Szabó R. Ádám

/ / /

· írta

Öt év után, ötéveseknek

Steven S. DeKnight: Pacific Rim: Uprising / Tűzgyűrű: Lázadás

Kritika

Felgyorsult a világ, szokták mondani azok, akiknek semmi eredeti nem jut épp az eszébe, de ezúttal igazat mondanak: én nem tudtam, hogy öt év elég egy generációváltáshoz, de a Tűzgyűrű (most már) sorozat épp ezt akarja velünk elhitetni. Kár, hogy a készítőknek sem jutott eszébe semmi eredeti, amikor a Lázadás alcímet viselő folytatást összedobálták.

A bevételeket elnézve várható volt, hogy valamikor érkezni fog egy folytatás a(z idéntől Oscar-díjasként emlegetett) Guillermo del Toro rendezte és írta Tűzgyűrűhöz, aminek már az eredetije sem tudott sok eredeti ötletet felmutatni, a folytatás azonban sok tekintetben alulmúlja az „első” Robot (azaz, elnézést, Jaeger) vs. Óriásszörny menetet. Az viszont mindenképp előnyként könyvelhető el, hogy Hollywood (úgy néz ki) felhagyott a reménytelen kísérlettel, hogy a sótlan Charlie Hunnamből mozisztárt csináljon (köszönhetően vélhetően a siralmas bevételeket produkáló, fölösleges Guy Ritchie-féle Arthur királyos történetnek), a Lázadásban kínosan nem bukkan fel az előző rész hőse, Raleigh Becket.

Steven S. DeKnight: Pacific Rim: Uprising / Tűzgyűrű: Lázadás

Helyette kapjuk az új Csillagok háborúja-filmekkel rögtön a blockbusterek casting-listájának az élére teleportáló John Boyega által alakított Jake Pentecostot, aki ugyanakkor (azonkívül hogy tud elszántan nézni, és néha komikusan gyorsan beszélni) alapvetően csak  felhívja a figyelmet a Tűzgyűrűben Idris Elba által játszott Stacker Pentacost hiányára, aki, bár nem volt egy emlékeztes karakter, Elba játéka által mégis szórakoztató és karizmatikus vezetővé vált.

Na de ne csak sírjunk, hogy mi nincs meg az amúgy sem túl fényes eredetiből, hiszen egy lagymatag első rész még eredményezhetett volna egy kellemes másodikat, és annyit mindenképpen az első nagyjátékfilmjét rendező Steven S. DeKnight számlájára írhatunk, hogy legalább teljesen tisztában van azzal, hogy miért ül be a mozinéző egy Tűzgyűrű-filmre (amiért nagyjából egy Transformersre is): vannak nagy robotok, még nagyobb szörnyek, akik néha egymásnak esnek, és robban, omlik körülöttük a „megmentésre” ítélt város. Az már ugyanakkor mindenképpen szomorú, hogy szinte nem is titkolja a Lázadás, hogy melyik filmekből lopkodta össze a forgatókönyv „fordulatait”, Godzilla keveredik itt A függetlenség napjával, megfűszerezve egy csipetyni Abrams-féle Star Trekkel, és már meg is van az „új generáció” Tűzgyűrűje.

Steven S. DeKnight: Pacific Rim: Uprising / Tűzgyűrű: Lázadás (2)

Jake Pentecost forrófejű, tehetséges, de természetesen nem kíván hősként tisztelt apja nyomdokaiba lépve Jaegereket irányítani, ehelyett inkább kaijuk csontvázával díszített házibulikon mulatja idejét. A rossz-szerencse aztán összehozza a saját mini-jaegert építő lánnyal, Amara Namanival (Cailee Spaeny), és rövid úton börtönbe is kerülnek a nem hivatalos robot használatáért. Innentől aztán tudjuk a történetet (mindenhonnan máshonnan): a legyőzőttnek vélt kaijuk visszatérnek, és még nagyobb pusztításba kezdenek, ráadásképpen pedig még a Kínából importált (szokjunk hozzá: Hollywood Kínába importálja mostanság a popcornmozijainak nagy részét, úgyhogy itt is megkapjuk a tökéletesen fölösleges kínai szálat), vadiúj generációs Jaegerekkel is meggyűlik a baja a világ (vagy legalábbis a világ romjainak) megmentésére ágáló hőseinkkel, így aztán Jake és Amara nagyon hamar Jager-kormány mögé kerülve szállnak szembe a szörnyekkel és gonoszokkal.

Steven S. DeKnight: Pacific Rim: Uprising / Tűzgyűrű: Lázadás (3)

Del Toro még képes volt némi leírhatatlan, ősi hangulattal, rejtélyességel megtölteni a háztömbnyi monstrumokat (nem véletlen, hogy azóta is kb. ugyanúgy hasonló furcsa lényekkel foglakozik filmjeiben, csak épp most már Oscar papa engedelmével), DeKnight azonban a film nagyrészét robot-robot-ellen-akcióval tölti meg, a kaijuk most már csak mellékes eszközei a világuralomra törő gonosz embernek, így a maradék izgalmat is kivette a Tűzgyűrűből. Eredetinek talán egyedül a végső csata nyertes megoldása mondható, nem lövöm le azt, hogy miképp lövik le az utolsó szörnyet, de talán ez az egyetlen pontja a filmnek, amit nem láttunk még máshol.

Steven S. DeKnight: Pacific Rim: Uprising / Tűzgyűrű: Lázadás (4)

A látvány elviselhető (mindenképpen jobban látható, hogy mi történik a vásznon, mint a Bay-féle robotos mozgóképeken), a robbanások hangosak, a robotok nagyok, a szörnyek még nagyobbak, a fiúk és lányok szépek és hősiesek. És azzal körülbelül ennyit mondhatunk a Tűzgyűrű: Lázadásról. Az első rész kapcsán írtam: nem csodálkozzon az, aki erre a filmre beül, és azt kapja, amit az előzetes és az alapötlet ígér. Csodálkozni senki nem fog, de sajnálatos, hogy 1 óra és 40 perc csak arra volt jó, hogy jól megkívánjak egy bizonyos, a robotok nevére annyira hasonlító nevű italt, hogy részesedést is kérhetnének a film bevételeiből, mert ezzel a film által generált üresség érzésével szerintem nem vagyok egyedül. Fenékig!

A szerző véleménye nem feltétlenül tükrözi a szerkesztőség véleményét.

Kapcsolódó film

Tűzgyűrű: Lázadás (Pacific Rim: Uprising)

Tűzgyűrű: Lázadás (Pacific Rim: Uprising)

Amerikai akciófilm, sci-fi, kalandfilm, 2018. Rendező: Steven S. DeKnight. Szereplők: John Boyega, Scott Eastwood, Cailee Spaeny, Burn Gorman, Charlie Day, Tian Jing, Jin Zhang, Adria Arjona, Rinko Kikuchi.

  • A Filmtett szerint
    4/10
  • Szerinted?

Címkék

, , , , , , , , cikk, filmkritika, magyarul, film