista tanmesét kerekít a történetből, amelyben az előítéletek meghaladhatók, az igazságtalanság orvosolható, a jók elnyerik a jutalmukat, a rosszak pedig büntetésüket.

Kép a Brazilok című magyar vígjátékból

Ennek a szimbolikus igazságtételnek a kitüntetett helyszíne a filmben a focipálya, ahol a meccs idejére felfüggesztésre kerül a diszkrimináció, ahol mindenkinek van esélye a győzelemre, és ahol viszonylag civilizált játékká lehet szelídíteni az ősrégi sérelmek, félelmek és indulatok által szította összecsapásokat. „Ezeket a csatákat meg kellett küzdeni. És akkor már inkább a pályán, mint az utcán"  – mondja a falu egalitárius forradalmát beindító pap, és ez a film tételmondata is egyben. Eddigre persze már minden a feje tetejére állt Acsán, túl vagyunk tömegbunyón, szerelmi drámán, áruláson, megbocsátáson, segélyek megvonásán, színesfémtolvajláson, edzéseken, konspiráción és Gáspár Laci füstbe ment hakniján is.

Kép a Brazilok című magyar vígjátékból

Ez még így felsorolva is elég sok szálnak tűnik, nemhogy a filmvásznon kibontva. A Brazilokat több ponton  fenyegeti is a szétesés veszélye, de az utolsó pillanatban valahogy mindig elkerüli a dramaturgiai katasztrófát. Akadnak ugyan kissé összecsapott részek, ám végül mégsem fullad káoszba a film, az alkotók egyben tudják tartani a cselekményt egészen az elkerülhetetlen happy endig (mert ne feledjük, mindez párhuzamosan fut a 2002-es vébével, amit tudjuk, hogy kik nyertek meg). És a szereplőgárdát is egyben tudják tartani, amely szintén vegyes összetételű, hiszen profi és amatőr színészekből lett összeboronálva, mégsem zavaró a jelenlétbeli különbség Fekete Ernő és Bezerédi Zoltán, illetve a tapasztalatlan, elsőfilmes szereplők között. Kifejezetten üdítő a fiatal Lakatos Erik csibészes főhőse, aki egy „Ronádó" feliratú mezben rohangálja végig a filmet, és gyermeki, ízes narrációival adja meg a film mesei világának alaphangját.

A szerző véleménye nem feltétlenül tükrözi a szerkesztőség véleményét.



Kapcsolódó