A krimi és a modern-posztmodern fordulat

Virginás Andrea: Crime Genres and the Modern-Postmodern Turn: Canons, Gender, Media

Noël Caroll szerint elmélet és elemzés a film esetében is határozottan elkülönül egymástól: a filmről szóló elméleti írás az általános eseteket, a szabványost kutatja, míg a filmelemzés gyakorlata konkrét, átlagostól eltérő kérdésekre keresi a választ. Virginás Andrea angol nyelven megjelent doktori disszertációjában elméletek vizsgálatát és pontosítását tűzi ki célul.

Virginás Andrea: Crime Genres and the Modern-Postmodern Turn: Canons, Gender, Media

A könyv szerzője a modern-posztmodern jelenséget párhuzamosan kibontakozó folyamatként írja le irodalmi és filmes alkotások kapcsán, a krimi műfajára összpontosítva. Ezeken belül külön kutatási területnek számítanak a nemi identitás, a mediális különbségek és a kánon kérdéskörei. A könyv bevezető részeiben a kutatásjellegnek megfelelő tézisek és módszerek meghatározása igazítja el az olvasót a gondolatmenet struktúrájában, a kutatás alapterminusainak, fogalmainak magyarázatával és átfogó szakirodalmi megalapozásával.

Komplex képet nyújt a második fejezetben a korszak adta változások, az irodalmi és filmes krimiműfajok, valamint az interferálódó kánonok problematikájának sokrétű elemzése és konkrét példákkal való illusztrálása. A modern-posztmodern áttűnés, átfedés egyik nyomon követhető változását a két domináns kánon, a tömegkultúra és a „magas művészet” közötti határ elmosódása avagy eltűnése jelenti – tartják a kritikusok. Mindez egyebek mellett a magas művészeti alkotások populáris művekbe való referenciális iktatása által következhetett be. A folyamatot a szerző példákkal illusztrálja, de megkérdőjelezi a szóban forgó határ eltűnésének elméletét. Új fénybe helyezi ezt a folyamatot és amellett érvel, hogy nem a két kánon közötti határ szűnt meg, hanem az irodalmi vagy filmes produktumok váltak kettősen kódolttá, azaz magas művészeti és populáris elemek hordozóivá egyaránt.

A harmadik fejezet a bűnügyi regényekre összpontosít, ugyanakkor bevezeti Frank Kermode „hermeneutikai” és „kulturális” terminusait. A „hermeneutikai” elemzés tárgya a modern narratíva tükrében Agatha Christie Curtain. Poirot's Last Case című regénye. Az elemzés rendkívül izgalmas kérdésekkel foglalkozik: Poirot és Hastings viszonyát, a gyilkossághoz való hozzáállásukat, a gyilkos identitásokat, majd a többértelmű végkifejletet tanulmányozza. A „kulturális” elemzés tárgya a nemi különbségek tematizálódása a modernizmusban, valamint a kulturális identitások. Agatha Christie The Mysterious Affair at Styles, James M. Cain Mildred Pierce, Raymond Chandler The Big Sleep és Dashiell Hammett The Maltese Falcon című munkája népszerű regény- és filmadaptáció-formában egyaránt. A kor nemi identitásról kialakult szabványainak tükrében válnak elemzés tárgyává a női és a férfi nemi szerepek és az ezeknek megfelelő tipológiák. A szerző külön alfejezetet szán ebben a kontextusban Agatha Christie Miss Marple-alakjának.

Poirot

A modern bűnügyi regény elemzése után a posztmodernnek nevezhető krimi következik. A szerző alátámasztja a kánonok átfedési elméletét a professzionális, magas művészeti közösségek tagjaiként számon tartott alkotók műveinek – Martin Amis: Other People, Emma Tennant: Beware Woman Beware, Chuck Palahniuk: Fight Club – elemzésével. Amis regényében tematizálódik az emlékezet, a hasonmás és az identitás problematikája, amelyeket a szerző kapcsolatba hoz Giuseppe Tornatore Una pura formalità című filmjével és a Fight Club-adaptációjával. Tennant regénye Daphne du Maurier Rebecca című regényével kerül párhuzamba. A Fight Club a néző számára tökéletes nyomozóhelyzetet teremt a narrátor identitásának rejtélye által.

Az ötödik fejezetben a kutatás a film noir fogalmára irányul Vivian Sobchack és Fredric Jameson írásaira alapozva. A 11 év alatt készült 40–50 B-kategóriás hollywoodi film hagyománya a posztmodern neo-noir szerves része. Nemcsak utalások révén kerülnek a sorba a „klasszikusok”, hanem újraíródnak egy posztmodern kontextusban. Az elemzés tágyát elsősorban a nemi identitásbeli különbségek képezik: a femme fatale és igénytelen, karikaturisztikus posztmodern társa, a kellékek, díszletek átalakulása, a női és a férfi magatartás radikális degradációja. A Fight Club (r. David Fincher), a Memento (r. Christopher Nolan) és a Mullholland Drive (r. David Lynch) szereplőit, viselkedésüket, öltözetüket mélyreható elemzés alá veti a szerző, összehasonlítva Mary Astorral, Joan Crawforddal, Humphrey Bogarttal. A posztmodern átváltozás képe kiegészül a homoszexuális hajlamokkal rendelkező szereplőkkel, akiknek nemi identitása korábban csupán burkolt utalások alapján volt észrevehető, itt viszont egyértelmű. A kortárs kép Neil Jordan The Crying Game című filmjének elemzésével egészül ki. A film noir műfaja szimbólumként, explicit utalások által jelenik meg a posztmodern filmekben az önreflexivitás egyik eszközeként.

David Lynch: Mulholland Drive

A kutatás egyre érdekesebb témákat és mélységeket érint. Daphne du Maurier Don't Look Now című regényének és filmadaptációjának elemzése a nyomozást mediáló módszerek hatását követi nyomon. A szerző elemzés alá veti Michael Powell filmjét, a Peeping Tomot is a látás narratívájának szempontjából, Alan J. Pakula Klute című filmjét a hanganyag használata szempontjából, aztán Joel Schumacher 8 MM című filmje következik.

A bűnügyi filmekben feltűnő fényképek jelentése, funkciója, nyomozás a nyomozásban – ehhez hasonló izgalmas témák izgalmas tárgyalásának élményét nyújtja A (poszt)modern mediális labirintus című fejezet. Fotó, film és szöveg kapcsolatát kutatják az Antonioni Blow Upjáról, a Ridley Scott Blade Runneréről, a Fight Clubról, a Mementoról, valamint az Una pura formalità című filmről és Louise Welsh regényéről, a The Cutting Roomról szóló elemzések.

David Fincher: Fight Club

A krimi szempontjából – a reprezentáció és mediáció halálos minőségét illetően – a modern-posztmodern fordulat együtt jelentkezik az öntudatosság megnövekedésével. Minden film vagy szöveg elemzése külön-külön is olvasható, az adott kontextuson belül azonban kerek egészet alkot. A könyv teljességében véve, tematikáját, téziseit tekintve rendkívül komplex, következetes, tiszta struktúrájú. Olvasásakor lenyűgözött egy-egy kérdés kibontásának sokoldalú, alapos szakirodalmi megközelítése, valamint az, hogy úgy sikerült újszerű gondolatokkal gazdagítania a filmre vagy regényre irányuló reflexiókat, hogy közben könnyedén elkerülte ezek mesterkélt ideológiai sablonokká alakulását.

 


Andrea Virginás: Crime Genres and the Modern-Postmodern Turn: Canons, Gender, Media. Scientia Publishing House, Cluj Napoca, 2008.

A szerző véleménye nem feltétlenül tükrözi a szerkesztőség véleményét.



Kapcsolódó