/ / /

· írta

Animátor-palánták, ha kukorékolnak

MOME Anim 2018: vizsgafilm-bemutató

Beszámoló

A Moholy-Nagy Művészeti Egyetem Animáció tanszékén született mesterszakos diplomafilmeket és évközi vizsgafilmeket mutatták be a Kiskakas Animációs Filmnapok keretein belül április 20-án a Toldi moziban.

A MOME Anim Friss blokkon belül levetített vizsgafilmeket elsősorban a sokszínűség jellemzi, mind stílus, hangulat, mind pedig az alkalmazott animációs technika tekintetében. Az alkotások egy része narratív jelleggel bír, történetet mesél, mint például Alexander Gratzer Animateur című rajzanimációja. Az önreflexív történet az Animátorról szól, aki humoros és szerethető módon kérdőjelezi meg az alkotói tevékenység értelmét, létjogosultságát egy olyan helyzetben, ahol senki sem kíváncsi rá.

Alexander Gratzer: Animateur

Ehhez hasonló kiüresedett, rideg atmoszférát teremt meg Hlavay Bence Aura című háromdimenziós animációja, illetve Tobai Botond Symptoms című kevert animációs technikával készült, egyedi alkotása is. A Molnár Eszter által gyönyörűen megrajzolt Mercy azonnal berántja a nézőt egy különös, kihalt világba, amely éppen átalakulóban van, az ember és természet határainak összemosódásával egy új világrend születik meg a szemünk előtt. A filmben a színek és formák tökéletes harmóniája kiemelkedő esztétikai élményt nyújt.

Történetet mesél Lydia Reid DaffodilL Xx animációs rövidfilmje is, egy akaratos, hiú fiatal lány és a szülei között kirobbanó konfliktusról, karikatúrát festve a generációk közötti különbségekből adódó feszültségekről. Edőcs Zsófi és Bogyó Péter különleges, stop motion technikával életre keltett kréta-animációja, a Búgócsiga szintén egy nem túl idilli szülő-gyerek kapcsolatot mutat be videoklipszerűen. Ugyancsak videoklip Nóvé Soma izgalmas látványvilágú Illuminair című alkotása, amely tökéletes összhangban van a Middlemist Red együttes azonos című zeneszámával, amihez készült.

Hegyi Olivér: Take Me Please

A nyomasztó, esetenként akár fojtogató hangulatú rövidfilmek ellenpólusaként olyan alkotások is vannak a vizsgafilmek között, mint Simon József Nem baj című animációja, amely egy kedves, szerethető mese egy duci rózsaszín rókáról, aki gombát keres az erdőben. Kádár Melinda Hypnagogia című alkotásának narrációja és markáns, színes látványvilága betekintést nyújt az alvás és ébrenlét határvonalán lejátszódó tudatalatti folyamatokba. Tudisco Júlia a boldog lányoknak dedikálja vidám hangulatú animációs rövidfilmjét, a Sirenst, Kühnel-Szabó Anita Random című alkotása pedig egy mozaikfilm, humoros jelenetek és változatos kepi világok kavalkádja, amelynek nem célja a történetmesélés, csak szórakoztatni akar. Több alkotó közös munkájaként született meg az ID spot című papírkivágásokkal játszó cuki cicás animáció, amellyel a Budapest Film mozijaiban találkozhatunk a vetített filmek előtt, és megtanulhatjuk belőle, hogy mennyire gáz az, ha a moziban megszólal a telefonunk (igen, ez sajnos még mindig aktuális probléma).

A mesterszakos diplomafilmek közül egyes címekbe már belefuthattunk a különböző fesztiválhírekben, színvonalas alkotásokról van szó, amelyek képesek maradandó élményt nyújtani, legyen szó narratív építkezésről, vagy atmoszférateremtésről egyaránt.

Rónyai Balázs: Betontenger

Rónyai Balázs Betontenger című videójáték-trailere egy sci-fi játékvilágot mutat be, amelynek főszereplője egy testvérpár, akik egy hatalmas, barátságtalannak ható, robotok által benépesített betonváros lakói. A játéktervet a 2016-os Cartoon Springboardon is pitchelték a készítők, és kétségkívül figyelemreméltó projektnek tűnik. Az indie játékok kedvelői imádni fogják a használt animációs technikát, a felvillantott világ pedig izgalmasnak tűnik, kíváncsian várjuk a további fejleményeket a projekttel kapcsolatban.

Szénási Marcell Zűrös környék című animációja egy fiktív helyszínen játszódik, különböző módon és mértékben nyomasztó, illetve humoros jelenetek követik egymást benne, amelyek között a főszereplő srác jelenléte teremti meg a folytonosságot. Kizökkentő alkotás ez, amely a szándékos és erőltetett abszurditásával, furcsaságával, túlzásaival próbál hatni a nézőre. Ha a filmben domináns humor nem is a mi szájízünknek való, akkor is el kell ismernünk, hogy a hangulatteremtés jól sikerült az alkotóknak.

Varga Tímea Laura: Még nem

Vizualitásában kicsit az előbb említett diplomafilmre hasonlít Hegyi Olivér Take me please című munkája is, mindkét rendező azt nyilatkozta, hogy számukra fontosabb a gondolatiság, a jó alapötlet, mint a technikai megvalósítás, és ez a Take me please esetében is érződik. Az idei Friss Húson díjazott alkotásban is inkább a narratív építkezés, a történetmesélés, az állandóan jelenlevő humor az, ami jól működik, és nem a kepi világ esztétikai értékén van a hangsúly. A rövidfilm arról szól, hogyan tudja feldolgozni egy fiú a szakítást, annak különböző fájdalmas és kevésbé súlyos lépcsőfokait, illetve arról, hogy lépcsőfokok-e ezek egyáltalán, vezetnek-e valahova, létezik-e olyan, hogy teljes feldolgozás. A film az Annecy-i Nemzetközi Animációs Filmfesztivál diplomafilmes versenyprogramjában is versenyez, ami szintén nagy elismerés.

Ugyancsak Annecyben versenyez Varga Tímea Laura Még nem című alkotása, amely Erdős Virág Május című novelláján alapszik. A film egy kisfiú és egy fiatal nő sorsáról mesél, konkrét élethelyzeteket bemutatva, amelyek között a folytonosság nem mindig egyértelmű, a háttérben meghúzódó finom misztikusság amellett, hogy egy kiváló hangulatépítő eszköz, egy tágabb értelmezési keretet is ad a történetnek.

Láng Orsolya: Szezon után

Szintén egy szép hangulatfilm Láng Orsolya Szezon után című animációja, amely egy szezon utáni kis halászfalu mindennapjait festi meg érzékletesen. Ügyes hangkeverés, gyönyörű líraiság, nyugodt csendéletszerűség jellemzi a költő/írónőként is tevékenykedő rendező által felépített filmvilágot. Ugyanakkor az is kiderül, hogy mi van akkor, ha a csendéletbe beleolvadó karakterek aktív szereplőkké válnak. A Kiskakason bemutatott filmek közül az egyik legmaradandóbb élményt a Szezon után nyújtja, az átadott életérzés még sokáig rezonálhat bennünk, reméljük, majd Erdélyben is el lehet csípni valahol az alkotást.

A szerző véleménye nem feltétlenül tükrözi a szerkesztőség véleményét.