Pernecker Dávid

/ / /

· írta

Atomtámadás ellen nem véd

Alex Gibney: Zero Days

Kritika

A Zero Days Gibney eddigi legfontosabb és legerősebb filmje, melytől tehetetlen porszemnek érzi magát a kisember.        

Fogalmunk sincs semmiről. Assange, Manning és Snowden erre már rég rávilágított. Nem tudjuk, hogy a kis tyúkszaros életünk legapróbb rezdüléseit is láthatja, elemezheti és befolyásolhatja bárki, aki akarja, akinek megvannak ahhoz a megfelelő eszközei. Lövésünk sincs arról, hogy az igazság igazság-e egyáltalán, épp ezért inkább ásunk egy gödröt a homokba, beledugjuk a fejünket, és elhisszük, hogy nem eshet bajunk. Máskülönben megőrülnénk. Alex Gibney tavalyi, Zero Days című dokumentumfilmjét nézve pedig pontosan ezt érezheti az egyszeri ember. Gibney a kiberháborút, annak első precedenseit, lehetőségeit, okait és hatását egy 2010-ben felfedezett számítógép-vírus terjedésén keresztül vizsgálja, a tőle ismert és elvárt alapossággal és analitikus kritikával.

Alex Gibney: Zero Days

A Stuxnet vírus minden idők legprofibban megírt, a szó szoros értelmében életveszélyes malware démonaként találta célba Irán nukleáris programját, több évre visszavetve annak fejlődését. A Stuxnetet az Egyesült Államok és Izrael közösen, kimondottan ezzel a céllal készítette, még George W. Bush elnöksége alatt. A dúsított urán(iumo)t gyártó iráni erőmű 19 ezer urán-centrifugájából több mint kétezret vágott tönkre a kiberféreg, mielőtt annak egy mutálódott alfaja el nem szabadult a világban, több százezer számítógépet és hálózatot és kütyüt és ki tudja mi mindent megfertőzve. Ha pedig ez a vírus megszáll bármilyen olyan szervert vagy készüléket, ami létfontosságú infrastrukturális szolgáltatásokért és aktivitásért felel a világ bármely pontján, az egyet jelenthet egy új kőkorszak beköszöntésével.

Alex Gibney: Zero Days (2)

Annak ellenére, hogy Gibney alkotása bőséges és bámulatosan összetett tényanyagon alapul, mégis olyan hatást kelt, mintha a Dr. Strangelove humorérzékét elvesztett, szikár, rideg, nem kertelő, zabigyereke lenne. Ahogy a világ legjobb kibervírus-szakértői ijedelemmel vegyes áhítattal műremekként menesztik mennybe az atomreaktorokat egy kattintással szétbarmoló egyesekből és nullákból álló fegyvert, az egyszerre érdekfeszítő és félelmetes. Érdekfeszítő, mert Gibney a technokrata hablaty helyett érthetően, értelmesen és tisztán fogalmaz, látványosan – újrajátszott jelenetekkel, animációkkal és archív felvételekkel – szemléltet. Félelmetes, hiszen eddig csak fikciókba ágyazva látthattunk ilyen léptékű kiberháborús okfejtéseket. A Die Hard 4.0 - Legdrágább az életed, a Terminátor, a Háborús játékok (WarGames) profetikus filmmé válnak. Noha Gibney néha hajhássza is ezt a félelemet (agyonismételt lufipukkanást atomrobbanással összemontázsolni nem épp finom gesztus), viszont a szörnyű valóságot úgy zanzásítja két kíméletlen órában, hogy utána egy politikai paranoia-thriller sem lehet már eléggé ijesztő. A Zero Days egy olyan zabolázatlan, hierarchia- és autoritásmentes geopolitikai kontextusba helyezi mindennapjainkat, melyben az Egyesült Államok már nem képes potens rendfenntartóként funkcionálni, melyben egy önmaga és nyomainak megsemmisítésére képes, azonnal terjedő (erre utal a cím), mutálódó-okosdó program egy salgótarjáni netkávézóból indítva is letarolhatja nemzetállamok áramellátást, nukleáris vezérlőprogramjait, kilőhet atomrakétákat, vagy helyben felrobbanthatja azokat.

Alex Gibney: Zero Days (3)

Persze minderről hivatalosan senki nem mondhat semmit, ami egyfajta ambivalens humorforrásként is működik. A filmjeiben gyakran kamera mögül kiszóló Gibney kiakad a titkok egyre csak halmozódó szeméthegyének látványától, a visszatérő szerzői kommentár- és reflexió azonban a film „mondanivalóját” erősíti: azt, hogy odafent, a nagy testvérek, a világvezető politikusok és rezsimek és kormányok szart se árulnak el az életünket meghatározó alaktalan mechanizmusok működéséről. A Zero Days így Gibney korábbi, Amerika-kritikus filmjeinek sorába tökéletesen passzol, témájának léptéke, rettegést hozó lezáratlanságából eredő időtlennek tűnő aktualitása viszont a Taxi to the Dark Side, az Előttünk nincsenek titkok: A WikiLeaks története, és Enron-filmje fölé emelik.

Alex Gibney: Zero Days (4)

A Stuxnet most is kint van, bárhol lehet, és mi nem tudunk semmit. Transzparencia nuku, nyista. Obama és Bush egykutya. Az életünk egy gombnyomástól függ. Hidegebb háborúban élünk, mint eddig bárki. A gombafelhőnél veszélyesebb, ha valaki örökre ránk kapcsolja a villanyt. Pandora szelencéje tárva-nyitva, nemzeközi kiberháborús egyezmények pedig nem léteznek. Bárki programozhat bármilyen sátánt. A Stuxnetnél ugyanakkor van veszélyesebb fegyvere az Államoknak (ez a Nitro Zeus), ezt a lehető legbenfentesebb hírszerzési és nemzetbiztonsági forrásból tudjuk meg, akit vagy akiket Gibney bámulatosan maszkol el filmjében (hasonlót láthattunk már tőle a Client 9-ban). A torz, kódokból alakot nyerő animált nő a maga nyers és pökhendi stílusában világít rá arra, hogy eddig csak azért nem csupálták digitálisan szét a bolygót, mert nem volt rá igény. Szép napot.

A szerző véleménye nem feltétlenül tükrözi a szerkesztőség véleményét.

Kapcsolódó film

Zero Days

Zero Days

Amerikai dokumentumfilm, 2016. Rendező: Alex Gibney. Szereplők: Sergey Ulasen, Eric Chien, Eugene Kaspersky, Vitaly Kamluk.

Előzetes a Filmtetten

  • A Filmtett szerint
    9/10
  • Szerinted?

Címkék

, , , , , , , , , , cikk, filmkritika, magyarul, film