Lelkes kezdeményezők, profi stáb

A Márton Áron-film forgatásán jártunk

Szokatlan látványt nyújtott pénteken és szombaton a kolozsvári Szent Mihály-templom: füst gomolygott a gótikus térben, darura rögzített kamera mozgott a boltívek között és fahrtsínek futottak a padsorok mellett. A Zord idők csillaga munkacímen futó, Márton Áron püspök életéről szóló nagyjátékfilm első két forgatási napja zajlott le, erdélyi színészekkel és rendezővel, nemzetközi stábbal.

Az eredeti elképzelés szerint közösségi adományokból finanszírozott és a katolikus egyházmegye népének statisztálásával forgatott filmről több éve hallani lehet filmes szakmai körökben, most minden jel arra mutat, hogy tényleg elindult valami: Bodolai Balázs, a kolozsvári Állami Magyar Színház színésze elvállalta a főszerepet, a szintén színházi berkekből érkező Vargyas Márta a rendezést, Tofán Zsolt pedig producerként karolta fel a projektet, és kapcsolati hálóját bevetve profi stábot hozott össze köré. A kamera mögött így Marius Panduru, az egyik legkeresettebb romániai operatőr ül, a hangmérnök a francia Jean Umansky, aki az Amélie csodálatos élete (Le Fabuleux Destin d'Amélie Poulain) hangkeveréséért volt felelős, a vezető sminkes a bolgár Petya Simeonova lesz, aki Radu Jude Aferim! című filmjéért Gopo-díjat kapott, és dolgozott például A feláldozhatók (The Expendables) 2. és 3. részén is, a vizuális effektusokat pedig Felix Lepădatu vállalta, ő volt Gabriel Sandu többszörös Gopo-díjas Un pas în urma serafimilor, illetve Radu Jude Aferim! és Sebhelyes szívek (Inimi cicatrizate) című filmjeinek vezető vizuális effekt alkotója. A film díszlettervezője Raluca Pascu, jelmeztervezők Széllyes Andrea és Szakács Ági.

A filmterv mögött nem állt jegyzett produceri iroda, ennek hiányában nem nyert pályázati támogatást – így adományokból, szponzortámogatásokból és nem utolsó sorban közösségi lelkesedésből fedezik a forgatást. Bár a forgatókönyv még íródik és az anyagi háttér sem teljes még a másfél millió euró költségvetésű filmhez, a kolozsvári jeleneteket leforgatták, mert az egyik kulcshelyszín, a Szent Mihály-templom rövidesen három évre bezár. Márton Áron életének két fontos mozzanata játszódott itt: 1939-ben itt avatták püspökké, 1944-ben pedig itt szólalt fel a zsidók deportálása ellen, amiért az akkori magyar hatóságok kiutasították Kolozsvárról.

A püspökké avatás jelenetéhez több városból érkeztek statiszták, kisgyermekes családoktól idős emberekig, akik meggyőződésből, Márton Áron iránti tiszteletből vállalták az utat és a néha türelmet próbáló forgatást. A józan profizmussal dolgozó stábot így ünnepélyes hangulat lengte körül, előfordult, hogy a fahrtsíneket spontán énekszóra szerelték át egyik helyről a másikra. A filmbeli szertartáson résztvevő egyházi szereplőket ráadásul nem színészek, hanem papok alakították, akik a maguk módján fokozták a hangulat autentikusságát: felvétel előtt például körben állva imádkoztak.

A film előélete

A nagyjátékfilmet a marosvásárhelyi Mustármag megújulás-szolgálat kezdeményezte, céljuk Márton Áron (1896-1980) alakjának felidézésével irányt mutatni a ma emberének. A közösséget vezető Papp László atya maga írt forgatókönyvet hozzá, a megvalósításhoz pedig többek között a szintén általa írt szövegkönyvből készült rockopera előadásain gyűjtöttek adományokat.

„A filmnek közösségi súlypontja van. A mű úgy van megírva, hogy az egyházmegye népe minél tevékenyebben és minél nagyobb létszámban tudjon belekapcsolódni. A film elkészítésének sajátossága, hogy megjeleníti az ősi katonai elemeket is magába foglaló, gyalogos és lovas ünnepélyes felvonulásokat. Az erdélyi népet a tömegjelenetekbe a forgatási hely körzetéből szervezzük be. 12000 szereplőt, 750 lovast szeretnénk megszólítani, körülbelül 140 helységből. Több mint 20 helyszínen tervezünk forgatást” – olvasható a nagyszabású terv a Mustármag közösség internetes oldalán. A Márton Áron-filmnek egyébként saját honlapja is van, ahol az eddigi támogatók listája olvasható.

Papp László atya több éve próbál rendezőt találni a Márton Áron-filmhez, a magyarországi és erdélyi filmes szakma több tagja visszautasította, amíg Vargyas Márta fiatal színházi rendező meglátta a potenciált a forgatókönyvben. „Megéreztem a koncepciót abban, amit ő írt, és nem átírni akartam egyből vagy önmegvalósítani, hanem kibontani, még finomabbra és érzékletesebbre húzni és szerkeszteni a forgatókönyvét. Papp László atya egy nagyon pontosan dokumentált és több szinten vizsgálódó szöveget írt, ami remek kiindulópont. Ez a szöveg őszinte, és én ezt nagyon szeretem” – mondta a rendező.

A Háromszék napilap 2015 szeptemberében számol be a film forgatásának elkezdéséről Béres László rendezésében, főszerepben Bogdán Zsolttal, a Kolozsvári Állami Magyar Színház társulatának tagjával. A cikk írója úgy tudja, szerepet vállalt a filmben Eperjes Károly is. A mustármagosok szerint ez csupán próbaforgatás volt, a magyarországi stábbal tesztelni szerették volna, hogy az emberek hogy viszonyulnak a közösségi film tervéhez. Papp László atya, aki jelen volt és aktívan részt vett a mostani kolozsvári forgatáson, a Zord idők csillaga előéletéről nem kívánt nyilatkozni, mint mondta, majd akkor, ha elkészül a film.

Marius Pandurunak nem kellett bemutatni Márton Áront

Tofán Zsolt Radu Jude filmjének forgatásán dolgozott együtt Marius Panduruval, ekkor mesélt neki a Márton Áron film körül kialakult helyzetről, az operatőr pedig elvállalta a filmet, azzal a kikötéssel, hogy a forgatókönyvet írják át filmesebbé.

„Mariusban óriási tisztelet van Márton Áron iránt, ő ezért vállalta be ezt a filmet. Ő negyedrészt székely, a nagyszülei Szárhegyen élnek. Nagyon nyitott ember, óriási tudással rendelkezik” – mondta a producer.

Az operatőr a forgatókönyv alakításában is segített: olyan témákat javasolt, amelyek román szemszögből fontosak lehetnek, illetv, amelyeket az erdélyi magyarokról szerinte a román közösségnek tudnia kellene. „Ezt igyekszem szép, izgalmas, akciódús jelenetekben beépíteni a filmbe” – beszélt a közös munkáról Vargyas Márta rendező, aki néhány hónapja dolgozik a forgatókönyvön.

Vargyas Mártát Papp László atya kérte fel a rendezésre, néhány hónapja csatlakozott a filmhez. Színházi rendező, a Kolozsvári Állami Magyar Színház interjúk alapján íródott, szülő-gyerek kapcsolatról szóló formabontó csapatszínházi előadását, a Homemade-et rendezte. A marosvásárhelyi színházrendezői képzés keretében készült két rövidfilmjét leszámítva ez az első film, amiben dolgozik, de a műfaj eddig is érdekelte, tervben van egy dokumentumfilmes esszéje.

Miért látsz potenciált Papp László szövegében?

Nagyon fontosnak érzem – akár a távoli, akár a közelmúltról van szó –, az emberek dühét, a haragját, a kétségbeesését előadóművészeteken keresztül feldolgozni. Másrészt olyan erdélyi emberről beszélünk a filmben, aki nagyon sokak számára lehet példamutató, úgy gondolkodásában, mint életvezetésében. Harmadrészt, mert ő volt az, aki mindenkiről azt vallotta, hogy a testvére, történelmi bizonyítékaink vannak arra, hogy egymás után vállalta a magyarok, székelyek, zsidók, szászok és aztán a románok védelmét is, ami Erdély-szinten és világviszonylatban is példamutató lehet mindannyiunk számára.

Milyen rendezői koncepcióval közelítetted meg a forgatókönyvet?

Nem történelemórát szeretnék rendezni, hanem az embereket a történelemben megmutatni, azt, hogy néha milyen nehéz helyes döntéseket hozni. Nagyon sokrétű lesz ez a film. Sok feszült akciót, háborús jelenetet, meneküléseket, lövöldözéseket, fontos beszélgetéseket és beszédeket is felveszünk, amelyek mind részei voltak a huszadik századnak. Ami Jilaván és más börtönökben megtörtént, attól az ember hátán feláll a szőr, és ezeket gyakran közelről láthatjuk. Missziós szinten is nagyon sok embert mozgatunk meg Erdélyben, a román szerepekre erdélyi román színészeket hívunk, és ezen kívül a statiszták is, hívők és nem hívők, mindenki azért dolgozik, hogy megszülessen egy közösség ma, azért, hogy a tegnap közösségét megmutathassuk a jelen tanulságaként.

A „közösségi” szó a Homemade című rendezésed és a Zord idők csillaga kapcsán is elhangzott. Mi a közös a két projektben?

Mindig nagyon nehéz nagyon aktuális témákat feldolgozni. A filmben a közelmúltról van szó, tehát még nagyon sok ember él, aki ismerte Márton Áront, és mindenkinek megvan a maga prekoncepciója. A Homemade-ben pedig a mát dolgoztuk fel, ami azért is különleges, mert mindazt vittük színpadra, amit mi is megélünk nap mint nap, ezért gyakran a színészekből az elsődleges reakció jött elő: „de hát ezt én is így csinálom, ez akkor rossz?” Egyszer csak mindannyian pszichológusokká kellett váljunk magunk és egymás számára is. A filmben is van ilyen, ugyanis a papokat nem színészek játsszák majd, hanem ma is aktív papok. Velük külön próbálok. Ők most olyan „élő helyzetbe” kerülnek filmbeli szerepeiken keresztül, hogy elárulják az egyházukat, besúgókká válnak félelemből vagy meggyőződésből, vagy elviszik őket Jilavára és más börtönökbe, munkatáborokba, vagy elvi és hitbeli meggyőződéseik és kiállásuk miatt vértanúkká válnak. Reményeim szerint ez számukra is egy nagyon izgalmas papi passiójáték is lesz.

Míg a színpadon jelzésszerűen, szimbólumokkal is lehet fogalmazni, a filmben sokkal realistább kell legyen minden, ebben van-e segítséged?

Egyrészt maga a stáb, másrészt én magam vagyok a segítségem, mert elkezdtem ezzel a műfajjal nagyon mélyen foglalkozni. Ha van egy kis időm, olvasok, tanulok, arról nem is beszélve, hogy milyen pontos gyakorlati és technikai tudásra teszek szert nap, mint nap egy ilyen tapasztalt és nagyszerű csapat közelében. A színészvezetésben a legnagyobb segítségem az előttem álló képernyő, ami minden „hazugságot” sokszorosára nagyít, ha nem sikerül elsőre előcsalogatnom a színészekből a megfelelő állapotot.

A producer 30 forgatási nappal számol, a felvételeket júliusban, majd télen folytatják. A mintegy 30 évet felölelő cselekmény Márton Áron püspök és környezete szempontjából fontos helyszíneken játszódik. A hatalmas időintervallum miatt nem lesz könnyű dolga a maszkmestereknek és sminkeseknek, de a színészeknek sem. Fontos feladat hárul a vizuális effektusok felelősére is: a kolozsvári templom előtti teret például költséges lett volna korhűvé alakítani, az 1944-es homlokzatot így a díszlettervező tervei alapján számítógépes grafikával idézik majd fel, ugyanilyen módszerrel sokszorosítják majd szükség esetén a tömeget is. A korhűség amúgy fontos szempont: a statiszták ruházatát, amelyet részben maguk szereztek be, ellenőrizték és a forgatás alatt is odafigyeltek arra, hogy véletlenül se maradjon képben egy-egy túl modern szemüveg.

A szerző véleménye nem feltétlenül tükrözi a szerkesztőség véleményét.



Kapcsolódó