Rácz Viktória

/ / /

· írta

Tizenöt percben az élet

Kisjátékfilmek a 4. Magyar Filmhéten

Kritika

Idén negyedik alkalommal rendezték meg a Magyar Filmhetet február 7. és 11. között a budapesti Corvin moziban. A kisjátékfilm kategóriában összesen huszonegy alkotást mutattak be, amelyekből végül ötöt jelöltek a Magyar Filmdíjra. Bár meglehetősen eltérő történetekről van szó, megpróbáltuk észrevehető tendenciák alapján csoportokba sorolni a huszonegy kisfilmet.

Tinédzserek krízishelyzetben

A felnőtté válás küszöbén álló fiatal mindig jó filmtéma, hiszen életünk legmeghatározóbb és legérzelmesebb időszaka a tinédzserkor. Nagy Lili Őszi utcán falevéllel táncolgat a szél című kisfilmjének főszereplője, Emma éppen a szalagavatójára készül, miközben a szülei szétszedik egymást a konyhában. A veszekedés odáig fajul, hogy végül egyik szülő sem kíséri el Emmát a rendezvényre, és miközben egyedül vár a buszra, egy furcsa és ijesztő idegennel találkozik. Magányuk enyhítésére mindketten kérnek a másiktól egy szívességet, ez pedig egy kifejezetten megható szalagavatós táncjelenethez vezet.

Hasonlóan két veszekedő szülő közé szorult tinédzserlányról szól Nagy Anita Noémi Cukor nélkül című kisjátékfilmje. A történet sokak számára ismerős lehet: a lány épp felvételi előtt áll, a kolozsvári egyetemre való bejutás a mérgező családi környezetből való kijutást jelenti. A szülők nem tudnak létezni egymás mellett, a lányuk pedig pontosan tudja, hogy ha elmegy, akkor még sokkal rosszabb lesz a helyzet. Látszólag nem mond sokat a Cukor nélkül, mégis egy sokak számára meghatározó élethelyzetről szól, amikor döntenünk kell a saját és a szüleink érdekei között.

Őszi utcán falevéllel táncolgat a szél

Hegyi Andor I Love Cluj című filmje is a mindent eldöntő egyetemi felvételiről szól, csak kicsit más formában. Itt ugyanis a B opcióként szolgáló kolozsvári egyetemi felvételi szabotálja a sokkal fontosabb, budapesti felvételit. Hősünknek időben vissza kell érnie a fővárosba, de nem találja a vasútállomást, ezért taxiba száll. Rossz instrukciókat ad a román sofőrnek, aki azt hiszi, hogy Szatmárra kell vinnie a fiút. Aki valaha járt már külföldön, pontosan tudja, milyen lehetetlen helyzet egymás megértése közös nyelv híján, és az I Love Cluj ezt az élményt dolgozza fel kifejezetten szórakoztatóan.

Fekete Tamás Asszó című filmjében a szülő-gyerek konfliktus helyett a testvérharc kap fontos szerepet. Két testvérnél elég gyakori az a felállás, hogy az idősebb a komoly, maximalista szabálykövető, a fiatalabb pedig laza, szórakoztató, társasági ember. Az Asszóban ennek a felállásnak a száz százalékos megvalósulását láthatjuk egy (fél)testvérpárban. A problémák katalizátora, hogy a fiatalabb testvér elkezd ugyanabba a vívóklubba járni, mint bátyja. Az idősebb testvér egyre frusztráltabbá válik, amikor azt látja, hogy a öccse nem veszi komolyan a számára oly nemes sportágat, ráadásul még így is remekül megy neki a vívás. A film ereje a castingban rejlik, Vilmányi Benett és Szabó Sipos Tamás már a kisugárzásukkal hitelessé teszik a történetet.

Kilépni a komfortzónából egy másik ember kedvéért

Két kisjátékfilm is elővette azt a problémát, hogy hajlamosak vagyunk tartani azoktól az emberektől, akik valamilyen módon eltérnek az általunk ismert normától. Szentpéteri Áron Láthatatlanul című filmjének első percétől nyilvánvalóvá válik, hogy egyedi alkotásról van szó. A film nyitányában teljesen fekete a vászon, csak a hangját halljuk a Láthatatlan Kiállítás résztvevőinek, és a tárlatvezetőnek. Érdekes kísérlet, és bár a vakság tényleges érzetét még ilyen merész módszerekkel sem lehet átadni, mégis hatásos élmény. Szerencsére Szentpéteri nem választotta a könnyebbik utat, és ténylegesen vak színész (Barkó Tamás) alakítja a főszereplő Balázst, aki reménykedik, hogy a kiállításon megismert lány, Anna lesz a nagy ő. Dialógusok szempontjából egyértelműen kiemelkedik a mezőnyből a Láthatatlan, az pedig külön dicséretes, hogy a rendező nem egy pátoszos történetet akart elmesélni arról, hogy szegény vakokban mindenkit csak a vakságuk érdekel. Balázs nem különbözik egy átlagembertől, udvarlás közben figyelmes és romantikus, csalódás esetén pedig sértett és követelőző.

Láthatatlanul

Fatér Ambrus Légmell című kisfilmje egy viszonylag közhelyes történetet mesél el (az idegenellenes orvos egy menekült ápolása során rájön, hogy ők is csak emberek), mégsem érezzük azt, hogy egy lerágott csontot nézünk. Napjaink Magyarországán különösen fontos a társadalmi érzékenyítés, és a Légmell kellőképpen érdekesen és hatásosan mutatja be, hogy még a legbigottabb ember is képes a változásra.

Zseniális színészek, nem túl erős forgatókönyv

A húsz kisjátékfilm között voltak olyan alkotások, amiknek élvezetét leginkább a profi színészek játékának köszönhetjük, akik szinte azt is feledtetik velünk, hogy a történet nem túl kielégítő. Sós Bálint Dániel Grand Prix című kisfilmjét egyértelműen Mészáros Máté viszi el a hátán. A színész egyetlen tekintetével tökéletesen el tudja adni az örök lúzer figuráját, ebben a filmben pedig kimaxolja a szerencsétlenkedést, miközben egy piramis-rendszerre épülő cégbe való bekerüléshez próbálja meg összegyűjteni a kezdőtőkét.

Dombrovszky Linda kicsit Wes Andersonos hangulatra hajazó kisfilmjének, A kockaembernek szintén a főszereplőjében rejlik az erőssége. Kovács Zsoltnál nem létezik jobb morcos öregember, aki ezúttal egy szimbolikus történetben mutatja be a nyugdíjazás tragédiáját. A kreatív alapötletre felhúzott nem túl feszes történet egyébként remekül megállja a helyét LEGO-reklámként is.

Kockaember

Grosan Cristina Átalakítás folyamatban című kisjátékfilmje nem túl árnyaltan kritizálja a napjainkra jellemző örök fiatalság mániát. A 65 éves Mimi arcfiatalításra jelentkezik be az émelyítően rózsaszín wellness-központba, ám amikor megismerkedik az egyik férfipácienssel, elkezd kételkedni a kezelés fontosságában. Bármeddig elnézném, ahogy Takács Katalin és Bán János flörtölnek egymással, de sajnos ez nem változtat a tényen, hogy az Átalakítás folyamatban az izgalmasan abszurd wellnessvilág ellenére is felejthető alkotás.

Szegény gyerek nyomora

A szegénység bemutatása örök népszerűségnek örvend, és az idei kisjátékfilmes felhozatalban két olyan alkotással is találkozhattunk, amiben ezt az élethelyzetet a gyerekek szemszögéből mutatják be. Kölcsey Levente Zabigyerek című kisfilmjében viszonylag kevés a történés: lefial egy kisfiú kutyája, és az anyja ráparancsol, hogy végezzen a kölykökkel. A Zabigyerek azt a napot mutatja be, ami alatt a fiú tépelődik az anyja akarata és a kiskutyák élete között. A cím többletjelentést ad a történetnek, hiszen a fiú valószínűleg a kölyökkutyákhoz hasonlóan nem tervezett gyerek. Mivel egy sokszor és sokféleképpen feldolgozott élethelyzetet látunk, a minimálisra csökkentett cselekmény miatt a puszta megfigyelés nem elég ahhoz, hogy a film érzelmileg megérintse a nézőt.

Zabigyerek

Koncz Teréz Irén filmje, A levelek egy árvaház életébe nyújt betekintést. Az örökbefogadó szülőknek egy furcsa szabály miatt a papírok aláírása után még két hetet kell várniuk, míg leendő kisfiukat is értesítik az adoptálásról. Annyira lelkesek, hogy nem bírják kivárni a két hetet, ezért a takarítónőn keresztül elkezdenek leveleket csempészni Zolikának. A fiú mégsem tud igazán örülni az örökbefogadás hírének, mert az árvaház elhagyása azt jelenti, hogy szerelmét, Dórit nem tudja többé megvédeni az árvaházi bántalmazó Feritől. A levelek hatásosan, de kissé didaktikusan beszél az árvaházi lakók nyomorúságos mindennapjairól, és a hátrányos helyzetből való elmenekülés lehetetlenségéről.

Elvont történetek, érdekes kérdésfelvetések

A kisjátékfilm ideális szimbolikus történetek elmesélésére, a rövid játékidőt az alkotók sokszor használják arra, hogy csavaros történetek elmesélése helyett inkább feldobjanak pár izgalmas kérdést, vagy rámutassanak valamilyen napjainkra jellemző problémára. A Filmhéten is volt pár olyan alkotás, ami hol szatirikusan, hol nyomasztóan mesélt el egy elemelt történetet. Bálint Arthur Kötelék, avagy a rab és a börtönőr című kisfilmjeegészen abszurd módon mutatja be a se veled, se nélküled-kapcsolat dinamikáját: Eduárd és Szerényke úgy élnek „együtt”, hogy igazából folyamatosan rács választja el őket. Eduárdnak jut az udvar, néha használhatja a mosdót is, de mindig elválasztja egy rács a feleségétől. Hol pörölnek egymással, hol a tévéműsort beszélik ki, hol kártyáznak; egymáshoz való viszonyuk folyton változik, csak a rács örök. Bálint Arthur filmjének felütése és lezárása is hatásos, de a középrész kissé esetlen és zavaros.

Pusztai Ferenc L.U.F.I. című filmjének hőse, az utcazenész Balázs kezdi teljesen értelmetlennek érezni az életét, és amikor egyik este a böngészőjén felugrik egy személyre szabott hirdetés, ami olcsó „csináld magad” temetési lehetőséget kínál, úgy dönt, eljött az idő a halálra. Pusztai az egzisztenciális kiégést szemtelen humorral mutatja be, miközben kiparodizálja a fogyasztói társadalmat is, ahol gyakorlatilag mindennek van piaca. A L.U.F.I tömve van kreatív megoldásokkal, a hajtogatható koporsóktól kezdve a választható búcsúbeszéd-sablonokig, kár, hogy a forgatókönyv nem mindig éri utol a jópofa ötletek színvonalát.

L.U.F.I.

Odegnál Róbert Egyjátékos mód című kisfilmjétől valószínűleg minden gamernek felmegy a vérnyomása, ugyanis a rendező egy olyan, már-már disztópikus világot mutat be, ahol a játékfüggő srác anyja még a hűtőt is lelakatolja, csakhogy a fiú végre elhagyja a házat. Dávid VR-szemüveg segítségével zárja ki a valóságot, ám amikor az anyja elveszi tőle az eszközt, és bezárja Dávidot a szobájába, a fiú függősége új szintet ölt: már VR-szemüvegre sincs szüksége ahhoz, hogy a játékban érezze magát. Az Egyjátékos mód szolgálhatna játékfüggőség-prevenciós filmként is. Didaktikussága ellenére meg kell hagyni, hogy vizuálisan lenyűgöző.

Freund Ádám Földiek című kisfilmje szintén megdöbbentően profi vizuális effekteket használ. A fészerben örökké szerelgető apuka egyszer csak bejelenti, hogy elkészült rejtélyes gépezetével, és miután felesége közli vele, hogy senkit nem érdekel a találmánya, csalódottan lövi ki magát az űrbe – egyedül. Fia, Ábel nehezen viseli apja elvesztését, és döntenie kell, hogy földhözragadt anyja, vagy örök álmodozó apja nyomdokai lép-e. A rejtélyes és izgalmas kisfilm már csak a pszichedelikus dalbetétje miatt is emlékezetes marad.

Novák Emil Cinematographer című kisfilmje ezzel az idézettel indít: „A filmkészítés feladata nem a hazugság, hanem az igazság megmutatása.” Ilyen naiv gondolattal kezdeni egy filmet csak akkor elfogadható, ha ironikusan van odabiggyesztve, és szerencsére Novák Emil se gondolta komolyan az idézetet – legalábbis is erről árulkodik a Cinematographer film a filmben jellege. Bár az Ausztráliából hazatérő operatőr története a szájbarágós narrációnak köszönhetően könnyen követhető, nem teljesen egyértelmű, hogy miről akar szólni a kisfilm.

Egyjátékos mód

A besorolhatatlanok

Igyekeztem mind a huszonegy kisjátékfilmet hangzatos kategóriákba sorolni, de így is kimaradt öt olyan alkotás, ami nem állítható párba a többivel. Ezek közül a legjelentéktelenebb kisjátékfilm Gombos Tamás mézesmázos karácsonyi kisfilmje, A legnagyobb ajándék, aminek megtekintése kizárólag 12 éven aluli gyerekeknek és kisgyermekes szülőknek ajánlott, és nekik is csak akkor, amikor épp tombol bennük a karácsonyi hangulat.

Jóval fontosabb film Tóth Barnabás Van egy határ című alkotása. A kisjátékfilm egy valós történelmi jelenséget dolgoz fel: a második világháború után felépített kamuhatárok létezését, amelyeket arra használtak a kommunisták, hogy magukat amerikai menekültháznak kiadva elkapják a szökni vágyókat, és ami még fontosabb, kiszedjék a mit semmi sejtő menekültből, hogy kik tervezik még elhagyni az országot. Amikor a Hajdu Szabolcs alakította apuka megkönnyebbülésében örömmel kezdi sorolni a legközelebbi barátainak neveit – abban reménykedve, hogy ezzel jobb jövőt biztosít nekik – nézőként már kezd összeszorulni a gyomrunk.

Szabó Szonja Take away című kisfilmje egy mini-hollywoodi film, ami sorsszerűen összekapcsolódó emberi történeteket mutat be, híres színészekkel (Pl. Rezes Judit, Kovács Lehel, Kolovratnik Krisztián és Tóth Gabi). Ezúttal nem a szerelem az összekötő elem, hanem a zene: a Take away ötletes és jópofa történet arról, hogyan jut el egy aluljáróban szintetizátoron eljátszott dallam a slágerlisták élére.

Van egy határ

Csáki László Vendégszeretet című filmjét nézve két dolog után fogunk iszonyúan vágyakozni: a nyár és a lángos. A rendező Fehér Béla Tengeralattjáró Révfülöpön című abszurd novelláját adaptálta, kihasználva a filmnyelv adta lehetőségeket. A filmben a tengeralattjáróval érkező orosz matrózokat lángosért küldi a partra a kapitány, a strandolók pedig készséggel segítenek teljesíteni a parancsot. Garantáltan nincs olyan néző, akinek ne futna össze a nyál a szájában, amíg hőseink a lángos elkészülését figyelik. A Vendégszeretet hét perc erejéig elfeledteti velünk, hogy éppen undok hideg tél van, és emlékeztet minket, hogy milyen jó is a balatoni nyár.

A kisjátékfilmes összefoglalót személyes kedvencemmel, Barcsai Bálint Graffitijével zárom. Somát rongálás miatt közmunkára ítélik, egy vasútállomás melletti falszakaszt kell őriznie, hogy ne tudják megrongálni a graffitisek. A fiúnak nem sikerül megvédenie a falat a graffititől, de ez még a kisebbik baj: idővel észreveszi, hogy a falfestmények az ő jővőbeli cselekedeteit ábrázolják. Amikor meglátja az utolsó graffitit – amin éppen elüti egy vonat – minden áron megpróbálja elkerülni a balesetet. A Graffiti azon kevés történetek közé tartozik, amiket csak filmes eszközökkel lehet jól elmesélni, a „saját sorsodat nem kerülheted el” klisét megcsavaró vége pedig különösen ötletesre sikeredett.

A kisjátékfilmekből a Magyar Filmakadémia öt alkotást jelölt a Magyar Filmdíjra: A Kockaember, Asszó, Cinematographer, Földiek és Zabigyerek. A díjat március 11-én, a Vígszínházban fogják átadni.

A szerző véleménye nem feltétlenül tükrözi a szerkesztőség véleményét.

Kapcsolódó fesztivál

Címkék

, , , , , , , cikk, filmkritika, magyarul, film