Valóság vagy fikció? címmel szervezett konferenciát a Sapientia – Erdélyi Magyar Tudományegyetem Kolozsváron, 2008. szeptember 26. és 28. között. Alább egy résztvevő előadó szubjektív beszámoló-mozaikját olvashatod.
Műfaj: angolul és magyarul beszélő ismeretterjesztő animációs dokumentum-játékfilmdráma
Rendező: Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem (Média Tanszék), Pécsi Tudományegyetem (Filmtudományi és Vizuális Kultúra Szeminárium)
Fényképezte: Dr. Pethő Ágnes és D. Á.
Producer: Igazságos Mátyás (Matei Corvin)
0. jelenet
Helyszín: Budapest, a Népliget legmélyén, az aluljáróban ripityára tört neoncsövek és szemétlerakók
Időpont: 2008. szeptember 25., 22:30
D. Á. (maga elé motyogva): Már megint kikapott a Fradi. Remélem, azért a buszt nem foglalták el a szurkolók…
1. jelenet
Helyszín: rikító narancssárga nemzetközi busz Budapest utcáin száguldozva
Időpont: 2008. szeptember 25., 23:20
Utaskísérő: Üdvözöljük kedves utasainkat és kellemes utazást kívánunk! Felhívjuk szíves figyelmüket, hogy a kávéautomata nem működik…
Out of focus, leblende.
2. jelenet
Helyszín: nagytotál a kolozsvári nemzetközi buszállomásról, ahol a rikító narancssárga buszból nagyon tódul ki a nép, majd bágyadtan elindulnak a belváros irányába
Időpont: 2008. szeptember 26., 07:05, helyi idő szerint
D. Á. (a szemét dörgölve): Szintén a konferenciára?
Ismeretlen utas 1: Aha.
D. Á.: Honnan jöttök?
Ismeretlen utas 2: Debrecenből. És te?
…
A szereplők kisétálnak a kompozícióból, a hangok lassan elhalnak.
3. jelenet
Helyszín: a Sapientia nagyterme, zsúfolásig telve utazástól elcsigázott és teljesen felcsigázott potenciális előadókkal.
Időpont: 2008. szeptember 26., 10:30–13:00.
Montázs az utcáról beszűrődő monoton hegedűmuzsikával.
Dr. Szilágyi Pál alelnök megnyitóbeszédének részlete (Dr. Pethő Ágnes választható angol nyelvű audiókommentárjával): A matematika tulajdonképpen lényegében ugyanazokkal a problémákkal foglalkozik, mint a filmelmélet…
K. A. B. (audiókommentár nélkül, áhítatos csönd közepette): My purpose is the analysis of narrative techniques and casual understanding in the western hemisphere, especially in Hollywood movies…
Békaugrás a B szekcióba.
P. J.: A szocreál tehát olyan utopikus realizmus, ahol a valóság akarása és a megfelelés egyfajta utópiának két egymást taszító mágnes…
G. G. (székét épp átadva egy belépő hölgynek): A konferencia címét némileg módosítva tehát feltehetjük a kérdést: „Valóság vagy fikció?” S a válaszunk – mint azt látni fogjuk – a következő lesz: „Valóság és fikció!”
4. jelenet
Helyszín: a Sapientia első emelete, szédületes sebességgel kiürülő pizzásdobozok és teli szájjal magyarázó médiaszakemberek.
Időpont: 2008. szeptember 26., 13:30
Pizza szuperközelije, párbeszédek hangharapásos módszerrel (sound-bite method, wow).
D. Á. (artikuláltanul csámcsogva): …na még azt a mexikóit!
K. A. B. (csillogó szemmel): …és azt az esetet ismerik, amikor…
5. jelenet
Helyszín: újra a B szekció levegőtlen terme.
Időpont: még mindig ugyanaz a nap, egész délután.
Már megint montázs.
J. B. N. (vérben forgó szemekkel, rambókéssel a kezében): Valahogy így épülnek föl a valóság tégláiból s a fikció cementjének megkötése által Oliver Stone vietnámos filmjei.
S. L. (ketrecbe zárt oroszlán módjára föl-alá járkálva, széles karmozdulatok kíséretében): Márpedig szerintem a Johanna szélsőségesen absztrakt operavilágában Mundruczó a focimeccs tévéképenek megmutatásával igenis lecövekeli mindenkori nézőjét a nagy mai magyar valóságba!
F. T. (kétségbeesetten keresve a közös hangot közönségével): Akkor elmondom még egyszer: az akuzmatikus hang – azaz a voix acousmatique – értelmezésemben és qioni értelemben kétszeresen is forrás nélküli, és amennyiben a deacousmatisation jegyében visszafejtjük eredetét, kiderül, hogy David Lynch alaposan megtréfált bennünket, mivel…
6. jelenet
Helyszíni tudósítás a Sapientiáról
Idő pont másnap-másnapos-másnaposan
Narrátor (ritmikusan csuklik): …és ez így folytatódott másnap is, hukkle, az A-szekcióban angolul folyt a szó, a Bében leginkább magyarul, a folyósón meg a kávé, a tea meg a borvíz, hukkle, sőt, még melegszenyákat is osztogattak a rászorulók javára. Szó volt itten kérem az elfelejtett filmjeiről a Tarrnak (na, a keresztnevét is elfelejtettem), hukkle, aztán a modern utópiától a posztmodern realitás dystopia-konstrukciójáig a posztmodern filmekben egy török torokból, hukkle, no meg a dokumentumfilmekben használatos számítógépes animációk mibenlétéről is, na ehhez mit szólnak, hukkle? A kritikus tömeg közben átvonul a szemközti étterembe, ahol értesüléseim szerint vámpírvérben pácolt denevércombot is felszolgálnak – szigorúan 18 éven felülieknek, hukkle. Holnap pedig idegenvezetést tartanak a városban a szervezők, így a tegnapi filmvetítés és a mai könyvbemutató után valóságosan is megismerkedhetnek a hukkle. Ezzel megköszönöm figyelmüket, képzelt riportot hallottak egy kolozsvári konferenciáról, hukk…
Leblende.
