Amikor Herzog szinte Erdélyben forgatott

Csapón kívül 24.: Werner Herzog: Nosferatu: Phantom der Nacht / Nosferatu, az éjszaka fantomja

Szinte olyan, mint Murnau Nosferatuja (nem is...), szinte Erdélyben forgott (ez viszont igaz), szinte kapott egy Arany Medvét (meg ez is biztos), a címszerepét alakító Klaus Kinski pedig szinte ma lenne 91 éves: október 18-án töltötte volna, ha még köztünk lehetne.

  • Werner Herzog kijelentette egy rádióinterjúban, hogy Murnau 1922-es Nosferatuja minden idők legjobb filmje – valószínűleg ez a meggyőződés motiválta, amikor elhatározta, hogy részben remake-ként, részben új Bram Stoker-adaptációként, ő maga is filmre viszi a saját Drakula-sztoriját. A 20th Century Fox kérésére ráadásul mindjárt két verziót is készített belőle: a dialógusokat tartalmazó jeleneteket németül és angolul is felvette – Herzog ugyan a német verziót érezte eredetinek, de így nem volt szükség szinkronizálásra a nemzetközi forgalmazás kedvéért.
  • Herzog Nosferatuja csak egy volt az 1979-ben bemutatott, öt Drakula-film közül: ugyanebben az évben került a mozikba a Love at First Bite című vígjáték (egy George Hamilton színészi alakításának köszönhetően Golden Globe-ra jelölt, New Yorkban menyasszonyt kereső Drakula gróf-történet), John Badham Draculája Frank Langellával és Laurence Olivier-vel (Drakula ebben a filmben Londonban keresi a párját úgy, hogy az egy Saturn-díjat és további öt -jelölést érdement), két horror-vígjáték Drakula Manhattanbe szakadt unokájáról (Nocturna), illetve egy másik német rendezőtől, egy bajor Drakuláról (Graf Dracula in Oberbayern). De szintén 1979-ben került a mozikba a Báthory Erzsébet-legendán alapuló Thirst és a Stephen King-regény alapján Tobe Hooper rendezte Salem's Lot egy vámpírokkal elárasztott New England-i sztori is.
  • Herzog ragaszkodott a Drakula-történet transzilván vonatkozásához, Erdélyben szeretett volna forgatni. Eljutott helyszínelni, de Ceaușescu Romániájában ekkor tilos volt más Drakuláról forgatni – a kötelezően nemzeti hősként ábrázolható – Țepeș grófon kívül. Így végül a forgatás nagyrésze Hollandiában zajlott, a vámpírgróf kastélyát a cseh Nedvědicében, a Kárpátok bérceit pedig a Tátrában találták meg, de forgattak Németországban és Mexikóban is.
  • Néhány kutyát, macskát, farkast könnyű beszerezni egy forgatáshoz, párszáz patkányt már sokkal nehezebb – márpedig ahhoz a jelenethez például, amelyikben Nosferatu megérkezik a városba, több száz szürke patkányra volt szükség. A megoldást egy egy tudományos kutatóintézet alanyai jelentették. A hollandiai forgatási helyszínre utazó ládák tartalmától a vámellenőr állítólag elájult, ráadásul az állatvédők is hevesen tiltakoztak az akció ellen: egyrészt a patkányokat fertőtleníteni, majd ivartalanítani kellett, hogy el ne szaporodjanak a forgatáson, másrészt a már említett jelenet igényei miatt szürke festékkel kellett lefújni valamennyit. Az állatvédők szerint a filmesek nem táplálták megfelelően a patkányokat, amik között felütötte a fejét a kannibalizmus.
  • Ha patkányt sikerült is szerezni a forgatáshoz, denevért végképp nem sikerült. A repülő bőregeret ábrázoló, lassított felvételsort nem Herzog csapata készítette: egy tudományosfilm-adatbázisból szerezték be.
  • A vámpírgróf szerepét Klaus Kinski alakította, akinek egyébként nem volt új a figura az 1970-es, Renfeld-féle Count Dracula címszerepe után. Kinski minden nap nagyjából négy órát töltött a sminkben, Reiko Kruk gondozásában (naponta kapott pl. friss gumifüleket, mert ezek eltávolításukkor mindig megsérültek) – és a japán sminkmester szerint a dühkitöréseiről híres sztár igencsak türelmesen viselte a tortúrát.
  • Herzog már nem volt ennyire elégedett főszereplőjével: később kijelentette, hogy a filmben megjelenő patkányok fegyelmezettebben viselkedtek a forgatás alatt, mint Klaus Kinski. Herzog azonban már dolgozott Kinskivel az Aguirre, Isten haragja alkalmával, úgyhogy tudta, hogy kell bánnia vele. Ha például visszafogottabb alakítást várt volna a színésztől, aki túl energikusan fogott neki egy jelenetnek, Herzog alaposan felhergelte, a dühkitörés után pedig Kinski fáradtabban – és megfelelően lecsendesedve – tért vissza a helyszínre.
  • A film női főszerepét Isabelle Adjani alakította, aki az előző években már nemzetközi feltűnést keltett a L'histoire d'Adèle H. főszerepében – piros ujjú, krémszínű ruhája szinte tökéletes mása a William Morris La Belle Iseult című festményén láthatónak –, Renfield szerepét pedig a sokoldalú művész – festő, illusztrátor, a Polanski A bérlő (Le locataire) című filmjéhez alapul szolgáló regény írója – kapta. Adjani a Polanski-filmben is játszott, Toport viszont egy francia tévéshow-ban látta Herzog: azonnal felhívta magára a figyelmet egyszerre őrült és kétségbeesett nevetésével.
  • A teljes stáb mindössze 16 főből állt – s ez még mindig kétszerese annak, ahány emberrel Herzog az Aguirre, Isten haragját 1972-ben leforgatta. A stábon belüli feladatok olykor összemosógtak, a látványtervező Henning von Gierke pl. örömmel vetette bele magát a csapat élelmezésébe és a főzésbe is. Von Gierke egyébként később Ezüst Medvét kapott a filmért – no nem catering-felelősi minőségében.
  • A Nosferatu, az éjszaka fantomja szinte hozott egy Arany Medvét Herzognak (9 évvel korábban nyert egy debütdíj-Ezüst Medvét az Életjel / Lebenszeichen című drámával, aranyat azóta sem sikerült nyernie).

A szerző véleménye nem feltétlenül tükrözi a szerkesztőség véleményét.



Kapcsolódó