Buzogány Klára

/ / /

· írta

Európa legjobb 2008-as filmjei Körkép

Különleges ajándékkal érkezik a Mikulás december 6-án néhány tehetséges európai filmalkotóhoz, holnap ugyanis átadják Koppenhágában a 2008-as Európai Filmdíjakat, melyek sorsáról az Európai Filmakadémia 1800 tagja döntött. A díjátadó ünnepséget sztárparádé kíséri majd, valamint megjelenik Dánia koronahercege és -hercegnője, Frederik és Mary is.

Az idei életműdíj Judy Denchet illeti, a European Achievement in World Cinema 2008 kitüntetést pedig négy kiemelkedő dogmás filmrendező – Søren Kragh-Jacobsen, Kristian Levring, Lars von Trier, valamint Thomas Vinterberg – viheti haza.

Szintén ismert a dokumentumfilm-kategória fődíjasának a kiléte: a prágai születésű Helena Třeštíková már biztosan tudja, hogy René című filmjéé a legjobb európai dokumentumfilnek járó idei kitüntetés. A zsűri értékelése szerint a René „erőteljes történetet elmesélő film – több mint 20 évig forgatták – egy különleges karakterről, aki a társadalom peremén él″. A zsűri ugyanakkor a filmes és alanya közti kapcsolatot „lenyűgözőnek és gondolatébresztőnek″, a filmet pedig „kiváló minőségűnek″ találta.

Helena Trestikova: René

A filmkritikusok nemzetközi szövetsége minden évben biztosít egy díjat a legjobb európai film számára. A FIPRESCI szerint ezt a díjat a tunéziai származású Abdellatif Kechiche belga filmje, a La graine et le muet című dráma érdemli meg.

Abdellatif Kechiche: La graine et le muet

A díjátadó ünnepségen megjelenik Dánia koronahercege és -hercegnője, Frederik és Mary is. És ahogy már megszokhattuk, sztárparádé kíséri az ünnepséget. A díjak átadói között olyan befutott európai színészeket láthatunk majd, mint Marianne Faithfull, Julia Jentsch és Paprika Steen, vagy Andrzej Chyra, Mads Mikkelsen, Kim Rossi Stuart, illetve Santiago Segura. A gálán színpadra vonul néhány Shooting Star színész is, ezúttal szintén a díjátadó laudátor szerepében (a dán Stine Fischer Christensen, a német Hannah Herzsprung és a román Anamaria Marinca idén, az ír Mark O’Halloran és a cseh Anna Geislerova 2005-ben, illetve 2004-ben, az olasz Stefano Accorsi 2001-ben, a dán Thure Lindhardt egy évvel előbb, a macedón Labina Mitevska pedig 1998-ban volt a European Film Promotion programjának ünnepelt kezdő tehetsége).

Európai Film Díj

Il divo (Olaszország)

Paolo Sorrentino életrajzi drámájának középpontjában az egykori olasz miniszterelnök, Giulio Andreotti áll, akit hétszer választottak újra 1946 óta, s akinek a neve ezáltal a hatalom szinonimája volt Olaszországban több mint négy évtizeden keresztül.

A film hivatalos weboldala.

A Filmtett kritikája a filmről.

Entre les murs (The Class, Franciaország)

Nem lenne meglepetés, ha Laurent Cantet filmje nyerné el a 2008 legjobb európai filmjének járó kitüntetést: az Entre les murs ugyanis idén már besepert egy Arany Pálmát.

Főszereplőnk François, aki gimnáziumi tanárkollegáival együtt tanévkezdésre készülődik. Jószándékkal felfegyverkezve megfogadják, hogy semmi sem rettentheti el őket attól, hogy a lehető legjobb nevelést adják elvetemült diákjaiknak. A különféle kultúrák és nézőpontok azonban gyakran összecsapnak egymással az osztályteremben, amely akár a mai francia társadalom kicsinyített változataként is felfogható. François tiszteletet és szorgalmat követel. Nem szigorú tanár, egyenességével gyakran meg is lepi diákjait, tanítási elveit azonban próbára teszi, hogy a diákok feszegetni kezdik az általa megszabott határokat.

A film hivatalos weboldala.

A Filmtett kritikája a filmről.

Gomorra (Olaszország)

Matteo Garrone bűnügyi drámája adaptáció: a 29 éves olasz író, újságíró, Roberto Saviano Amerikában megjelent regényét 42 nyelvre fordították le, az író maga pedig a Reuters szerint két éve rejtőzik a maffia bosszúja elől.

Hatalom, pénz és vér – ezek az „értékek″ a Camorra maffiavezér uralta, a valóságtól látszólag nagyon távol eső nápolyi alvilágban. Az egyetlen törvény itt az erőszak törvénye, az egyetlen nyelv a fegyverek szava, és egyetlen mozgatórugó áll minden cselekedet mögött: a hatalomvágy. A filmben keresztezi egymást Toto, Don Ciro és Maria, Franco és Roberto, Pasquale, Marco és még egy Ciro története – valamennyien e sötét és brutális kép szereplői.

A filmnek nem sikerült ugyan megszereznie az Arany Pálmát, de elvitte a Cannes-i Filmfesztivál nagydíját és néhány további rangos kitüntetést.

A film hivatalos weboldala.

A Filmtett kritikája a filmről.

Happy-go-lucky, (Nagy-Britannia)

A francia tanártörténet mellett versenybe szállt egy brit film is, amelynek egy tanárnő a főszereplője. Vera Drake négy évvel ezelőtti keserédes története után Mike Leigh idén áprilisban Poppy történetével állt elő: a harminc éves, kedves, vidám, szingli tanárnő legjobb barátnőjével, Zoeval él együtt egy kis londoni lakásban. Egyetlen problémája egy sofőrsuli-oktató, izgalmas flamencoórákra jár, összeakad egy hajléktalannal, összevesz Zoeval és beleszeret az egyik diákjáért felelős szociális munkásba.

A filmet alapvetően pozitívan fogadta a kritika, akárcsak a korábbi fesztiválok zsűritagjai: Mike Leigh-nek ítélték oda többek közt a berlini Ezüst Medvét.

A film hivatalos weboldala.

A Filmtett kritikája a filmről.

El orfanato (The Orphanage, Spanyolország)

Laura életének legszebb napja az, amelyen sikerül megvásárolnia és sérült gyerekek számára újra megnyitnia azt a tengerparti árvaházat, amelyben ő maga is felnőtt – ezzel az élménnyel kezdődik Juan Antonio Bayona titokzatos horrorfilmje. Az asszony hamarosan azt tapasztalja, hogy örökbe fogadott kisfia, az AIDS-es Simón fantáziájára fölöttébb élénkítő hatással van a hely: beszámol Laurának arról, hogy új, képzelt barátokat szerzett a házban, akikkel gyakran együtt játszik. A gyerek azonban eltűnik, és keresése hidegrázós nyomozásba fordul, amelynek során Laurának rég elfelejtett emlékkockákat kell meglelnie az épület szobáiban vagy udvarán.

Számos nemzetközi fesztivál díjözöne mellett a film idén elnyerte a legjobb spanyol filmeket kitüntető Goya-díjat – hét különböző kategóriában.

A Filmtett kritikája a filmről.

Waltz With Bashir (Izrael–Franciaország–Németország)

És végül még egy versenyfilm, amely a cannes-i hivatalos versenyprogramban is megfordult: az izraeli Ari Folman animációs életrajzi drámáját különös hangulat uralja, a szereplők pedig mintegy önmagukat játsszák.

Visszatérő álmáról beszél barátja Ari Folmannak egy éjszaka egy bárban. Az álomban 26 vad kutya üldözi, minden éjszaka ugyanannyi. A két férfi arra a következtetésre jut, hogy az álomnak köze lehet kettejük katonai küldetéséhez, amelyet az első libanoni háború során teljesítettek a 80-as évek első felében. Ari meglepetten jön rá, hogy semmire sem emlékszik életének abból az időszakából, ezért elhatározza, hogy felkeresi régi barátait. Miközben az emlékeket frissítgeti, fel kell fedeznie az egykori kegyetlenségeket és újra magára kell találnia. Amint egyre mélyebbre ás az emlékek közé, elméjét szürreális képek kezdik foglalkoztatni.

A film az Izraeli Filmakadémia idei kedvence volt: a legjobb film díjával, illetve további öt kategóriadíjjal tüntették ki, és a nézők kedvence volt például a varsói filmfesztiválon.

A film hivatalos weboldala.

A Filmtett kritikája a filmről.

European Discovery 2008

A kiemelkedő elsőfilmes tehetségek kitüntetésére kizárólag nagyjátékfilmek nevezhetők. Az idei jelöltek listáját egy öttagú bizottság állította össze: három filmes szakújságíró, FIPRESCI-tag – a holland Dana Linssen, a német Julia Teichmann és a portugál Rui Tendinha –, valamint az EFA két vezetőségi tagja – a francia Pierre-Henri Deleau, illetve a lengyel fesztiváligazgató Stefan Laudyn – szavazott. A mindenképpen figyelemre méltó jelöltek pedig a következők:

Hunger (Nagy-Britannia)

Steve McQueen filmje megrázó másfél órában dolgozza fel az 1981-ben, az észak-írországi Maze fogdában lezajlott éhségsztrájk eseményeit. A tiltakozás résztvevői a bebörtönzött IRA-tagok voltak, vezetője Bobby Sands.

A film Cannes-ban az Un certain regard szekció nyitófilmjeként sokkolt, és operatőre Arany Kamerával térhetett haza a szigetországba. A The Guardian kritikusa szerint: „Érzed hogyan forr a gyűlölet és a düh a foglyokban, akárcsak a bacilusok egy hatalmas Petri-csészében. Az erőszakjelenetek szinte nézhetetlenek.”

A film hivatalos weboldala.

A Filmtett kritikája a filmről.

Snijeg (Snow, Bosznia-Hercegovina–Németország–Franciaország–Irán)

Aida Begić egy kis kelet-bosnyák falu, Slavno háborús túlélőit állítja cselekménye középpontjába. 1997-et írunk. Hat nő, egy nagyapa, négy lány és egy fiatal fiú tengődik a faluban. Családjaikat és barátaikat elvesztették, a testek sosem kerültek elő. Az első hó végképp elszigeteli Slavnót a külvilágtól.

A faluban megjelenik két üzletember, aki pénzt ajánl fel a megmaradtaknak azért, hogy elhagyják otthonaikat – innen a falusiak dilemmája: elfogadják-e vajon a pénzt, ami megmentené az életüket, de tönkretenné a lelküket? A hatalmas hóvihar nyomán azonban a két idegen a faluban ragad, és kénytelen lesz szembe nézni egy minden vártnál nagyobb akadállyal: a valósággal.

A a Kritikusok Hete nagydíját nyerte el Cannes-ban, majd a Szarajevói Filmfesztivál nyitófilmjeként vetítették.

Aida Begic: Snow

Tatil kitabi (Summer Book, Törökország)

Seyfi Teoman főszereplője Mustafa, egy megélhetéséért keményen dolgozó kereskedő, aki meglehetősen hűvösen és barátságtalanul viszonyul a családjához. Egy üzleti útján agyvérzést kap, és a műtét után kómába esik. Felesége, Güler biztos abban, hogy Mustafa megcsalta, serdülő korú fiuk, Veysel pedig a katonai akadémiát inkább civil életre szeretné cserélni. Alig tízéves öccse, Ali rágógumit árul az osztályban. Mustafa testvére, Hasan régen elvált a feleségétől, és azóta magányosan éldegél, a családi közösség peremére sodródva. Ám amikor Mustafa kómába kerül, Hasan egyre közelebb kerül a családhoz: neki kell megoldania a titokzatos szeretőkérdést is, és ki kell derítenie, hova tűnt el Mustafa pénze az üzleti út során.

Az Isztambuli Nemzetközi Filmfesztiválon a legjobb török film díjával kitüntetett alkotást a Berlinálén mutatták be először.

Seyfi Teoman: Summer Book

Tulipan (Németország–Svájc–Kazahsztán–Oroszország–Lengyelország)

A kötelező katonai szolgálata teljesítése után Asa hazatér a kazah sztyeppére, ahol nővére és annak pásztor férje éli hagyományos nomádéletét. Asától azt várják, hogy önállósodjon, felállítsa a saját jurtáját és saját nyájat szerezzen – mindehhez persze előbb meg kell nősülnie. Az egyetlen menyasszonyjelölt a sztyeppén nem más, mint Tulipan, egy másik pásztorcsalád eladó sorban levő lánya, akinek viszont nem fűlik a foga Asához: nem tetszik neki a fiú lapátfüle. Asa azonban nem adja fel, és egy olyan életről álmodik, amely valójában elképzelhetetlen a sztyeppén.

A kazah származású Sergey Dvortsevoy kedves, jó humorú filmjét lenyűgöző egzotikus képek teszik felejthetetlenné, és persze semmi sem vidámabb benne annál a részletnél, amelyben Asa és barátja egy csupasz női testek képeivel burkolt, különös járgányon száguldozik…

A film elnyerte idén az Un Certain Regard díjat a Cannes-i Filmfesztiválon.

Sergey Dvortsevoy: Tulipan

Az Európai Filmakadémia további díjai

Európai Rendező Díj 2008

Európai Színésznő Díj 2008

Európai Színész Díj 2008

Európai Forgatókönyvíró Díj 2008

  • Suha Arraf és Eran Riklis – Lemon Tree
  • Maurizio Braucci, Ugo Chiti, Gianni di Gregorio, Matteo Garrone, Massimo Gaudioso és Roberto Saviano – Gomorra
  • Ari Folman – Waltz With Bashir
  • Paolo Sorrentino – Il divo

Carlo di Palma Európai Operatőri Díj 2008

  • Luca Bigazzi – Il divo
  • Oscar Faura – El orfanato
  • Marco Onorato – Gomorra
  • Sergey Trofimov és Rogier Stoffers – Mongol

Prix d’Excellence 2008

  • Ágh Márton látványtervező – Delta
  • Magdalena Biedrzycka jelmeztervező – Katyń (r. Andrzej Wajda)
  • Laurence Briaud vágó – Un conte de Noël (r. Arnaud Desplechin)
  • Petter Fladeby sound designer – O’Horten (r. Bent Hamer)

Európai Zeneszerző Díj 2008

  • Tuur Florizoone – Aanrijding in Moscou (Moscow, Belgium, r. Christophe Van Rompaey)
  • Dario Marianelli – Atonement
  • Max Richter – Waltz With Bashir
  • Fernando Velázquez – El orfanato

A szerző véleménye nem feltétlenül tükrözi a szerkesztőség véleményét.

Címkék

, , , , , cikk