Igazából soha nem értettem, miért akarja majdnem minden egyes romantikus vígjáték meggyőzni (leginkább nőnemű) nézőit arról, hogy ő (mármint a néző) úgy tökéletes, ahogy van. Mindenki más viszont (főleg ha ellenkező nemű) megbízhatatlan, felelőtlen, sunyi alak. Szóval továbbra is teljes pompával tespedhetünk a moziszékben: nem velünk van a probléma, hanem mindenki mással! Kinek jó ez?
Az eddig leginkább tévéfilmeket és sorozatepizódokat rendező Ken Kwapis nemrég úgy döntött, hogy tovább feszíti a már így is eléggé elharapózott romkom-őrület húrjait. Akárcsak az évkönyvek, a Nem kellesz eléggé vászonra vitt változata is egy eredményes gyűjtemény: valódi klisékollekció. Kwapis filmje Liz Tuccillo és Greg Behrendt 2004-ben megjelent, azonos című „self-help” (segíts magadon) könyvén alapszik, mely természetesen kiadása óta bestsellerként „üzemel” Amerikában. Önmagában ez még nem ok arra, hogy máris fújjunk rá, viszont ha megnézzük például Tuccillo munkásságát, akkor észrevehetjük, hogy több Szex és New York epizód sztorijához is hozzájárult, és tavaly adta ki első önálló kötetét Hogyan legyünk szinglik? címmel. Ilyen információk birtokában mostmár érdemes félni a filmtől (is).
Valószínűleg a rendező maga is megijedt saját filmtervének trivialitásától, így azt a turpisságot eszelte ki, hogy ezt az újabb, eleve süllyesztő-sorsra ítélt romantikus komédiát azzal próbálja megmenteni, hogy megtömi „igazán nagy” hollywoodi nevekkel – a női nézők szórakoztatására: Bradley Cooper, Justin Long és Ben Affleck; a férfiaknak ott van Jennifer Aniston, Jennifer Connelly, és Drew Barrymore; valamint van egy speciális harmadik kategória is, az idősebb női mozizók kedvéért: a kissé már kivénhedt, de még mindig roppant szimpatikus Kris Kristofferson is megmutatkozik néhány apai jótanács és egy szívroham erejéig. A színészgárda tehát maximálisan felszerelt – mit lehetne kezdeni a sztorival?
A film a szokásos férfi-női kommunikációs típusokra épít, amit több szálon futó cselekménnyel szemléltet – mondhatni az újat mondás igénye nélkül. Csalfa házastársak, problémás szerelmespárok, kétségbeesetten randevúzó nők (legyen az online vagy hús-vér randizás) és férfiak, konokul magányos lovagok – helyzetük mind-mind reménytelen. És a nézőé is az, ha az unalom elkerülése végett legalább szimpatizálni, vagy együttérezni szeretne a szereplőkkel. A legidegesítőbb talán Gigi (Ginnifer Goodwin) – olyan elkeseredetten keresi a nagy Ő-t, hogy a mozivászon tisztes távolságából is irritál, aztán ott van Ben (Bradley Cooper), aki csak azért vette feleségül Janine-t (Jennifer Connelly), mert a nő ultimátumot adott neki. Néhány vonalgló idom személyében (Scarlett Johansson) viszont megjelenik a nagybetűs Kísértés, aminek Ben természetesen nem tud ellenállni. Szegény Ben. A legvalamirevalóbb szál Beth (Jennifer Aniston) és Neil (Ben Affleck) kapcsolata: 7 éve élnek együtt, Neil viszont hallani sem akar házasságról, mert szerinte az nem jelent semmi többet néhány papírnál. Női mivoltának köszönhetően Beth viszont nem így gondolja, és ez sok hisztériát szül. A film végére természetesen győzedelmeskedik a józan (?) ész, ahogy a többi szálnál is. Juj, most vajon lelőttem a Poént?
Nos, itt vannak ezek az emberek. Kit akarnak? Egymást akarják vagy mást? Egyáltalán akarják-e eléggé vagy nem? Ha akarják, akkor miért nem rendezik úgy életüket, ahogy az a nagykönyvben elő van írva? Ha meg nem akarják, akkor miért nem lépnek tovább? Léteznek szabályok? Minden szabályszerűen zajlik? Lehetünk-e kivételek? Ilyen és ehhez hasonló „nagy” kérdéseket feszeget a Nem kellesz eléggé, melyekhez a film végére hasonlóan „nagy” válaszok is társulnak. Vigyázat, hatalmas spoilerveszély: előbb-utóbb mindenki megtalálja élete párját!
