Létezik-e filmes műhely Nagyváradon? A Metrion Egyesületet talán annak tekinthetjük (formálisan), kérdés, hogy mennyire filmes, és mitől műhely. Mint ahogyan az sem egyértelmű számomra, hogy a Partiumi Keresztény Egyetem reklámgrafika szakán, ahol nem ez a fő képzési irány, és érthető módon nem ennek a kialakítása a fő cél, ilyen értelemben folyik-e műhelymunka?
A PKE honlapján olvashatjuk: „A bolognai modellhez igazodó magyarnyelvű Képzőművészet – Grafika szak hároméves alapképzése, a statikus kép hagyományai és a megélhetést biztosító reklámgrafika médiumainak tanulmányozása mellett, a videoreklám kreatív alkalmazására is hangsúlyt fektet. A tanszék oktatási stratégiájába beépült minden olyan számítógépes hatékonyságot korszerűen alkalmazó médium, amely a gondolati szférát erősíti. Az alkalmazott grafikai oktatás, kreatív egyensúlyt tart fenn a manuális tevékenységek (rajz, metszet, papírművészet) és az elektronikus látványtervezés (arculattervezés, web-design, videó, számítógépes animáció, multimédia) között.”
Nos, az oktatás egészét tekintve valóban lehetőség lett volna egy ilyen jellegű mozgástér kialakítására, ám ez nem történt meg. És ez nem értékítélet. Mint fentebb jeleztem, nem ez a prioritás, a képzést teljesen természetesen befolyásolja a piaci logika, bevallottan a következő elhelyezkedési lehetőségeket célozták meg a hallgatók számára: reklámügynökségeknél alkalmazott vagy reklámstúdió-vezető, logó- és arculattervező, könyvgrafikus, illusztrátor, operatőr, vágó, vagy televíziónál grafikus, kirakattervező, animációs filmművész, képregény készítő, illusztrátor, honlaptervező, webdesigner, képgrafikus, vizuális kortársművész.
Ugyanakkor több hallgató jelen volt, mi több, nyert – főleg animációval – különböző helyezéseket rangos fesztiválokon: a 2007-es Mediawave-workshopon jelen volt Visszaszámlálás című animációjával Fórizs Attila és Miklós Albert, Izsák Előd a Határhelyzetek cíművel. A 2008-as Trés Courts nevű nemzetközi fesztiválon Hegyeli Hunor Csigafutam című animációjával első díjat kapott, míg Fórizs Attila és Miklós Albert Countdown című közös animációjával dicséretet érdemelt ki. A FFeSTen (2008) Ördög Gyárfás Ágota Crack című animációjával első, János Levente Genesis című animációjával pedig harmadik helyezést ért el. Sorolhatnánk még a versenyprogramokban való szereplést (Muuuvi, KAFF stb.).
Adott tehát egy eredményes képzés, ám mégsem szerveződtek a fiatalok műhellyé. És ennek megértéséhez – legalábbis ahogy én látom – induljunk ki a helyszínből: Nagyvárad. Ady városa, mondják a nagyváradiak, és hát valami igazuk csak van, főleg, ha onnan nézzük, hogy a nagyváradiak egyfolytában el akarnak menni Nagyváradról. Pece-parti Párizs – mondják azok a nagyváradiak, akik itt maradnak, de mintha elmennének, elvágyakoznak, valamiért nem tudnak, nem képesek menni, hát ideképzelik minimum Párizst. Nagyváradon nagy a helyben mozgás. Nem mondanám, hogy ugrálnak a nagyváradiak, de elég fura egy jószándékú idegennek (l. „alien”) ez a nincsen-honnan-hová, ez a nincs A és B pont, pláne nem C-n keresztül, a sehonnai Menő Manó enmagát rajzolja.
Valahonnan innen indult a nyugtalanság négyünkben, ötödiknek behívtunk egy lányt is, bár ennek sincs abszolút semmi jelentősége, mint ahogyan annak sincs, hogy ez a lány később kikopott a keménymagból.
Nem úgy alakult az élete. Jöttek mások, személyek szabad mozgása.
És hát erről szól a Metrion Egyesület, a személyes történeteinkről. Az esetlegességről, a spontenaitásról, ha így jobban tetszik, a kedvről. Van kedvünk hozzá, most nincs kedvünk hozzá. Nem szolgálunk, nem védünk, nem agitálunk, nem világosítunk fel.
Ideológiát is gyártottunk hozzá, mert az úgy mégiscsak jobban mutat: „A Metrion Egyesület nyitott alkotóműhely, tagja lehet bárki, aki elképzeléseit a kortárs művészetek eszközeivel kívánja megvalósítani. Elsődleges célunk szűkebben Nagyvárad, tágabban Partium és Erdély művészeti életének színesítése, főként (de nem kizárólagosan) fiatal művészek önbeteljesítésének elősegítése, ugyanakkor élvezhető, értékelhető művészeti alkotások, produkciók közönségbarát megmutatása. Mivel élő művészetben gondolkodunk, teljesen természetes számunkra a különböző művészeti ágazatok közti átjárás, ugyanígy a művészek közös ténykedése, avagy éppen ennek a hiánya. Szerintünk a befogadás nem passzív aktus, abban sem nagyon hiszünk, hogy a közönség és a művész között áthatolhatatlan fal létezik, fellengzősebben, külön létszférában egzisztálnának. Nem tudjuk, hogy a közönség nem művészibb-e a művésznél, avagy a művész nem közönségesebb-e közönségénél, ugyanígy a magaskultúra és a populáris kultúra közti elitista különbségtevés sem bír különösebb súllyal számunkra. Ha van valami, amit fontosnak tartunk, az az együttalkotás öröme.”
Amint a fentebbi krédóból is kitetszik, sem az animáció, sem a filmkészítés nem tűnt/tűnik elsődlegesnek számunkra – az már más kérdés, hogy mivel a Metrion Egyesület meghatározó figurái többnyire „animációban utaznak”, ezért az ilyen jellegű tevékenység vált dominánssá. Balázs Zoltán animációsfilm-rendező (a PKE tanársegédje) húzza maga után a csoportot, az ő kapcsolatai, mozgása révén kerülnek Nagyváradra különböző fesztiválanyagok, illetve rendezzük meg évente az Animáció Világnapját október 28-án (a tavalyi már egyhetes fesztiválszerűséggé fejlődött).
Viszont a Metrion Egyesület tevékenysége ennél szerteágazóbb: próbálkoztunk kísérleti színházzal (Ababi Csilla színművész Kinde Annamária nagyváradi költő Szandra May a zombigyárban című ciklusát vitte színpadra), 2007-ben a múzeumok éjszakáján a debreceni MODEM kortárs művészeti múzeumban A világ újrafestése címmel tartottunk interaktív rajzos projektet (ezt később több diáktáborban megismételtük), 2008 áprilisában egy hegyközkovácsi asztalos, Antal Lajos Leonardo Da Vinci vázlatai alapján készített tárgyaiból állítottunk össze egy kiállítást 3Da Vinci címmel stb.
Mikor mihez volt kedvünk.
Ám előbb-utóbb „professzionalizálódik” egy ilyen jellegű mozgás, és bár még mindig nem vagyok meggyőződve arról, hogy ténylegesen filmes műhellyé váltunk, a jelek ez irányba mutatnak: Balázs Zoltán rendezésében elkészülőben van az első nagy animáció Hamvas Béla Olbrin Joachim csodálatos utazása című művéből. A teljes vizuális csapat – Durst György producer, illetve Schneider Tibor line producer kivételével – „metrionos”, soroljuk fel őket: Németh László, Fórizs Attila, Kopacz Annamária, Miklós Albert, Hegyeli Hunor. Ide kell számítanunk Gálovits Zoltánt is, a forgatókönyv íróját. Emellett előkészületben van Demeter Szilárd és Magyarosi Sándor Székelyindiánok című forgatókönyvéből egy nagyobb lélegzetvételű animáció.
Sőt, mi több, Balázs Zoltán még egy elődöt is felfedezett, nehogy azt higgyük, hogy mi kezdtük az animálást itt. Zenobiu Domideről van szó, Zoltán jelenleg az ő életművét kutatja, dolgozza fel, digitalizálja, és teszi közzé az animeter.freeblog.hu blogon.
Nagyváradon senki sem tudott róla. Most se sokan.
További képek a készülő Olbrin Joachim csodálatos utazása című animációs filmből
