Berecki Beáta Hajnalka

/ / /

· írta

Hasta la fiesta!

Adrian Molina, Lee Unkrich: Coco

Kritika

A Pixar-univerzum legújabb egészestés animációja gyors és hatékony megoldás lehet arra, hogy egy időre megfeledkezzünk a télről, a hidegről és arról, hogy már megint sötét van odakint.

A Lee Unkrich és Adrian Molina által rendezett Coco a mexikói halottak napja – avagy a Día des muertos – köré épül, ami azonban nem egy komor megemlékezés, hanem egy színes, zenés, többnapos dínom-dánom. Annak ellenére, hogy úgy a történet, mint a kivitelezés szempontjából több párhuzam vonható a 2014-es, Jorge R. Gutiérrez-féle Az élet könyve című animációval,a kaliforniai stúdió tizenkilencedik egészestés animációjában is tudott újat hozni.

Adrian Molina, Lee Unkrich: Coco

A történet főszereplője egy tizenkét éves kisfiú, Miguel, akinek családja – talán egyedüliként Mexikóban – utálja a zenét. Ez azonban nem véletlen, hanem Miguel üknagyanyjának hagyatéka: miután a zenét a családnál többre tartó férje elhagyta, a magára maradt kisgyerekes anya teljesen kizárta életéből a zenét és a cipőkészítésnek szentelte az életét. Ez az önkényesen felállított rendszer a generációk alatt mit sem változott, és soha senki nem kérdőjelezte meg. Fiatal főhősünk azonban azt érzi, hogy ereiben lüktet a dallam és a ritmus, ezért családja tiltása ellenére zenész szeretne lenni. Bár nem fűz túl sok reményt ahhoz, hogy álma valaha valóra válhat, titokban gitározni tanul a városkájából származó, leghíresebb mexikói zenészként számon tartott Ernesto de la Cruz zenés-filmes felvételeiből. Majd egy véletlen felfedezés folytán arra a következtetésre jut, hogy a példaképének tekintett de la Cruz a családi emlékezetből száműzött üknagyapa.

Adrian Molina, Lee Unkrich: Coco (2)

A halottak napja ünnepség nemcsak az elhunytaknak jelenti az egyetlen esélyt az évben arra, hogy visszalátogassanak szeretteik házába, hanem Miguelnek is azt, hogy a piacon meghirdetett vetélkedőn bebizonyíthassa: őse hírnevéhez méltó, tehetséges zenész. Az álmok eléréséhez vezető út azonban sosem egyszerű, és a Coco főhősének nemcsak egy kalandos éjszakát kell – beszédes nevű Dante kutyájával – a Holtak Birodalmában eltöltenie, hanem olyan értékek jelentőségét is meg kell tapasztalja, mint a család, összetartozás, megbocsátás és emlékezés. Ugyanis miután megpróbálja ellopni de la Cruz gitárját, Miguel egy mozgó csontvázakkal, festett koponyákkal, szárnyas fantázialényekkel és régóta eltemetett családi titkokkal teli, pazarul kivitelezett párhuzamos világban találja magát, ahonnan csak elhunyt családtagjai jóváhagyásával térhet vissza az élők közé.

Adrian Molina, Lee Unkrich: Coco (3)

A hat év alkotómunka alatt a csapatnak sikerült egészen mélyre ásni nemcsak halottak napja hagyományt, hanem az egész mexikói kultúrát illetően; így a film 109 percében amellett, hogy egy laikus számára is érthetően és érdekesen jelenítik meg a mexikóiak elmúláshoz fűződő sajátos viszonyát, a kultúrához kapcsolódó más jellegzetes elemeket is szervesen beépítettek a történetbe. Így például a színpompás, több állatot ötvöző alebrije fantázialényeket, az élők és holtak világa közötti átjárást szimbolizáló cempasúchilt vagy bársonyvirágot, illetve a maja mitológia szerint a holtak lelkét kalauzoló Xoloitzcuintlit, avagy mexikói meztelen kutyát is. Sőt Frida Kahlo animált csontvázát is viszontláthatjuk a képernyőn. De a Coco újdonsága nem merül ki a kultúraábrázolásban; műfajilag is egyfajta fordulatot jelent a stúdió életében: sosem volt még ennyi musical-betét egy Pixar-filmben. Igaz, hogy ezek a betétek távol állnak attól, hogy öncélúak legyenek, hiszen a film egyik központi témája a zene.

Adrian Molina, Lee Unkrich: Coco (4)

Pixar-rajongóknak és kultúrakedvelő felnőtteknek biztos nem csak vizuális élményt nyújt ez az animációs film, mert az egyedien megalkotott csontvázkarakterek, valamint a látványban gazdag, aprólékosan kidolgozott képkockák mellett nem hiányoznak a változatos kulturális utalások sem. És az sem mellékes üzenete az animációnak, hogy mennyire fontos életben tartani a családi történeteket, valamint emlékezni azokra, akik már nincsenek közöttünk.

A Coco  kapcsán – az események izgalmas és váratlan fordulatokat tartogató sodrában – leginkább az a kérdés, hogy egy nyolc-tíz éves gyerek mit ért meg a történetből és mennyire tartja élvezetesnek (esetleg félelmetesnek). Az, hogy rajtam kívül összesen két felnőtt ült még a moziteremben, nem sokat segített abban, hogy erre választ kapjak.

A szerző véleménye nem feltétlenül tükrözi a szerkesztőség véleményét.

Kapcsolódó film

Coco

Coco

Amerikai animációs film, kalandfilm, vígjáték, családi, zenés, 2017. Rendező: Lee Unkrich, Adrian Molina. Szereplők: Anthony Gonzalez, Gael García Bernal, Benjamin Bratt, Alanna Ubach.

Előzetes a Filmtetten

  • A Filmtett szerint
    9/10
  • Szerinted?

Címkék

, , , , , , , , , , cikk, filmkritika, magyarul, film