Az égben lebegők csarnoka

Csapón kívül 32: 2001: A Space Odyssey / 2001: Űrodüsszeia

Az idei Cannes-i Fesztivál egy speciális vetítéssel tiszteleg Kubrick és az idén ötvenéves Űrodüsszeia előtt: egy nem digitálisan, hanem az alkotáshoz méltón analóg módon restaurált 70mm-es kópia vetítésével, amit a mester (egyik) szellemi örököse, az analóg filmezés egyik utolsó mainstream védelmezője, Christopher Nolan vezet majd fel. Íme, néhány érdekesség a filmmel kapcsolatban.

  • A filmmel kapcsolatos egyik legnagyobb hajcihő ahhoz kapcsolódik, hogy egy évvel később az ember (mint olyan) tényleg leszállt a Holdra (konkrétan Buzz Aldrin és Neil Armstrong az Apollo 11 fedélzetéről, 1969 júliusában). Nem kellett sokat várni, és megjelentek az összeesküvés-hívők, akik szerint Kubrick összeállt az amerikai kormánnyal meg a NASÁ-val, és az egész „holdraszállás” nevű hoaxot ő filmezte. Ahhoz képest, hogy egész aprólékosan meg lehet cáfolni ezt a konspirációt, még azóta is folyamatosan vannak, akik ezt hirdetik. De legalább készült egy áldokumentumfilm a témáról: Operation Avalanche.
  • A film premiervetítésén egy csomó híres ember volt a moziban, köztük Rock Hudson akkori filmsztár, akinek az első kérdése az volt: „valaki nem mondja el, hogy mi a francról szólt ez a film?”. Nem volt egyedül, az emberek általában értetlenül vakarták a fejüket a film előtt, és gyászosan teljesített a kasszáknál az első hetekben. Az MGM már szinte levette volna műsorról, amikor pár mozitulajdonos meggyőzte őket, hogy hagyják még egy kicsit. Észrevették ugyanis, hogy egy bizonyos nézőréteg újra és újra beül a filmre, konkrétan az effektdús, ún. „csillagkapu”-jelenet miatt, ami mellé előszeretettel fogyasztottak tudatmódosító szereket, így fokozva az akkor igen újszerű speciális effektusok hatását. Így (is) lett a filmből végül kultuszfilm.
  • Az értetlenséghez kapcsolódik a forgatókönyvíró, Arthur C. Clarke sci-fi-szerző magyarázkodása: „Ha valaki teljesen megérti a 2001-et, akkor elbuktunk. Több kérdést akartunk feltenni, mint megválaszolni.” Ehhez képest saját kezűleg magyarázta tovább a filmet pár évvel később az 1984-es 2010: A kapcsolat évében, amit Peter Hyamsszal együtt készítettek, és ami folytatja az Űrodüsszeiát. Most pedig úgy tűnik, Ridley Scott akarja folytatni sorozatként...
  • A hiteles űrhajóbelsők megmutatásához építettek szinte egymillió dollárért egy hatalmas hengert, amiben a színész pl. körbe tudott futni úgy, hogy a henger forgása közben mindig legalul volt, a kamera pedig a közepéhez volt rögzítve, így állandó plánban tudta tartani a színészt. A forgatás után egyébként szétzúzták a díszletet, hogy más ne tudja használni.
  • Douglas Trumbull effektszakértő szerint kétszázszor annyi nyersanyaguk volt, mint amekkora a végső film lett. Ami egyébként szinte két és fél órás, de a New York-i premieren még ennél is hosszabb volt, Kubrick csak ezután vágott ki belőle még szinte húsz percet, hogy jobb legyen a ritmusa. A filmben összesen 88 perc erejéig nincs is párbeszéd, ilyen a film első 25 és utolsó 25 perce is. Ehhez képest egy korai forgatókönyv-vázlatban még narráció is volt benne.
  • Matek: Kubrick kiszámolta, hogy ha egy embernek 13 év kell, hogy kézzel megfesse a hatalmas háttérképeket az egyes jelenetekhez, akkor 13 embernek elég egy év. Így is tett, felvett még 12 ember az ún. matte-k megfestéséhez. De eme kézzel festett háttérképek egy letűnőfélben lévő filmtörténeti  kor kövületeinek tűntek már akkor is, hiszen ehhez képest a film többi részében olyan effektusokat használtak, amiket addig sehol sem – főleg a már említett „csillagkapu”-jelenetnél. Ahhoz képest a filmben csupán 205 darab SFX-snitt van (a tíz évvel későbbi Csillagok háborújában 350 – manapság pedig már nem is számolja senki, de csak A Sithek bosszújában több, mint 2200).
  • Az űrruhákban hallható erős szuszogás a Kubrick sajátja. Levelet is mutatunk tőle: ez az, amit Clarke-nak írt, és ami elindította a film lavináját.
  • A fenti nyitóképben a nap és a félhold a zoroasztrizmus, egy korai, kereszténység előtti vallás szimbóluma, a fény és a sötétség dualizmusát, folyamatos konfliktusát jelenti, prófétája Zoroaszter, avagy Zarathustra. A passzoló, mára a filmmel teljesen összefort zenét pedig Richard Strauss írta, címe: Imigyen szóla Zarathustra (Also sprach Zarathustra), és Nietzsche írása alapján született. Ha nagyon akarjuk (nem is kell nagyon akarni), felfedezhetünk nietzschei gondolatokat a filmben. A film további zenéjét viszont az erdélyi származású Ligeti György írta – illetve tőle „lopták”. Ő nem is tudott róla, csak a film bécsi premierjén hallotta meg.
  • A film egyik (ámbár csak digitálisan) restaurált kópiáját bemutatták 2012-ben Kolozsváron, a TIFF-en is, egy főtéri vetítésen. Hátha idén elhozzák Cannes-ból a 70mm-es kópiát, Nolanostól!

A szerző véleménye nem feltétlenül tükrözi a szerkesztőség véleményét.



Kapcsolódó